Rákos Vidéke, 1907 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1907-03-17 / 11. szám

ó. ♦-RÁKOS VIDÉKE 11. szám. helyeket látogatja. Azt is figyelmébe ajánlom minden gazdának, hogy ha a múlt évben fekete tücsök (zücskő, szöcske stb. néven is nevezik) mutatkozott szőlőjében : el ne mulaszsza egy csapat csirkét vagy tyúkot telepíteni ki uyitásra a szőlőbe, mert a tücsök ellen ez bizonyult a legjobb védelemnek. Ha tanya nincs: mozdítható ketreczben hordjuk ki őket napon­kint. Nagyon megszolgálják. Vaday József. A szőlőnyitás és metszésről rajzokkal szemlélte­tett, könnyen érthető magyarázatok vannak mai czikk- irónknak «Vinczellérkönyv» czimü népszerű müvé- •ben, melyet a Népkönyvtárak Országos Tanácsa 312 | 1907. sz. határozatával a Közhasznú népkönyv­tári müvek jegyzékébe fölvett s a nagyváradi Orsz, Oazd. Kiállítás elismerő oklevéllel kitüntetett. E mii megrendelhető Vaday Józsefnél Nagyváradon postai utánvét mellett 1 kor. 35 fillérért, vagy több példányban csomagban kedvezményes árban 90 fil­lérjével. (Postadij a rendelőt terheli.) REGÉNY CSARNOK. 9 A primadonna. REGÉNY. Irta: GÁSPÁR IMRE. — Megyek, mert el kell néznem kegyes hasú Töpödi fiskális öcsémhez. Mér’ mer’ az a czéda Csuszókáné azt kiabálta rám, hogy nekem akkora szám van, hogy kilencz sz-szel kell Írni. Megyek is Töpödihez, nézzen bele, aztán vállalja el felibe! (Már mint az ügybe és előleg nélkül a megítélendő perköltség feléért,) A jeles asszonyság távozik, utána nyomban be­nyit Poldi öcsénk. — Adj Isten Márton czolléga ! Itt van egy hatos, hozzék rajta hamarosan finom reggelit! — Megértvén a körülmények czélirányos miként­jét, felel a colléga igen udvariasan. Két krajczárért czigarettát, kettőért zsömlye, háromért köményes, háromért paprikás szalonna, Azonképen cselekedvén. Márton gazda elkacsázik. Benyit helyette Buchs ur, a tördelő. Jóravaló férfiú, nagy barátságot tart fönn a fiatalokkal. Ha úgy kerül a sorja, elvégzi he­lyettük a korrektúrát, sőt, ha kevés a kézirat, nem hívja fel erre a hiányosságra a nemes «Don» figyel­gatott a nefelejts szemével, s akiről azóta nem tudta, hova tűnhetett. Alig egy év óta épült meg a palota körül az Andrássy-ut, megint érdekes dolog történt. Egy gaz­dag és tekintélyes vidéki grófnak annyira megtetszett a palota és különösen a telek, melyen állott, hogy drága pénzen megvásárolta a bankártól, s ő vette birtokába. A vasrácsos kapu fölé kilenczgömbü aranyozott koronát tétetett, s az egész lakot telecső- ditette lakájokkal. Ezek senkit sem eresztettek be a házba, mely ettől fogva arisztokratikus gőggel nézett le az útra, hol a többi polgári paloták állottak. Az idegen pedig, a ki még fehér vakolatos ko­rából ismerte, akkor egy Ízben újra arra talált menni. A palota elé ép díszes magánfogat kanyarodott, két gyönyörű almásszürke lóval. A fogat megállt s az inas leugorván a bakról, gyorsan kicsapta a batár üvegajtaját, melyen egy szép nö és ura, az öreg gróf lépet ki a gyalogjáróra. Az idegen ámultán pillantott a grófnéra: — Teremtőm, hisz ez lakott a fehér házikóban! Aztán, mint a hogyan már tenni szokta, továbbment. ...........................Ez tülelmes olvasóm a szerencsés fehér há z története a nagy városban. mét, hanem fogja az ollót és olyan darabokat kanya- rit ki az újságból, hogy fele is elég lenne. A fiukban ugyanis — vérbeli szocziálista létére — szenvedő proletár társait kedveli, a kiadó személyében