Rákos Vidéke, 1907 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1907-01-20 / 3. szám

3. szám. RÁKOS VIDÉKE czéljából már korábban alapszabályt szerkesztett, me­lyet a hatóság jóvá is hagyott. Alanti kivonat meg­győz az ifjúsági egyesület nemes czéljáról. Mindenütt, de különösen a főváros közelében az iskolából kike­rült ifjúság sok káros befolyásnak van kitéve; amit az iskola épített, ha a gyermeket védtelenül hagy­juk — lerombolja a kezdő élet. Az ifjúságnak vallás­erkölcsi és hazafiui érzelmeit ápolni és fejleszteni ily ifjúsági egyesületek vannak hivatva. A rákosszentmihályi állami iskola tanítótestülete felhívja a 15—21 éves ifjúságot, hogy az ifjúsági egyesületbe iratkozzék be. Egyben felkéri a szülőket és mindazon polgárokat, kik szivükön viselik az ifjú­ság nevelését, hogy a tanítótestületet e fáradozásá­ban támogatni szíveskedjenek. Az ifjúság tagdijat nem fizet. Jelentkezni lehet az iskola-igazgatónál. Egyebekben az alapszabály nyújt felvilágosítást. Alapszabály a rákosszentmihályi ifjúsági egyes, számára. 1. §. Az egylet czime: «Rákosszentmihályi ifjú­sági egyesület». Pecsétjén ezen czimmel egyező kör­iratot használ. 2. §. Az egyesület czélja: a tanköteles kort túl­haladó ifjúságnál a hazafias érzületnek, a vallás-er­kölcsös életnek ápolása ; a hasznos ismereteknek terjesztése ; az ifjúságnak illem- és tisztességre való szoktatása. E végből felolvasásokat, előadásokat rendez, ifjúsági könyvtárt alakit, nemesen szórakoztató mu­latságokat rendez, daloskört szervez. Az ifjúsági egyesület működési köréből minden felekezeti avagy politikai kérdés kizárandó. 3. §. Az egyesületnek vannak rendes, pártoló és alapitó tagiai. a) Rendes tag lehet minden 15 évét betöltött, Írni és olvasni tudó tisztességes ifjú, aki a belépési szándékát az egyesület elnökénél bejelenti, s az egyesület szabályainak megtartására magát kötelezi. Rendes tag marad az illető, a 21-ik életévének betöltéséig. dig, mikor az asszonyka oldalán lesétált a «Tündér- kert»-be, a felséges fenyőfák illatos hüsébe, úgy érezte, mintha csakugyan ezért az asszonyért jött volna ide és szinte csodálkozott rajta, hogy ennyi ideig tudott el lenni nélküle, holott most olyan vég­telenül boldognak érzi magát, hogy mellette lehet. S mennél tovább maradt vele együtt, annál job­ban érezte, hogy a lelkét mily erővel lepik el a régi emlékek és a szerelem erős, intenzív ereje, hogy hatja át meg át minden idejét s agyának minden sejtjét. Járnak, járnak a fenyvesek alatt és a magas büszke, sudár fák alatt a tiszta, friss levegőben, büsz­kén, tisztán kezd kibontakozni szerelmük egész idillje. Furcsák ezek a fenyőfák ! Csak a büszke, tiszta lelkek érzik magukat jól alattuk; az alázatosak és a bűnösök szinte félnek a büszke sudarak alatt, mert érzik, hogy azok semmikép sem illenek az ő kishitű, bűnös lelkükhöz. Ez a két ember még szerethette a fenyveserdőt. Szerelmük emlékei között egy se volt, ami miatt bűnt érezhették volna. Tiszta, szinte gyermekiesen tiszta idill volt az egész! S milyen csodásán élénk világításban tűnt a szemük elé egész ifjúkori regényük képe. Mennyi minden történt azóta mind a kettőjükkel és mégis, most a találkozás örömében, életük minden prózáját elnyomja e kép verőfényes hangulata. — Emlékezik, mikor utoljára sétáltunk