Rákos Vidéke, 1907 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1907-01-13 / 2. szám
2. szám. RÁKOS VIDÉKE 3. közepette, Kassa városában, egykor legjelentősebb védvárában, nagyanyjának s atyjának temetkező he- yén s most már a Fejedelemnek és bujdosó társainak is örök nyugvóhelyén. lovas szobrot emeljen. Nemcsak Kassa városának régi vágyát, de a nemzetnek is forró óhajtását kívánja ezzel a szobor-bizottság a megvalósitás stádiumába juttatni akkor, mikor rendelkezésére álló, de természetesen távolról sem elegendő, mintegy 140,000 koronányi szoboralapnak gyarapítása czéljából országos gyűjtésnek megindítását határozta el. A bizottságnak lelkes felhívása kétségkívül visszhangra is talál Rákóczi nemzetében s a nemzet áldozatkészsége minden bizonynyal közel hozza az időt, midőn II. Rákóczi Ferencznek honfiú erényekben tündöklő nagyságát s a nemzet háláját pompás szoboremlék hirdeti a kurucz városnak főterén. A Rákóczi névnek el nem múló varázsa, a kurucz korszaknak lelkesítő emléke a bujdosóknak temetését nemrégiben diadalmenetté avatott lelkesedésnek még meg nem gyöngült fölemelő hatása sokkal hathatósabban támogatják a szoborbizottságnak kérését, semhogy kételkedhetnénk abban, hogy a nemzet áldozatkészsége nem lesz kisebb annál a lelkesedésnél, a melyly^l a Fejedelemnek s bujdosó társainak porladó hamvait fogadta s nyugvóhelyükre kisérte. A szobor czéljaira szánt hazafias adományokat Kassa szab. kir. város polgármesteri hivatala veszi át és nyugtázza. Házasság. Kernstock Kornél, a rákossz e n t m i h á 1 y i úri fiatalságnak sok éven át egyik szimpátikus vezéralakja eljegyezte Bizaglich Laurát Budapesten. A bájos menyasszony egyik közismert és jónevü budai család gyermeke. Ifj. S c h m i d t Lajos, a Vígszínház zenekarának első hegedűse eljegyezte Götz Tercsikét Budapesten. A vőlegény régi rákosszentmihályi lakos, a fiatalságnak sok időn át szintén hasznos és tevékeny tagja, ki ügyességével és művészetével a helyi társaság szimpátiájában előnyös helyet biztosított magának. A gödöllői kaszinó közgyűlése. A gödöllői kaszinó e hó 5-én tartotta meg lendes évi közgyűlését, meEgy régi iskolatársa lakodalmára ment, aki most nősült meg harmadszor. S Kovács bácsinak, akit mulatós ember létére szintén meghívtak, már magában az is nagy fájdalmat okozott, hogy délutáni rémes elfoglaltsága miatt csak estére jelenthette be a megérkezését Váczra. Dé még igy is fente már a fogát a pompás lakomára ; sőt mi több, éppen erre való előrelátásból egész este csupán a sörre szorítkozott, enni azonban egy harapást sem evett. Nem jó lett volna tehát egy ostoba álommal elpanaszolni a kiszállást. Szeme már majd leragadt az álomtól; csöndes kételyekkel pislogott a jövő elé. Hirtelen elégülten elmosolyodott. Barátságos arczczal fordult a szomszédjához, aki embergyülölő tekintettel mélyedt a levegőbe. Látszott rajta, hogy hoszszabb útra indult, iszonyúan ki van merülve és hogy dühös, hogy ez a másik ott mellette még a kis fekvő helyéről is kiszorította. — Akarja uraságod — szólalt meg most diplomatikusan Kovács bácsi — akarja uraságod, hogy minél hamarább lefeküdhessék ? — Hogy a manóba ne akarnám ? ! — volt a válasz, miközben egy sóvár pillantása siklott el a többieken, akik már mind a hárman jóízűen aludtak. lyen a múlt évi zárszámadásokat