Rákos Vidéke, 1907 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1907-07-21 / 29. szám
2. RÁKOS VIDÉKE 29. szám. pedig egyelőre nem várható semmikép sem. Nem is akarjuk; szeretett és érdemes plébánosunkat, Kratochwill Józsefet a jövedelem jogosan megilleti s őt megrövidíteni nem óhajtjuk. Az ő legkisebb sérelme nélkül és megkárosítása nélkül is kell és lehet a mi kurácziánk kérdését megoldani. Rajtunk a sor gondoskodni, hogy papunknak megközelitően olyan javadalmazást teremtsünk vagy biztosítsunk, hogy abból ha nem is fényesen, de tisztességesen, paphoz illő módon megélhessen. Erre, a mai viszonyok és körülmények tekintetbe vétele mellett csak egyetlen egy mód kínálkozik még pedig az, ha Rákosszent- mihályon addig is, amig valamikor külön plébániává alakulhat, önnálló lelkészséget vagyis kurácziát létesítünk. Ezzel kettős czélt érünk el. Egyrészt ide kötjük állandóan papunkat a községünkhöz, másrészt pedig elhárítjuk azt az állandóan kellemetlen és tűrhetetlen állapotot, hogy 3000- 4000 sőt talán több hivő is minden második esztendőben uj paphoz szokjék vagy talán még inkább, habár csak rövid időre is, de pap nélkül maradjon. A szerencsés véletlen úgy akarta, hogy jelenlegi lelkészünk, Tóth Kálmán, egyéb jó tulajdonságai mellett kiváló prédikátor, a kinek szentbeszédeit nemcsak érdemes, de valósággal élvezet végig hallgatni, mert bensőséges, mély gondolatainak és nagy készültségének igazán megkapó, szivet, lelket egyaránt gyönyörködtető erős szónoki tehetség a kifejezője, s ha mindezekhez elképzeljük az érczes, tisztán csengő, elég terjedelmes hangot, a mely a Mindenhatónak különös ajándéka, akkor előttünk áll aranyszáju Hock János kisebb kiadásban. Az ilyen férfiúnak megtartásáért nemcsak T A R C Z A. Gyors elhatározás. Irta: Zöldi Márton. Tapasztalatom szerint a külvárosokban az emberek temperamentumosabbak, vállalkozóbbak. mozgékonyabbak, mint a város belső területein, ahol mindenféle szokás, kényszer, előítélet nyűgözi le őket. Az igaz, hogy arra is jobban inklinálnak, hogy egymást megkéseljék. Elvégre ez is a temperamentum dolga ... a kriminális temperamentumé. A kultúra külső látszat szerint a külvárosban ugyanaz, ami a körutakon belül. A bérházak alig alacsonyabbak, az iskolák meg nagyobbak, szellősebbek, s például a Riviéra-kávéház előtt oly íerrassz terül el, aminőt az összes körutakon hiába keresünk. Ennek a gyönyörű tropikus növényzettel paza- ran díszített terrássznak a közönsége épp oly vegyes, mint érdekes. A legérdekesebb férfivendégek egyike kétségtelenül Zimmer Albert volt. Szép, magas, inkább fekete, mint barna ember, körszakálla a kőszén csillogására emlékeztet. Ruhaviselete kifogástalanul elegáns. Csak aranylánczának a vastagsága mutatott lehet, de kell is valamelyes áldozatot hozni s a legkisebb áldozat az volna, ha a fáradságot nem kíméljük. A kínálkozó alkalom itt van. Ne szalasz- szuk el tehát, hogy papunkat visszatarthassuk azzal, hogy minden rendelkezésünkre álló eszközt felhasználunk az irányban, hogy Rákosszentmihály minél előbb még pedig sürgősen önálló lelkészséget kapjon. A kiviteli módozatokról ezúttal nem szólok, de az illetékes intéző körök egyenes felhívására, legjobb tudásommal kézségesen állok rendelkezésére. Mindent lehet, ha erősen akarjuk ! Erős az én meggyőződésem is a tekintetben, hogy megpendített eszmém élénk visszhangra talál s csak az erre egyedül illetékes tényezőknek kell együtt működniük, hogy az ige testté legyen! Bugyi Ferencz József. Krónika. A merre jársz, a merre kelsz Fó'városszerte, este reggel, Egy kis könyvecskében lapoz Mostanság minden ember. A könyvecskének lapja számos. Piros szinii a födele, Belül millió apró betűvel, S számokkal van tele. Hogy a fejét ne törje rajta Sem ön, sem maga, sem kend: Megmondom, ime, nyíltan, Hogy e könyv — a menetrend,. Es benne óraszámra Mindenki böngész és kntat, Két-három hétre hova szálljon, És merre válaszszon ntat. valami kétséges karraktert. Igazi úri ember nem visel annyira vastag aranylánezot. Erről a Zimmerről sok mindenféle hir keringett. Az egyik hir kétségtelenül a valót mondotta. Ez a hir arra vonatkozott, hogy Zimmer Albert néhány hőnap előtt a gabonatőzsdén letört. Végérvényesen letört kukoriczában. Ki is rekesztették a tőzsdéről . . . A bennfentesek tudták, hogy nincs pénze. Már hetek óta apró kölcsönökből élt, sőt olyat is beszéltek, hogy a főpinczérnél piszkos adóssága van. Annyival jobban kiemelkedett visszataszítóan pökhendi modora. Alig akart az emberekkel, régi ösmerőseivel szóba állani. A pinczérekkel szemben is brutálisan követelő volt. Micsoda kiszolgálás ez ? Nem szégyellik magukat ? hangzott minduntalan ajkáról. De legjobban megbotránkoztatta az ösmerősö- ket a következő esemény. Mikor a kávéhaz terrasszát átadták a forgalomnak, özv. Dorrichné is megjelent két leányával uzsonna tájon. Igen csinos két lány volt, ámbár nem egészen fiatalok. A külvárosban épp úgy, mint a kisvárosban, jobban tudják az ilyesmit ellenőrizni. Az idősebb Dorrich-leányról, a Karolináról azt beszélték, hogy már 28 éves. Lamassy, a volt elöljáró, a mindent tudó kávéházi alak, azt is tudta,