a Margit­3. b) Pártoló tag lehet minden tisztességes egyén, aki az egyesület javára 3 éven át 2—2 koronát pár­toló tagdíj gyanánt fog fizetni. c) Alapitó tag lehet azon magyar honpolgár, aki az egyesület javára egyszersm in den korra 20 koronát befizet. A pártoló tagok tagsági dija, valamint az alapitó- tagok alapítványainak kamata az egyesület folyó ki­adásainak födözésére fordíthatók, úgyszintén erre fordíthatók az egyesület rendkívüli jövedelmei is. 4. §. Az egyesület összejöveteleit, úgyszintén szórakozásait rendszerint az állami iskola helyiségé­ben a tanítási időn kivül tartja és pedig a junius— szeptember hónapok kivételével vasárnaponként, az arra meghatározott időben. Az egyesület köréből mindennemű szerencse- játék és a szeszes italok élvezete szigorúan ki van zárva. 5. §. Az egyesület ügyeit, az egyleti atyákkal egyetemben, a rendes tagok közül választott választ­mány intézi el. A választmány a tisztviselőkkel együtt 10, leg­följebb 15 tagból áll, az egyleti atyák száma öt. Az egyesületi tisztviselők a következők: igaz­gató, elnök, alelnök, jegyző, pénztáros és könyvtáros. 6. §. A választmány tagjait és a tisztviselőket e végből az év elején tartandó közgyűlés egy évre választja meg, kivéve az igazgatót, kit 3 évre választ. Ugyanez a közgyűlés vizsgálja meg a számadá­sokat és állapítja meg a költségvetést. 7. §. Az igazgató az állami iskolai tanitótestület- ből választandó. A többi tisztviselők, valamint a vá­lasztmány tagjai a rendes tagok közül választandók, kivéve az egyleti atyákat, kik viszont mindenkor csakis a pártoló és alapitó tagok közül választatnak. Az egyleti atyák felügyelnek a rendre és a tisz­tességre, de sem vezető, sem pedig működő szere­pet az egyesületben nem vihetnek. 9, §. Az elnökök tiszte abban áll, hogy a tagok tisztességes és erkölcsös magaviseletére minden nyil­vános helyen, különösen pedig mulatságokon fel­ügyeljenek, az az ellen vétőket figyelmeztessék és súlyosabb esetekben a választmánynak bejelentsék. 10. §. A jegyző a választmány és közgyűlés ha­szigeten ? Leültünk azután az alá a nagy fa alá, amelyik alatt valaha Arany János szokott üldögélni. — Igen, a mama hátul jött Szombathy úrral. Minket afféle gyerekeknek néztek, akiket előreeresz­tettek. Hanem a padra már mellém ült Szombathy. Maga a másik oldalra ült. — Aranyról beszéltem s maga áhítattal hallgatott rám ! Óh, akkor nagyon poétikus voltam. Magam is Írtam verseket. — Kijelentette, hogy költőnek lenni a legszebb hivatás a földön. Mire Szombathy ur megjegyezte, hogy gazdag embernek lenni még szebb és hogy a poéták életük végéig ábrándos gyermekek, akiknek fogalmuk sincs az élet igazi gyönyörűségeiről, — Kis hijja, hogy össze nem vesztünk emiatt. — Én csitítottám magát. — Most is érzem azt a meleg kézszoritását, amelylyel leszorított, hogy fel ne ugorjak a pádról. Mennyi mindent képzeltem én bele ebbe a kéz- szoritásba! Szerelmet, hűséget, rajongást. Pedig csak hazugság volt benne. Néhány hónap múlva a fele­sége lett annak az embernek. Anélkül, hogy csak egy csókkal is kiengesztelt volna. — Csacsi! Mi jogon csókoltam volna én meg magát ? — A szerelem jogán. — De akkor még nem szerettem igazán. Tud is a leány igazán szeretni. Csak azután szerettem meg, mikor asszony lettem.

Next

/
Thumbnails
Contents