pedig a kizsákmányoló tőkét gyűlöli. — A, hozta Isten nemes Buchs, csak kéziratot ne kérjen, mert különben «buksz!» szójátszik vele Poldi. — Kézirat egyelőre nem kell, feleli Buchs ur, sőt van olyan kéziratunk is, amilyenből jobb lenne, ha ennyi se volna ! — Hogy-hogy ? Mutassa csak tördelő ur és ne tördelje tovább a vesémet. Buchs ur átnyújtja a kéziratot . .. Don Kulimázó írása volt. Ezt az irkafirkát spekulálták hát ki a kamarással a két szerelmes tönkretételére. «Nyilt-tér» . . . Czim : «A közerkölcsiség nevé­ben» . . . Aláírás: «Több felháborodott családfő.,.» A tartalom lényegében itt következik : Örömmel vártuk a színi évad beköszöntését . . . Tudtuk, hogy elkerüihetlenek a piros czédulával jel­zett színdarabok, mert meg tudjuk magyarázni, hogy bizonyos színházlátogatók Ízlése megköveteli a ma­gyar rezidenczia bulvár-szinházainak a repertoirját is Pálos színpadján . , . Ilyen darabokat — városunk puritán hírnevének arczulverésével — többet látunk a kelleténél is. Ezt valahogy megszivelnők, de azt már a rendőrhatóságok beavatkozását kihívó erkölcs­telenségnek bélyegezzük, hogy a szintársuiat a tár­sadalmi életre is megbotránkoztatólag hat a legszen­tebb erkölcsi szempontok megsértésével . . . Általá­nos csudálkozást keltett — gyanúsnak találtatott a város színházi bizottságában is — hogy a direktor ur olyan, úgynevezett «előkelő» primadonnát «szer­ződtetett», akinek megszokott dijjait nem tudná meg­fizetni, mert azok fölérnek körülbelül az egész szín­társulat összes gázsijával . . . Amulnak-bámulnak ezen a szenzácziós fogáson ! Kerestük a csoda okát és nem tudtuk, hogy vájjon az e tekintetben máskor éppen nem pazar direktor esett talán nagyzási hó­bortba, vagy valami megfoghatlan primadonna sze­szélynek köszönhetjük annak szerencséjét, hogy aránylag kisebbrendü színpadunkon az ország egyik legiinnepeltebb tánczos szubrettje gyönyörködtet hó­napokon keresztül a lábikráival ? Hiába tapogatóztunk, mert csupán a későbbi élmények hozták meg nékünk a rejtély megoldását ... A legundokabb, legper- verzebb jellemű kurtizán-erkölcs rejlik a dolog mö­gött. A szóban forgó primadonnát úgy a székesfővá­rosban, mint az ország több nagy városában nagy­lelkűen pártfogolta egy nagy ur, akit körülményeinek változása egyidőre Páloshoz és környékéhez fűzött. Az ide telepitett delnő azonban nem maradt hü sem művészete ideáljához, (ha ugyan művészetnek állítható a leplezetlenség és a tulmerész Iábemelgetés) sem pedig nagylelkű és komoly szándékokkal eltelt maecenásához és botrányos viszonyt kezdett egy egészen fiatal s itt bizonyos szénakozó elnézés révén mindenféle körökben elfogadott, tapasztalatlan ifjúval s folytatják e viszonyt oly nyíltan, úgy szólván az egész közönség szemeláttára, hogy viselkedésük rég­óta közmondásos lett s az erkölcsi tisztességre súlyt fektető közönséget már-már visszariasztják úgy a szinielőadások, mint bizonyos szálloda éttermeinek látogatásától. Már ez a botrányos, mindent fitymáló, önmagáról megfeledkezett viselkedés is indokolttá teszik az erre hivatott tényezők közbelépését, de ha tekintetbe veszszűk bizonyos vérségi kötelékeknek szintén köztudomásszerü létezését, akkor már köte­lességgé válik a leggyorsabb intézkedés, nehogy az erkölcsi felfogásában sértett közönség vegye kezébe a dolgot s elégtételt szerezve oly példát statuáljon, mely egyszerre-mindenkorra megszüntesse e nemes

Next

/
Thumbnails
Contents