Rákos Vidéke, 1907 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1907-06-02 / 22. szám
22 szám. RÁKOS VIDÉKÉ 3. flirek. Meghívó. A koronás királya iránt való hűségben és szeleteiben felülmúlhatatlan magyar nemzet — a népek és nemzetek sorsát intéző isteni gondviselés kegyelméből f. évi junius 8-án ünnepli negyvenedik évfordulóját azon örvendetes eseménynek, hogy dicsőségesen uralkodó I. Ferencz József apostoli királyunk szent István koronájával a nemzet kitörő örömkiáltása között Magyarország királyává és nemzetünknek bölcs lelkű, jóságos atyjává koronáztatott. Ezen kiválóan örvendetes évforduló alkalmából az Úr oltára elé borul a magyar nemzet, hogy elzengje jubiláns hymnusát és hálatelt szívvel mondjon köszönetét az isteni gondviselésnek, amiért szeretett királyunkat megtartotta, egyúttal pedig buzgó szívvel esedezzen az Úrhoz, hogy az ő atyai és szeretetteljes uralkodásának még sokáig örvendhessen. Jubilál ami jóságos öreg királyunk, jubiláljunk vele mi is, hűséges alattvalói, szerető fiai. Azért kegyelmes főpásztorunk rendeletéből: 1. junius 7-én, az esti harangszó után az összes harangok meghuzatnak, hogy hirdessék az örömünnep előestéjét; 2. junius 8-án, a koronázás 40-ik évfordulóján reggel 8 órakor a rá- kosszentmihályi róm. kath. templomban ünnepélyes hálaadó istentisztelet tartatik, amelyre Rákosszentmihály hazafias közönségét tisztelettel meghívom. Rákosszentmihály, 1907. május 31. Tóth Kálmán, róm. kath. lelkész. Esküvő. F r e i s z Károly rákosszentmihályi házbirtokos és neje sz. Dolicsek Erzsébet leányát, Te- ruskát, junius 2-ik napján d. u. 5 órakor vezeti oltárhoz a rákosszentmihályi róm. kath, templomban Tihanyi József budapesti hentesmester. Újpest rendezett tanácsú város. Újpest községnek rendezett tanácsú városa való átalakulása ügyében f. hó 24-én délután 416 tagból álló monstre küldöttség tisztelgett gróf Andrássy Gyula belügyminiszternél. A küldöttségnek — melyet dr. Héder- vári Lehel vezetett a miniszter elé — Csepreghy Pál biztosan nem tudhatta. Mert én hallgattam róla s biztosat csak én tudtam. Megkért, hogy hallgassak róla, mert ez a tetőtől talpig nemes gavallér fiú res- telte volna, ha az emberek megtudják, hogy olyanért halt meg, mint maga. A világ rég elfelejtette ezt a dolgot. Talán maga is. Nekem is csak most jut az eszembe. Most, hogy újra vergődöm a maga hálójában. Ezzel a mostani levelemmel azonban, azt hiszem, örökre széttéptem ezt a hálót. Nézze meg jól ezt az arczképet. Milyen szép, milyen deli legény volt. A termete csupa erő, az arcza csupa élet! Azóta alaktalan hullatömeg, tele férgekkel, szétporlott csontokkal. Maga tette azzá! Ma is élne, boldog lenne, ha magát nem ismerte volna, ha a maga átkos szerelme oda nem kergette volna, ahol a becsületnek nem kell pirulni s ahol a szív örökre kihűl. Az a szív, mely őrült, vad szerelemmel dobogott magáért. Jobban talán senki sem szerette magát, mint ez a fiú. És maga talán jobban nem csalt meg senkit, mint őt. Én is szerettem, de lássa, meg tudok állni az örvény szélén, ahová pedig maga úgy szeretne beletaszitani. Hogyne, hiszen az dicsőség, ha meghalnak magáért! Én azonban nem fogok meghalni. Pataky Géza hideg kezét itt érezem forró szivemen és mintha tompa, ércztelen hangon beszélne hozzám : — Utánam ne jöjj! Hagyd ott! Mond az én nevemet neki és elbocsát! Az én emlékemmel búcsúzz tőle, meglásd, nem akar többé látni! Úgy teszek. Az ő nevével búcsúzom öntől örökre. Mert