vizsgálták meg és hagyták jóvá. Azután a választásokat ejtették meg. Elnökké Téchy Gyula kir. járásbiró, eddig is közszeretetben álló elnök, gazdává dr. Bezsilla István, titkárrá Szabó Aladár, pénztárnokká dr. Ignátzy Ernő, könyvtárnokká Madocs Károly, választmányi tagokká Polner Lajos, Onody Ferencz, Pirkner Ernő, Lukácsy István, dr. Rudolf Béla, Lizits Károly, Szlabey József és dr. Rosenfeld Sándor választattak meg. Az újfajta bérletjegyek. Egyik eleveneszü t. olvasónk nagyon érdekes levélben figyelmeztet bennünket a helyiérdekű vasút újfajta bérletjegyeinél tapasztalt visszásságra, mely abban áll, hogy a budapesti villamos vasúti közlekedés igénybevétele a szent- mihályi utasoknak tetemesen nagyobb költségükbe kerül, mint a mátyásföldieknek, holott ez a megkülönböztetés se jogos, se méltányos nem lehet. Különösen szembetűnővé teszi a dolgot, hogy a pusztaszentmihályi közúti vasút minden méltányosság határán túlterjedő viteldij-engedményt adott az uj kapcsolatos bérletjegyek életbeléptetéséért. A dolog mindenesetre magyarázatra szorul. Az említett levél közérdekű részletei a következők: «A most megadott kedvezménynek, az úgynevezett kombinált bérletjegyeknek is van egy sajátossága, t. i. nem egyenlő kulcs alapján szabták meg azok árait. Nem elég az, hogy a viczinális rendetlen és bizonytalan járása a szent- mihályiaknak sok kellemetlenséget okoz, mert a lóvasut csatlakozását különösen újabban lehetetlenné teszi, — hanem sokkal drágábban adózunk a legújabb kedvezmény használhatásáért is. Hogy a villamos kedvezményért mi szent- mihályiak sokkal többet fizetünk a társaságnak, ime a példa: A mátyásföldi bérletjegy eddig havi 12 kor. 60 fill, volt, nyug. p. u.-ig szóló kombinált jegy most 17 kor. 50 fillér s igy a villamos tényleges ára 4 kor. 90 fillér. A szentmihályi II. o. bérletjegy eddig 13 kor. volt, nyug. p, u.-ig szóló kombinált jegy most 19 kor. s igy a villamos használata 6 kor. kerül. De ez az 1 kor. 10 fillér havi különbség is csak látszólagos, a társaság haszna tényleg több, mert ne feledjük, hogy a lóvasut a részesedésből elengedett havi 1 kor. s igy a szentmihályiak villamos jegye a társaságnak tényleg havi 7 koronát jövedelmez ! — Meg lesz — kérem — biztatta Kovács. — Én, kérem, Vácznál kiszállok. Addig azonban aludni szeretnék. Ha Vácznál ön fölébreszt, akkor örömest átadom önnek a helyemet. Ha azonban ezt a szívességet ön mégsem tenné meg nekem, akkor szent, hogy elalszom Bécsig s ön az egész utón gubbaszthat itt a sarokban — ülve. Fölébreszt ? — Föl, — mondta a másik. — Köszönöm, — felelte halkan Kovács bácsi s a következő perczben már aludt, akár a bunda. Szomszédja ádáz tekintetet vetett feléje ... A vonat most hagyta el Palota-Újpestet, Kovács bácsi pedig a lakodalomról álmodott. A vacsorával, igaz, nem várták meg, de gondosan félre raktak neki mindent. És, hogy Ízlik a sörre a pompás kacsapecsenye! Meg a pulyka! Meg a többi dicső eledelek ! És különösen hogy’ csúszik mindezekre a bor! Finom kis ital ! Kovács bácsi, karcsú boros pohárral a kezében, most feláll az asztal mellett, és általános figyelem közben szólani kezd : — Kedves uj házaspár! . . . — Vácz! — kiáltotta valaki Kovács bácsi fülébe — Vácz! kérem, Vácz! Siessen ! — Mi ... mi ? — riadt föl álmából félbeszakítva pohárköszöntőjét a megszólított.
