Rákos Vidéke, 1907 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1907-06-02 / 22. szám
RÁKOS VIDÉKÉ 5 ' 22. szám. és a ref. hitközség nevében Kecskeméthy Vincze gondnok elnököl. Leégett a szolgabirói hivatal. A gödöllői járás szolgabirói hivatala tövig leégett a napokban. Eldobott czigarettától meggyuladt egy szalmakazal s a tűz két házat elemésztett, közöttük a szolgabiróság zsindelyes tetejű épületét. Az 1901. év előtti akták, melyek a padláson voltak, nagyrészt elpusztultak. Heyder Ödön dr. főszolgabíró éjnek idején, családjával együtt, alig tudott kimenekülni az égő házból. A szolgabirói hivatalt egyelőre a ref. iskola épületében helyezték el. A polgári iskola kirándulása. Pompás kirándulás élvezetében részesítette a rákosszentmihályi T r ö s z- t e r-féle polgári leányiskola igazgatósága az intézet növendékeit. Május 25-én kora reggel 64 leányka öt kisérő vei kelt útra T r őszt er Mária igazgató és a tanári kar három tagja : Wayand Károly, Kapri n a y Krisztina és Sándor Gyula rajztanár kíséretében, Schvarczl József, a rákosszentmihályi lóvasut társaság érdemes igazgatója lekötelező készséggel bocsájtott a kirándulók rendelkezésére három külön lóvasúti kocsit. Nemes készségéért lapunk utján mond az iskola igazgatósága, a nyilvánosság előtt hálás köszönetét. A kiránduló sereg a Hűvös- völgybe utazott, hol megreggelizett. Innen gyalogszerrel mentek Mária Remetére, ahol a templom látogatása után jó ebéd várta őket. A délután társasjátékokkal, labdázással, hintázással s mindenféle. kislánykáknak kellemes mulatozással telt el, majd visszatért a sereg Hüvösvölgybe; itt megozsonnáztak s hangos énekszóval indultak hazafelé. A boldog leánysereg este 8 órára ért Rákos- szentmihályra, nem győzvén eleget dicsérni tanárainak gondos jóságát. Fürdőmegnyitás Rákosszentmihályon. Rákos- szentmihályon junius elsején nyílik meg az Ujváry család józsefutczai fürdője és uszodája. Legrégibb nevezetessége Szentmihálynak ez a fürdő, községünk egyik érdemes alapítójának, mr. Ujváry Ignácznak féltő gonddal ápolt és gyarapileányos, gyermekes álmodozások hangján, kis időre beleringatván lelkét az ideálok, álmok világába és repült a tiszta szerelem magas országa felé, annak a fiatal férfinak szárnyaló, tiszta lelke mellett. Persze ez nem tartott sokáig! Cognac és pezsgő után nehéz rászokni a vízre. De legalább mondta volna meg neki, hogy megunta már a vizet. Ne biztatta volna legalább olyanokkal, amit maga is nevetségesnek találhatott. Hogy az ő felesége lesz, hogy csak az ő tiszta szerelméért akar élni! S hány levelet irt neki a legrajongóbb. legszen- timentálisabb érzésekkel tele! Minek tette ezt? Miért akarta vele elhihetni, hogy maga tiszta, érintetlen, jó, teljesen méltó az ő tiszta, nemes szerelmére ? Láttam a leveleit is. Különösen egyre emlékszem* így kezdődött. — Mindeme ami szent, esküszöm, hogy előtted nem szerettem senkit. Milyen aljas hazugság volt. Látja, itt kezdődik a maga bűne. Mert, hogy Géza magába szeretett, arról nem tehetett, de hogy igy hazudott neki, arról tehetett. Pedig mennyi levelet irt! Szép levelek. Ki lehetne őket nyomatni. Költői szép dolgok. Mintha csakugyan egy ártatlan, szerelmes leányka lelkének első megnyilatkozásai lettek volna! Milyen nagy művésznő is maga! Minden levelét láttam akkor este, mikor Géza legnagyobb csodálatomra azt mondta, hogy