Rákos Vidéke, 1907 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1907-02-03 / 5. szám
2 RÁKOS VIDÉKE ___________________________ 5. szám. ga vallérosabb felfogású férfinak valóságos kerékkötője. Hiú kedvteléseire elpazarolja a férfi keresetét, rossz gazdasszony létére a háztartás mérlegét egyensúlyban tartani képtelen, fösvény s érzéketlen tehát olyan dolgokban, amelyeknek neki kellene lenni a főpártfogójának. Hány irodalmi, művészeti és jótékonysági mozzanatról tapasztaltuk csak az utóbbi időben is, hogy a férfiak átlátva a törekvés nemes és tisztes czélzatát, a megérdemelt áldozatot készséggel hajlandók meghozni s a ház «jó szelleme» a «tiszteletreméltó hitves» akadályozza meg a férfit méltányos és helyes cselekedetében. Még olyat is tudunk, hogy a férfiú jó tettét dugva, a nő háta megett cse- lekszi s a nemes női lélek irigy tilalma elől óvatosan elrejti ! Ez hát a nő hivatása ? Bezzeg a nők az alkotmányban, nők a pletykában, társadalomban szívesen törekesz- nek a kiváltságos szerepre. Ahol beszéddel kell csak győzni a vásárt, ott az első hely az övék. Sok asszony még a társadalmi és politikai meggyőződését is diktálja a gyámoltalan urának aszerint, amint a pletykadombon ki- fundálták a nők tanácsában s a férfi ölre menni kénytelen— a bölcs feleség meggyőződéséért! Ez Éva, az «asszony ideál?!» Csodás kevercse rossz s nemesnek . . . Bűne a koré, mely szülte őt! Nos, úgy korunknak bűne végtelen sok és feneketlenül mély. Törpe az idő és gonosz. A nagy napok és dicsőséges évek a múltba zuhantak, — sivár, önző, kapzsi korunk kikezdi és lerángatja a porba a legszebb ideált is. így kopik ki életünkből minden ami nemes és a múltak dicső emléke. TÁ R CZ A. Kisasszony — asszony. Irta: Zöldi Márton. Sárdy Péter a nagyambitusos dupla traktusu ház udvarán éppen a béresekkel perelt mikor a végzetes távirat érkezett. A budapesti törvényszéki orvosi intézet tudatta vele bántó egyszerűséggel, hogy fia, Tibor átlőtt szívvel, holtan fekszik az intézetben. A távirat még esak azt sem tudakolta tőle, hogy kiván-e a temetés iránt rendelkezni. Az erős, hajlott vállu, tüskés szakálu ember egy pillanatra megtánto- rodott. Keserűen, csüggedten meredt maga elé. A cselédek nem tudták, mire vélni a dolgot. Sohase látták ilyen megzavartnak ezt a kemény embert. Most se soká látták. Zsebre tette a táviratot s odaszólt az öreg botos ispánnak: A szarkarétről hordássá be a szénát, nézzen utána mindennek, én Pestre megyek, alighanem csak a jövő hét közepén kerülök haza. Azzal bement a házba, s két óra múlva már a Budapest felé robogó vasúti kocsiban ült. Ott bőven tellett ideje gondolkozni, keseregni. A fia, az egyetlen fia, a Tibor agyonlőtte magát . . . Borzasztó dolog mindenképpen. Igaz, hogy nem volt sikerült fiú. Mig a jogi tanulmányait elvégezte, háromszor kellett adósságait kifizetni. Nagy összeget, több mint tizenötezer forintot. Utoljára, mikor a képviselő protekezióEgyes elszomorító példák azonban csak az aggodalmat keltő megfigyelésekre adnak alkalmat, általánosságról, végső veszedelemről nem zokog még Jeremiás éneke. Az ég peremén derengő hajnaltól reméljük, hogy nem is fog soha. A minden téren várt és óhajtva remélt renesszánsz visszaadja a hivatásától eltérő modern asszonyi nemet is eredeti rendeltetésének s visszahelyezi piedesztáljára. Öntudatos, józan asszonyainknak kell annyi erejüknek lenni, hogy kivételes helyzetüket megvédelmezzék és újra az legyen az asszony, aminek a költő hirdeti, a «felmagasztalt női ideál !» ti írek. Pestvármegye virilistái. Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye legtöbb adót fizető bizottsági tagjainak névjegyzéke az 1907. évre most jelent meg. Megtudjuk ebből a kimutatásból, hogy Pestmegye első virilistája Városy Gyula dr. kalocsai érsek, aki 160 9088. korona 50 fill, adót fizet. Harminczezer koronánál több adót fizetnek: Csáky Károly gróf váczi püspök (50.727 K 76 f.). Prónay Dezső báró (50.599 K 08 f,). Vigyázó Sándor gróf f43.128 K 36 f.), Károlyi László gróf (35.290 K 61 f.), Fülöp Szász-Koburg-Gotha gróf (33.290 K 74 f.), és Blaskovich Ernő (30.543 K 57 f.), A virilisták között a legkevesebb adót fizeti Tóth Ferencz földbirtokos, akinek adója 1209 K 79 fillér. Hitközségi ülés. A rákosszentmihályi róm. kath. hitközség Kratochwill József szentszéki ülnök, plébános és Pál fi János elnöklete alatt látogatott egyháztanácsi ülést tartott a héten. Az ülésen elsősorban is P á 1 f i János világi elnök hivatalosan is üdvözölte Tóth Kálmán lelkészünket, kinek itteni működése óta még az egyházi tanács nem tartott ülést. A népszerű lelkész meleg szavakban köszönte meg a szives üdvözletét. Az egyházjával a belügyminisztériumban segédfogalmazó lett, négyezer forintot kellett mindefélére adni. Akkor erős szóváltása volt a szerencsétlen fiúval. Emlékezett a szavakra, amiket a fiúnak mondott: —Édes fiam ilyen embereknek nem is érdemes élni. A ki huszon- nyolcz éves korában nem tud a maga emberségéből megélni .... Igen, ezeket mondotta a fiának, s az öreg most, mikor a katasztrófa bekövetkezett, nem tudta megbánni, hogy mondotta, Nem mintha kérges lelkű, szívtelen apa lett volna, de mert tudta, hogy igazat mondott. Ennek az öreg embernek minden gondolata, cselekedete erős, makacs logikával kapcsolódott egymáshoz. A temetés előtt, mely a halottasházból történt, átadták neki fiának búcsúlevelét. Zavart, kusza, alig tizenöt sorból álló levél volt, melyben a boldogtalan ifjú bocsánatot kér apjától, hogy igy megszorítja, s csak arra kéri, hogy Dénesy Arankának, aki menyasszonya volt s akinek Budán trafikja van, fizesse meg az ötszáz forintot, amit tőle apránként kölcsön vett. Ne sajnáljon — hangzott a levél utolsó sora — édesapám a pénzhez néhány jó szót is adni. Az a szegény áldott lélek, úgy szeretett engem, mintha édes testvérem lett volna. Az apa arcza még jobban elborult. Az ő fia a menyasszonyától kért kölcsön pénzt. Micsoda puhaság, micsoda férfiatlanság! , . . Most gördült ki az első köny a szeméből , . A temetésen, melyen alig harmincz ember jeient
