Rákos Vidéke, 1907 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1907-09-01 / 35. szám
2. RÁKOS VIDÉKE a fejlődést. Nevezetesen az, hogy a társadalom minden rétegét, de főképen az ily szerencsétlen gyermekekkel sújtott szülők nagy részét még nem hatotta át az a tudat, hogy a gyermekeik megfelelő oktatás által a társadalomnak megmenthetők s azért őket oktatásban részesíteni a szülői kötelesség parancsolja. Siketnéma gyermekekkel sújtott több szülő gyermekének iskoláztatása érdekében mit sem tesz, vagy ha iskoláztatni kezdi is siketnéma gyermekét, 3—4 évi képzés után már kiveszi az iskolából s miután a siketnémák teljes ki- képeztetéséhez 8 év szükséges: az ily 3—4 év alatt csak félig-meddig kiképzett siketnémán nincs segítve és más ily szerencsétlentől veszi el a tanitás lehetőségét. A vakok nevelő-intézetei pedig alig kapnak növendékeket, pedig hazánk 16482 vak egyéne közül 1163 a tanköteles korban 1 e v ő. Ha e jelenség okát kutatjuk, arra a szomorú tapasztalatra jutunk, hogy a vakság szembeötlő és igy részvétre indító fogyatékosság lévén, a vagyontalan szülők rendszerint az emberi méltóságot lealacsonyító koldulásra használják fel vak gyermekeiket, ahelyett, hogy kenyerüket tisztességes utón és módon megkereső munkásokká nevelnék. Közös és a társadalom minden rétegét átható mozgalom segíthet e bajokon. A vallás- és közoktatásügyi minisztérium rendeletére a királyi tanfelügyelőségek a községek elöljáróságát, iskolagondnokságokat és iskolaigazgatóságokat felhívják tehát, hogy a gyógypedagógiai oktatás ismertetése és a fogyatékosoknak oktató intézetekbe terelése érdekében minden lehetőt elkövessenek. Ilyen felszólítást kapott a rákesszentmihályi iskolagondnokság is a pestmegyei tanfelügyelőségtől. Reméljük, hogy nem hiába. A gondnokság akkor' teljesíti híven kötelességét, ha a területén levő fogyatkozásban szenvedő iskolaköteleseket összeiratja s egyenként valamennyiről megállapittatja, hogy njinő okta___ TÁR C Z A. Em bervadászat. Irta: Zöldi Márton Az áldatlan 1850-ik esztendő márczius havának utolsó napjaiban Kerecsényi Imre volt honvédtíizér- hadnagy, ki hónapok óta az IIkey családnál rejtőzött, menekülni volt kénytelen. Valaki feljelentette a zsandároknak. Annak a szomorú időnek legnyomoruságosabb, legundoritóbb hajtása a kém volt. Este hat órakor történt, hogy egy fiatal szabómester, Kiss Pál benyitott az Ilkeyék nagy fehér házába, mely a város szélén, a Kőrösparton terült el. A tornáczon Ilonával találkozott, 11 key Péter hajadon leányával. — Kisasszony, mondotta a fiatal szabómester, azt hiszem ösmer engem? ' — Igen, hangzott kissé határozatlanul. — Én Kiss Pál vagyok, szabó mester, nagyon fontos üzenetet hoztam. — Kinek ? 35. szám. tásban részesül, akinél pedig ennek hiányát tapasztalná, a szükséges intézkedéseket teljes erélylye! megtenné. Bizonyára igy is lesz. Tájékozásul még végül a hivatalos intézeti körzetbeosztás adataiból közöljük a vidékünket érdeklő részletet: A siketnémák budapesti áll. iskolája elsősorban a budapesti és a székesfőváros tőszomszédságában fekvő községek, u. m, Újpest, Erzsébetfalva, Soroksár, Palota, Albertfalva, Budafok, Rákosszentmihály stb„ bejáró növendékeit van hivatva befogadni. A Budapestre hozott s itt valamely családnál elhelyezett siketnéma gyermek azonban az ország bármely részéből felvenető. A budapesti izraelita siketnémák orsz. intézete bennlakó növendékeket az eqész ország területéről felvesz. A siketnémák v ácz i kir. orsz. intézete bennlakó növendékeket az alapítványi helyek száma által megengedett keretben, az alapitők, vagy jogutódaik javaslata alapján az egész ország területéről vesz fel. Az intézeten kívül családoknál való segélydijas elhelyezésre is az egész ország területéről lehet pályázni. Legszorosabb érdekköre, azonban: Pestmegye északi része, Esztergom, Hont és Nógrád megyék. Ezen intézetekben azonban mindössze 350 gyermek lévén elhelyezhető, a siketnémáknak a lakóhelyükhöz legközelebb fekvő iskolákba való utalása vált szükségessé. A vidéki intézetek és iskolák egyébként ugyanazon előnyöket biztosítják és igénybevételük annál inkább indokolt, mivel a betöltött 10-ik életéven felül — siketnémák — a szabályzatok értelmében, már sehol sem nyerhetnek fölvételt, A siketnémák kecskeméti intézetének körébe : Pestmegye közép és alsó része és Jász-Nagy-Kun- Szolnok megye tartozik. A beosztás ideiglenes és indokolt esetekben múdosittatni fog. A vakok és szellemileg fogyatékosok intézetei az ország egész területéről veszik fel növendékeiket. — Az Önök ispánjának . . . tetszik érteni? Kerecsényi Imre mint ispán tartózkodott Ilkeyéknél, s többnyire a tanyán volt Olyvéd mellett, a három Kőrös összefolyásánál. A fiatal leány félhomályban is látta, hogy Kiss Pál arczát nyugtalanság önti el. A hangja is tompán csengett, mint a megriadt embereké. Megsejtette a veszedelmet. Gyorsan, energikusan intézte a kérdést. — Valami baj fenyegeti áz ispánt ? — A legkomolyabb baj, kisasszony, feljelentették s a zsandárok már talán útban is vannak üldözésére. — Jézus Mária. — Kisasszony, mondotta a fiatal szabó, itt az imádság nem használ. Meg kell menteni az ispán urat, azért jöttem. Ilona kezét nyújtotta. - • — Köszönöm. — Arra még ráérünk . . . . Tudom hogy ön a menyasszonya , , . , hol van a kedves uraatyja. Nincs itthon, holnap estére várjuk. A szabó közelebb lépett.
