Rákos Vidéke, 1907 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1907-03-24 / 12. szám
4. RÁKOS VIDÉKE 12. szám. volt válnia rákosszentmihályi híveitől. Csáky Károly gróf püspök Fehér Jánost T á p i ó - S ü 1 y községben helyezte el, egyelőre mint adminisztrátort, de remélhetőleg rövid időn belül már mint végleges plébánost. Rákosfalva—Kőbánya. A Rákosfalva—kőbányai villamos vasút közigazgatási bejárását a kitűzött határidőről április 29-ikére halasztotta a kereskedelmi miniszter. A mondott napon azonban a bejárást okvetlenül megtartják. Sándor napja. Sándor, József, Benedek, zsákba hozza meleget. A lőcsei kalendárium tréfás jóslata ez idén bizony nem igen vált be. A természet nem nagyon akarja méltányolni a kalendárium tavaszát, de az emberek kifognak rajta. A hőben fukar napsugarat a szivek meleg sugara pótolja. A tavasz melegét a szeretet sugárzó heve helyettesíti, mely ugyancsak ragyogó tűzijátékot rendezett a vasárnap tartott Sándor napján, K r e n e d i t s Sándor, Rákosszent mi hály főjegyzője nyitotts meg házát az üdvöziő jóbarátok számára, akik tömegesen keresték fel, hogy e hagyományos alkalommsl szivük egész szeretetével köszöntsék a vármegye legnépszerűbb főjegyzőjét. Dús lakoma, igaz magyar vendéglátás fogadta a tisztelgőket, kik kora délutántól késő éjjelig vigadoztak Sándor napján. Márczius 15. A rákosszentmihályi vasárnapi asztaltársaság márczius 15-iki ünnepélyére igen nagy közönség gyűlt össze a Haus- v a t e r-vendéglő helyiségében és feszült figyelemmel élvezte Radom szky Mihály mélytartalmu ünnepi beszédét, melyet nagy lendülettel mondott el a lelkes hallgatóságnak, ügy tüzes hazafias érzése, mint a szépen megrajzolt történelmi háttér egyaránt megérdemelt hatást keltett. A beszéd után a Hymnuszt énekelte el az ünneplő sereg. Tánczvizsgálat. A «Magyar gazdasszonyok országos egyesületének nevelőintézeté»-ben Czinkotán, 1907. márczius 23-án záró tánczvizsgálatot tartanak. Rendezi: Budainé Kardos Teréz, felső leányiskolái illem- és táncztanitónő. Kezdete délután 4 órakor. Az érdekes tanczvizsgálatra a kibocsájtott meghívó szolgál belépőjegyül. Hazafias ünnepély Rákosfalván. A múlt vasárnap ünnepette meg Rákosmező polgársága a szabadság hajnalhasadásának, márczius idusának 59-ik évfordulóját. Magát az ünnepséget a «Rákosmezei független— Már hogyne láttam volna! Tavaly is láttam, Há’szen csak oiyan ember, mint magunk la! A tolongás egyre nagyobb lett, A gróf, valahányszor a lábára léptek, fölszisszent. A lovasrendőrök pedig egyre hátrább szorították a népet. Itt-ott egy ijedt női sikoltás tette változatossá a képet. Egy váratlanul erős áramlat a herczeget és nevelőjét hirtelen a tömeg elé juttatta. Halk zugás morajlott végig a sokadalmon. Az ut közepén lassú trappban közelgett a miniszterelnök kocsija. A nagy ur föl- emelkedett a kocsijában s fürkésző pillantással nézett körül. Tekintete véletlenül megakadt a kis herczegen s odasugott valamit a mellette ülő belügyminiszternek. A belügyminiszter magához intette a rendőrfőnököt. A grófi nevelő remegve súgta a herczegnek: — Csak nem ismertek reánk! A rendőrfőnök átvette a miniszter utasítását s odakiáltott a közeli rendőrnek: — Azt a kölyköt távolítsák el onnét! A rendőr rászólt a kis herszegre: — Takarodj’ innét, poronty! A gróf védőleg emelte karját a herczeg elé, de ez abban a pillanatban egy ugrással künn termett a sorból és futni kezdett, egyenest