Rákos Vidéke, 1907 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1907-03-31 / 13. szám

13 szám.

RÁKOS VIDÉKÉ

Márffy—Gulácsy kiállítás. Márffy Ödön. a párisi tanulmányújáról hazatért kitűnő fiatal művész G u 1 á - csyval közösen fényesen sikerült képkiállitást rendezett az Uránia mükereskedés állandó képcsarnokában, a kigyó-téri királyi bérpalotában. A tárlat két vérbeli modern művész igazán nagy és őszinte sikere s méltó a közönség legmelegebb érdeklődésére.

Csütörtöki társaság. Csütörtöki társaság: jövő héten találkozás M átyásföldön.

Családi öröm. Strassen reiter Ignácz kir. aljárásbirót, Schvarczl József rákosszentmihályi birtokos vejét, családi öröm érte. Neje egészséges fiú gyermekkel ajándékozta meg, aki a keresztségben a nagyapa tiszteletére a József nevet kapta.

trdekes számok, A gödöllői udvari vadászterületen a múlt évben elesett: 442szarvas, 93 vaddisznó, 65 őz, 3485 nyúl, 2213 lapinyul, 1665 fáczán, 4326 fogoly, 2 császár madár, 95 szalonka, 52 vadkacsa, 74 fürj, 68 apró madár, 237 róka, 22 borz, 37 vadmacska, 12 nyest, 90 görény, 242 menyét, 802 apró vad, 3 sas, 74 héja, 128 öjv, 352 sólyom, 275 bagoly, 2316 varjú, 815 apró ragadozó madár, összesen 30565 különféle kártékony és hasznos vad.

Mulatság, A «Rákosszentmihályi mü- és sport- kedvelők köre» 1907. márczius hó 31-én, (husvét vasárnapján) özv. Biró Jánosné-féle vendéglő összes termeiben, a szinpad-alap javára dal, szavalat, világposta és tánczczal egybekötött nagy tavaszi ünnepélyt rendez. Kezdete este 8 órakor. Belépő-dij: Személy-jegy előre váltva 80 fillér, a pénztárnál 1 kor. Családjegy előre váltva 2 kor., a pénztárnál 2*20 kor. Az ünnepély előtt d. u. 3 órakor nagy football mérkőzés a rákosszentmihályi sporttelepen egy budapesti elsőrangú csapattal. A zenét egy közkedvelt czigányzenekar szolgáltatja. Felülfizetések köszönettel fogadtatnak és a «Rákos Vidéké»-ben nyugtáztatnak,

A Villand czirkusz. Az állatkerti B e k e t o w czirkuszban páratlan népszerűségre vergődött bohó3.

czok, a Villand testvérek újonnan alapított czirkusz vállalata ritka meleg sikerrel kezdte meg működését a Tattersallban felállított hatalmas sátor- czirkuszban. Jól megérdemelt siker ez, melynek titka csak annyiból áll, hogy a két Villand maga is elsőrangú artista, vállalkozását művészi Ízléssel és színvonalon szervezte meg és azt bizonyos magyar jelleggel tette nekünk fokozottan szimpátikussá. A V i 1 1 a n d o k — olasz emberek — mindig lelkesedéssel hódoltak a magyarok derék sovinizmusának. Igyekeztek mutatványaik szövegét, mókáikat magyarul megtanulni s bizonyos kedves járatlansággal magyarul előadni. Ez a nyelvbeli tökéletlenség vette élét a magyar clownkodás szokatlan s eddig bizony mindig Ízléstelen voltának. Villand József és Lajos iskolát teremtettek e téren s alapokat vetettek, amelyen a magyar clown bohókás, vidám és artisztikus alakja nemsokára kifejlődik. Az egyik direktornak, Villand Lajosnak különben elég könnyű is magyarosodásnak indulni, budapesti leány, Zay Katicza a felesége, A hatalmas sátort Villandék Beke- towtól vásárolták, aki valamikor maga is clown volt s ezzel kezdte meg czirkuszigazgatói működését. Az állat állomány nagy részét a Bécsben tönkrejutott Wulff Ede tizenöt éven át nagyhirnevü czir- kuszából vásárolták Villandék. A törzsanyag köré jeles társulatot szerződtettek, mely változatos és értékes műsort biztosit a czirkusznak. A megnyitó előadások lehető legkedvezőtlenebb időjárása sem riaszthatta vissza a lelkes budapesti közönséget, mely zsúfolásig megtöltötte Ízlésesen berendezett csarnokát. A fehér páholyok bíbor plüss párnázata előkelő tónust biztosit a tágas czirkusz megnyerő képének. Az előadást elsőrangú artista számok teszik becsessé. Itt van a nagyhírű Renroff báró, csakugyan egyik legelső iskola lovasa a világnak. Paripája bámulatosan járja a legczifrább tánczokat a mellette libegő tánczosnővel. A három C o r i n i estélyi öltözetben végzi bravúros lovasmutatványait. Michele és Sandro régi jóhirü equilibristák műsorukat néhány megdöbbentő biczikli trükkel bővitették meg. A két