másnap megkéri a maga kezét. Tovább nem hallgathattam. El kellett neki mondanom, hogy magát tott sikeres alkotása. A család a fürdőt ezentúl is saját kezelésében vezeti tovább s hogy az egyre fokozódó igényeknek megfelelővé tegye, alaposan re- nováltatta. Az uszoda nagy medenczéje gyökeres átalakításon ment át s uj alakjában a legmodernebb uszodákkal versenyezhet. Kristálytiszta és bő vize lesz az egész évadon át, mit a medencze uj fenékszerkezete fokozottabban biztosit. Bizonyára szives örömmel fogadja közönségünk az uszoda megújhodását és szorgalmasan látogatja a szintén újjá alkotott hideg- és meleg kádfürdőkkel egyetemben, amelyekben ugyancsak feltalál minden kívánatos kényelmet. Vasárnapi összejövetelek. A rákosszentmihályi kör tagjai között kedves szokás kezd mind több és több követőt gyűjteni. A vasárnapokat újabban vidám társaságban együtt töltik s nem csak a régen divatos ebéd előtti sörözésre gyűlnek össze az Engelbrecht-vendéglőben, hanem vasárnap este is nagy számban gyülekezik itt a társaság, mely szinte a hajdani A 1 m á s y Pál telepi társasélet kedves hagyományait éleszti fel intimus és vidám kedvű összejöveteleivel. Meg kell jegyezni, hogy a helybeli legények és leányok, kik az utóbbi években szívesen keresték fel ünnepnapokon az Engelbrecht vendéglőt, újabban másfele ütötték fel tanyájukat s igy sem zaj, sem zsúfolt helyiség nem feszélyezi a társaság ünnepnapi szórakozását. Betörések. A c z i n k o t a i viczinális állomásait újabban megint nagy kedvteléssel látogatják a betörők. A minap a czinkotai állomás pénztárát akarták feltörni, de szerencsére nem bírtak a vasszekrény- nyel s eredmény nélkül távoztak el. Újabban ismét betörtek a budapesti végállomáson is, ahol már nagyobb sikerrel működtek. Neumann Dezső vendéglős holmijaiból szedtek össze vagy 300 korona értékű zsákmányt s bántatlanul elmenekültek vele. A betörők a II. osztályú várótermen keresztül. hatoltak be álkulcs segélyével a vendéglőhelyiségbe, amelyet — a múltak tapasztalatain okulva — vasrostélyos ablakok védenek. A legújabb betörés következtében nem veheti el. És mégis kellett róla győznöm, hogy igazat modok. Megengedem, hogy lovagiatlan dolog volt, amit tettem, de baráti kötelesség volt. Megmutattam neki a maga egyik levelét, amelyet hozzám irt, tele lángoló vallomásokkal. Azt hittem, ezzel kigyógyitom. Ki is gyógyítottam. Másnapra örökre elhallgattatta a szivében ezt a szerelmet. Halála előtt ezt a pár sort irta, egy nekem czimzett levélben: Meg akartál menteni. De későn van. Engem nem lehet már megmenteni. Szeretem most is, holott utálnom kellene. Megvetéssel kellene rágondolnom és én csak szerelemmel tudok rágondolni, S azután is csak szeretném. Ha életben maradnék, nem tudnék magamnak parancsolni, pedig ez aljasság, gyávaság lenne és becstelenség. Nem tudok máskép parancsolni magamnak, csak úgy, ha belekergetek egy golyót ebbe az ostoba szívbe. De ő ne tudja meg, hogy érte haltam meg, még jól esnék bűnös, hiú lelkének s más se tudja meg, mert szégyen lenne reám, hogy érte dobtam el az életemet . . Nem is tudta meg senki. De most önnek el kellett mondanom, mert érzem, hogy csak igy tudok szaba- duni attól a vészes, átkozott szerelemtől, mely csupa bűn, csupa szégyen! Nem akarom látni soha! Csak csókolja ezt az arczképet az enyém helyett. Ez jobban megérdemli, mint én.
