Rákos Vidéke, 1907 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1907-09-15 / 37. szám
37 szám. RÁKOS VIDÉKÉ 3. Amikor , . . Amikor kaczajotn Legvigabban csendül S hangos kis otthonunk Dalos jókedvemlül, Puha kis karoddal Ölelj Atal lágyan: Nagyon szeress akkor, Édes virágszálam, Kis fiam. S hogyha nevet, kaczag Anyád szemepárja S még a lég is mintha Boldogságból állna: Akkor hajtsd fejedet Dobogó szivemre. Nagy szükségem van a Te szeretetedre, Kis fiam. B. Gizella. Esti levél. Nyárt tapasztalatok. Most, amikor a nyári évadnak Iassankint vége szakad, nem érdektelen visszapillantást vetni az elmúlt nyár lefolyására, hogy okuljunk, hogy tanulhassunk belőle. Kezdjük a korcsmáros, vagy ha úgy tetszik a vendéglős urakon. Ezeknek egy része azért döngeti az elmúlt nyarat, mert kevés volt a vendége, a másik meg azon jajgat, hogy bár volt elég látogatója, de keveset fogyasztottak. Mindketten megegyeznek azonban annak szomorú konstatálásában, hogy nemcsak az őslakók, hanem még a nyaralók sem támogatják őket oly mértékben, mint azt a tél folyamán az ő vágyaik, számításaik kiczirkalmozta. Hát ez igaz. Hát ez bizony igy van. Így is lesz ezentúl is igen t. korcsmáros és vendéglős urak, amig önök meg nem változnak, vagy meg nem változtatják ok nélküli borsos étlapjaikat. A hirtelen meggazdagodás vágya előtt — a mi erszényeink, legyenek azok akár laposok, akár duzzadszemeit a doktor a felhőtlen égre, onnan felülről várta a segítséget és ime beteljesedett az irás szava, mely szól: «kopogtassatok és megnyílnak nektek», mert egyszerre nagy robajjal fordult be a poros országúiról az árnyékos fasorba egy tarka foltokkal díszített nagy szekér és alóla egy pár borzas fej dugta ki magát, a köréje sereglett fürdőközönség előtt. Időt sem engedve a találgatásnak, kimászott a kocsinak legborzasabb alakja, hóna alatt színes plakátokkal s a következő perczben a mulatságra éhes közönség mohó étvágygyal olvasta, hogy a halhatatlan Boskó 18-ik fia és világhírű akrobata társulata átutazóban rendkívül érdekes díszelőadást lesz szerencsés tartani a nagyérdemű közönség előtt, a legnagyobb akrobáczia,- fizika és magika köréből stb. stb. Az előadás kezdete este 8 órakor, vacsora után szabad bemenet stb. stb. No, ez volt a Pista szerencséje, mert az imént még engesztelhetetlen gyűlölettől égő Margit egyszerre kezes báránynyá változott és legszeretetreméltóbb mosolyával kérdezte Pistától: ugy-e elmegyünk édes ? Pista felelet helyett, mintha ágyúból lőtték volna ki, úgy rohant a trupp igazgatójához, hogy jó előre lefoglalja a két legjobb helyet, de fájó szívvel vette tudomásul, hogy a tisztelt czimü publikum oda ül, ahová akar és annyit fizet, amennyit jól esik, A férfiak ezalatt vállukra emelték a fürdő orvotak, — egyszerűen bezáródnak, különösen akkor, ha ez a vágy indokolatlan mohóságu. Mert kérem szeretettel, nem említve a zöldbe törekvő vasárnapi publikumot, ezeket a vasúti- és villamos dijakkal súlyosbított fogyasztó közönséget, vegyük csak magunkat telepeseket a nyaralókkal együtt. Hetenként egy- szer-kétszer bizony mondom nagyon szívesen el-el vacsorálgatnánk, — sőt a nagy melegekben — asz- szony kímélésből — el is ebédelgetnénk az önök portáján egyikünk, másikiink családostul együtt. De hát kérdem önöket, lehetséges ez? Tegyék szivükre a kezüket s feleljenek őszintén. Önök is családapák s tudnak is számítani. Mondják meg nekünk, hogy két tagból álló, csak három egyszerű fogást étkező egyénnek hetenként kétszer ismétlődő költsége, az önök jelenlegi árai szerint mibe kerül ? Nem véve figyelembe az előfordulható élvez- hetetlenséget, a jó bornak horribilis drágaságát s a korsó sörnek vágásszerü kimérését, a számla ösz- szege, mit önök két napi kosztolás után a kezünkbe nyomnak, bizony mondom, egy 5—6 tagból álló család egyheti bőséges házi kosztolására is unos- untig elég lenne. Látom, hogy rázzák tagadólag fejüket s gúnyosan mosolyognak. Mert hát mi, a nagy- közönség s önök a korcsmárosok egymást megérteni soha sem fogjuk. Nem is kapaczitálok. Mert hát önök, magyar nyári vendéglősök, nem fogják belátni soha, — bár ennek ellenkezője nagy hasznukra vállnék, — hogy — úgy mint az a külföldi fürdőkön és nyaraló-helyeken szokásos — más olcsóbb árakat állapítanak meg az állandó vendégeknek, mint az ideig-óráig ott tartózkodóknak. Erről tehát kár is beszélni. Hanem teszek egy más, egy megszívlelhető ajánlatot, hogy a kecske is jól lakjék s a káposzta is megmaradjon. Nem tudom, hallottak-e róla, de olvashattak a napilapokban a közös konyha intézményéről. Ez kérem szívesen igen czélszerü dolog, s könnyen megvalósítható (s mert praktikus dolog, nálunk nem valósítható meg. A szedő gyerek) Harmincz, negyven vagy több család közös konyhája ez. Soros ellenőrző hölgyekkel s egy intézővel az élükön. Akiknek feladata a heti étrend megállapítása, az élelmi czikkek nagybani bevásárlása s azok elkésát és mint egy győzelmi jelvényt, zugő éljenzés közt hordozták körül, mint aki nekik ezt a kapitoliumi élvezetet szerezte és egyhangú határozati javaslatot hoztak, hogy ezen élvezetes estén mindannyian jelen lesznek. Este nyolcz után már együtt ült az egész díszes társaság, a hevenyészett ponyvasátor alatt, mely felett mint százkaru szörnyeteg, némán, feketén terültek el a százados tölgyek szertehajló ágai, kísértetiesen világítva meg a sátor négy oldalán leszúrt olajlámpa veresen kiömlő fényétől, mig a sátor belsejében füst és pára között, mint mozgó lidérczfény imbolygóit a kaczagó úri társaság, A publikum kitünően érezte magát, valami szokatlanul uj volt előtte ez a kivilágítás és a kezeit megelégedetten dörzsölgető rókaképü, vigyorgó igazgató vásári bókokat szórt a közönség közé, megelégedése magas jeléül. Csak Margit fintorgatta pisze orrocskáját, mert az ördög épp Pista mellé ültette a szép Szentmarjai- nét. Nem is békiiít meg addig, mig a falusi csepü- rágó Pista kalapjában rántottát nem sütött és ki nem rázott belőle három tuczat kártyát, tiz méter papírszalagot és ráadásul egy pár turbékoló kis gerlét, ami élénk czélzás volt rá és Pistára. Mikor pedjg a Szentmarjainé finom csipkekendőjéből egy tövises sündisznót szedett elő, teljesen kibékülve tapsolt a büszke önérzettel hajlongó művésznek.