felét agyon üthetik, mégis csak azt jelenti, hogy a század rendben van, nincs semmi újság.

Csak a mikor azt elmondotta, akkor rukkol ki- vele, hogy mi történt a századnál.

Ez az infanteriszt Mácsay négy hét előtt betegedett meg, Lázról hideglelésről panaszkodott a regementszorvos urnák. Ez rendelt is neki orvosságot : könnyű bakancsot. Ez azonban nem használt, a min nagyon elcsodálkozott a tudós doktor ur s kegyetlen haragra lobbant.

Kijelentette, hogy infanteriszt Mácsay gazember simuláns, és megfenyegette. Ha még egyszer elébe mer kerülni, feljelentést tesz swindlerségéről a kapitány urnák, a ki majd érdeme szerint megbünteti. Végül kegyetlenül összeszidta és elkergette a szeme elöl.

Szegény Mácsay türelemmel hordozta a betegséget, mig le nem ütötte a lábáról. Harmadnapon a reggeli testgyakorlaton összeesett, s ekkor kapitány ur Homorcsák egyenest kórházba küldötte. Ott már elhitték neki, hogy beteg, de segíteni azért nem tudtak rajta,

Mikor a regímentorvos urnák megvitték a halála hírét, a kis kopasz kövér emberke feltolta szeméről homlokára a pápaszemet s hitetlenül rázta a fejét. Aztán csak ennyit mondott:

— Furcsa eset, nagyon furcsa eset. És én még most is azt hiszem, hogy szimulált, s csak azért halt meg, hogy kompromitálja az orvosi tudományt,

Kapitány ur Komorcsák meghallgatta az altiszt jelentésát s azután megtette a szükséges intézkedéseket a temetésre.

Nem nagy dolog: egyszerű a közvitéz temetése. Tiszt urakat, magasrangu generálisokat temetnek csak nagy pompával, nagy parádéval, puskaropogással, ágyudörgéssel. Szegény közlegénynek elég £gy fél szakasz katona is. Tiz-tizenkét ember. Kitelik ebből fejfavivő, koporsó kisérő bőven. De az a kitüntetése a közlegénynek is meg van, hogy muzsikaszóval kisérik el a másvilágra. Nem kiséri ugyan az egész ezredbanda, mert ez a nagy kitüntetés megint csak a tiszt uraknak s a tábornok uraknak jár, de elkiséri a banda egy harmoniuma. De nem kiséri el a sírig: ez nagy fáradság volna, Csak a város széléig. Ott megállanak az ut szélén, eljátszanak valami gyászdalí, s mikor 10 lépésre elhaladt előttük a gyászmenet, megfordulnak, rázendítenek egy vig nótára s mennek vissza a kaszárnyába.

Mikor intézkedéseit megtette a temetésre, levelet irt a megboldogult szüleinek a kapitány ur. A levélben megírta, hogy fiuk meghalt, s tőle telhetőleg meg is vigasztalta őket, hogy jobb sors a természetes halál, mintha csatában a puskagolyó oltotta volna ki életét.

A levelet postára adatta s aztán elgondolkozott, Azt gondolta, hogy ilyen átkozott időben még se érdemes a szabadba kiverni a legényeket. Nem ugyan ő miattuk, nem is ö miatta, de nem is az idő miatt, Vihar, zápor, hó, fagy: nem árt a katonának, de nagyon árt a ruhájának. Ruhát, bakancsot pedig kimélni kell. Ezt számon kéri tőle a zászlóalj, az ezred, mert pénzértéket képvisel. De ha egy-két ember elpusztul: azt az ördög se kéri tőle számon.

Kiadta hát a parancsot, hogy a legénység az