hiszem, hogy ezután a levelem után nem kíván engemet látni. tőrvénybiró volt a szónoka, Csepreghy rövid, értelmes beszédben hívta fel a miniszter figyelmét arra a körülményre, hogy Újpestnek milyen hátrányára van a jelenlegi községi adminisztrácziója. Egyben pedig arra kérte a minisztert, hogy a rendezett tanácscsá való átalakulási kérelmünknek helyt adjon. Csepreghy beszédére a miniszter a következőket válaszolta: «Tisztelt uraim ! Belátom magam is, hogy Újpest adminisztrácziója a jelenlegi szervezetben tovább nem maradhat. A fővároshoz való csatolás még soká elhúzódik, — ígérhetem, hogy ügyüket rövid idő alatt elintézem, annál is inkább, mivel a vármegye is hozzájárul az áttalakuláshoz.» A miniszter eme kedvező válasza nagy lelkesedést keltett a község' tagjai között, és bizonyára Újpest egész polgársága — örömmel veszi tudomásúl a miniszter nyilatkozatát, A dunamelléki református püspök körlevele. Felséges Urunk és királyunk I. Ferencz József ő cs. és kir. apostoli felsége, Budapest fő-és székvárosában f. é. jun. 8-án országunk egybegyült főrendéivel együtt fogja háladó örömben ünnepelni királylyá koronáztatásának 40-ik évfordulóját. Bölcs és igazságos uralkodói szivének áldásait minden népei magasztalják, érzi és hálával magasztalja a mi református egyházunk is : méltó, hogy mi is az ő felséges személye iránti igaz hódolással adjunk megnyilatkozást alattvalói hűségünknek. Tegyük azért általános lelkesedéssel hazafias ünnepünkké azt a napot, ünnepeljük együtt királunkal, hálákat adván a Királyok királyának, «hogy ezt a királyt megőrző kegyelmével», könyörögvén, hogy «o r- szága érjen sok időt Isten előtt, szép csendes békességben.» Felhívom tehát egy házkerületünk gyülekezeteit, presbyteriumait és lelkészeit, hogy ezt a napot Istennek tetsző hálaadó Isten- tisztelettel ünnepeljék meg. A hálaadó ünnepély idejéről és rendjéről a közönség a szokott kihirdetés utján előre értesítendő. Kunszentmiklós, 1907. május 28. Baksay Sándor, püspök.» A ráköss zentmiOlvassa végig figyelmesen amit irok: Nagyon szomorú dráma, amelynek maga a hősnője. A hőse elbukott, maga boldogan éli napjait s az a mellékalak, akit most akart előléptetni uj hősnek, az ezzel a levéllel menti ki magát ez előléptetés elől. Maga akkor ismerkedett meg Pataky Gézával, mikor mi összevesztünk. Az után, a reám nézve örökre feledhetetlen, kinos nap után, mikor rajtakaptam, hogy egy szinészszel csókolódzott. Én azt hittem, hogy megöl a fájdalom, maga pedig kinevetett engem és nyers, durva czinizmussal vetette oda : — Ezt előbb szerettem, mint téged ! Még az iskolában. Ó volt az első Rómeóm. Tizenöt éves koromban. Vagy azt hitted, hogy én huszonöt éves koromig vártam a szerelemre és úgy éltem, mint valami apácza ? Jól tudod, hogy nekünk szeretni és lángolni kell. Ez már a vérünkben van ! Örülj, hogy téged is szeretlek és ne csinálj komédiát! Nem csináltam. Csak ott hagytam ! A pokol minden kínját magammal hoztam ebből a válásból, de azért tudtam maradni. Nem mentem magához többet. De most, hogy újra beszéltem önnel, éreztem, hogy erőm elhagy. t.s nyomorultul, térden állva tértem volna magához vissza, ha a szegény Géza emléke fel nem jött volna hozzám a sírból. Most már nem megyek. Az ő nevével búcsúzom magától. Szegény Géza, milyen őrülten szerette magát. Nem okos ember módjára, de mint a bolond poéta, aki szerelmesében érintetlen, tiszta angyalt lát. Hányszor beszélt magáról a legrajongóbb szerelem hang-