az Operaház felé, A gróf utána vetette magát. A rendőr se volt rest és nyomon követte őket, de nehéz kardja gátolta a futásban. Az operához érve, a menekülők ismét be akarták fúrni magukat a tömegbe, de csaknem veszségi 48-as kör» és «Rákosmezei önmüvelődési kör» rendezték. Az ünnepségen nem csak a kör tagjai jelentek meg teljes számban, hanem ott volt Rákosmező minden hazafias honleánya és polgára is. Magáról az ünnepségről tudósitónk a következőleg számol be, A műsor első pontja az Önmüvelődési Kör dalárdája által szépen előadott Hymnus volt, melyet a közönség állva hallgatott meg. Ezután Kánya János elszavalta a Nemzeti dalt. A hazafias hévvel és lelkesedéssel elszavalt költeményt a közönség zajos tapssal jutalmazta meg. Az estély fénypontja Molnár Antal főtisztelendő ur ünnepi beszéde volt. A remek beszéd, a hazaszeretetei, függetlenségi eszmék iránti tántoríthatatlan ragaszkodást még jobban fokozta a hazafias polgárság szivében. Zugó tapsvihar, szűnni nem akaró éljenzés hangzott fel szeretett lelkipásztorunk tartalmas és gyönyörű beszéde után. Ezután Mosonyi: «Szentelt hantok» czimii örök szép éneket adta elő a dalárda, szabatosan, szépen, teljesen érvényre emelve a mii gyönyörű összhangjait. A dalárda éneke után Szétsi Mihály lépett a színpadra, hogy elszavalja Ábrányi Emil «Van a szegénynek hazája» czimü remek-költeményét. A gyönyörűen elszavalt költemény nagy hatással volt az ünneplő közönségre s alig maradt szem szárazon, könytelenül a költemény elhangzása után. A műsor végpontja Pásztor József «Márczius 15-ike» czimü egyfelvonásos színmüve volt, melynek minden szépségeit teljesen érvényre juttatták az előadó szereplők. Különösen ki kell emelnünk Makay Katicza kisasszony, Kánya János és K o n v i c n y János játékát. Különösen szép volt az a jelenet, midőn az öreg honvéd (Konvicny) márczius 15-ikérőI emlékezik meg unokái előtt s a háttér mögött felhangzik a hegedű siralmas, kesergő melódiája, mely a Kossuth nóta hangjaiba olvad bele. Mindenki sirt, mindenki könnyezett a meghatottságtól. A hegedű szólót Szétsi Mihály karmester, az éneket a dalárda adta elő. A színdarab után élőkép volt, mely szintén nagyon tetszett az ünneplő közönségnek. Ä hazafias ünnepély befejezése után mintegy 100 terítékű társasvacsora volt, melyen felköszöntőket mondottak dr. Friedländer Manó, a 48-as kör agilis tükre, mert a gárdaparancsnok kardot rántott és káromkodva suhintott vele utánuk, azonban csak a gróf kalapját ütötte le. Szerencsére a tömeg gyorsan összehuzódott mögöttük s ők néhány kék folt árán keresztülvergődtek a tolongó áradaton. Lihegve, fáradtan, összeverve és rongyosabban, mint ahogy elindultak, érték el kocsijukat a szomszédos utcza gyéren világított sárkában. A fő-utcza felől zugó éljen-riadalom csapott feléjük . . . * Mikor a kis herczeg aznap este kék selyem bal- dakinnal födött habos fehér párnákkal vetett ágyába mászott, a gróf gúnyos mosolylyal mondá : ^ — Azt hiszem, Fenség, elég volt a kirándulásokból ! A kis herczeg mosolygott: — Kedves gróf, — szólt magára huzva a takarót — ha király leszek, elcsapom a miniszterelnököt, a belügyminisztert, a rendőrfőnököt, a gárdaparancsnokot , . . Mire a gróf némi rezignáczióval mondá: — Attól tartok, ha gyakran vennők föl a köznép szerepét, akkor Fenséged uralkodása idején talán egyetlen tisztviselője se maradna ennek az országnak, Fenséged bizony valamennyit elcsapná! . . .
