Rákos Vidéke, 1907 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1907-03-10 / 10. szám
2 RÁKOS VIDÉKE 10. szám. Hírek. Esküvő. Pál fi János székesfővárosi számtanácsos, Rákosszentmihály egyik legtevékenyebb munkása, számtalan helybeli testület és egyesület elnöke és vezére, 1907, márczius 16-án, szombaton, déli fél egy órakor vezeti oltárhoz özv. Lindmayer szül. Lauer Margitot, Budapesten, a józsefvárosi r. k. plébánia templomban. A boldog párnak legigazabb szerencsekivánatainkat küldjük, amihez az egész Rákos vidéke közönsége avval a reménynyel csatlakozik, hogy a saját boldogsága nem vonja el P á 1 f i Jánost ezentúl sem közügyeinktől, amelyeknek kezdettől fogva nem volt nála lelkesebb harczosa. E híradásunk a ténybeli részében a család részéről minden külön értesítés helyett szolgál. Márczius 15. Hagyományos szokás szerint márczius tizenötödikén nagyszabású hazafias ünnepélyt tartanak a Rákos vidéke minden pontján. Rákosszent- mihályon a «Rákosszentmihályi kör», a márcziusi emlékek hü ápolója az ünnep napján, pénteken este tart nagyszabású estélyt az Engel brecht vendéglőben levő helyiségében. Az elnökség kéri, hogy a tagok lehetőleg családostól szíveskedjenek megjelenni, nemkülönben vendégeket is szívesen látnak. Iskolagondnokság. A rákosszentmihályi állami elemi iskola gondnoksága Pálfi János elnöklete alatt tartott legutóbbi ülésén átvette a helybeli kisded óvó gondozását. A folyó ügyeken kívül elrendelték a kisdedóvó költségvetésének összeállítását. Az első fecske. Minden évben megszoktuk figyelni az első fecskét: az első nyaralót. A tavaszi, igazabban tél utói első napsugár alig lövelte még ki verőfényes nyilát, az első fecske, azaz hogy ezúttal fecskék máris libegtetik szárnyukat a határon. Az idén szerencsés esztendőnk lesz : az első nyaralóval, munkácsi Joó Gyula ösmert budapesti kereskedő s szentmi- hályi házbirtokos családjával egy időbeiruj nyaralót is hódított Rákosszentmihály s ami a legörvendetesebb, az uj nyaraló állandó lakosul jön közénk: K origer Rajmond, a Pesti magyar kereskedelmi bank főtisztviselője, Koriger Guszti szeretett barátunk édes atyja bérelt ki lakást a Korvin-utczában s márczius ebő napjaiban már elfoglalta azt. jó előjelek, miként a naponta csapatostól jelentkező lakáskeresők is örömmel látott vendégek községünkben, hacsak a drága lakásbérek el uem riasztják őket barátságosabb tájak felé. A piros szegfű. Irta: Benda Jenő. Gábor ur feje búbján kopasz volt, tarkóján pedig őszülni kezdettek a megmaradt hajszálak, Korán jött rá a dér, jeléül annak, hogy a szép derűs, tavaszi napok és a vérforraló nyár immár elmúltának, Beköszöntött az ősz, a lassú átmenet a teljes kihűlésbe, fagyos, örömtelen télbe. Gábor ur nem fogadta tragikusnak a változást. Filozóf elme volt, tudta hogy tavasz után nyár, nyár után ősz következik s hogy ha már az ősz itt van, a tél sem maradhat el sokáig. Csak némiképpen csodálkozott, hogy mindez üyen gyorsan következik. Alig hogy belemelegedett a fiatalos hővérü életbe, ime már is letarolódott a szögfekete haja s a megmaradt szállakat szürkére festette a korai dércsipés. Lassan, lassan elmaradoztak tóle a fiatalos szórakozások, a leányok, az asszonyok, akik eddig megédesítették az életét. Észre sem vette, hogy kopott ki belőlök. De nem kívánta őket vissza, ^ Uj életre rendezkedett be. Komoly lelki emo- czjók nélkül való, csendes, egyhangú életre. Mint az Elkésett adomány. A helyi érdekű vasutunk kalauzai javára rendezett gyűjtés egyik gyüjtőivét 2 kor. kíséretében elkésetten ma kaptuk meg, A gyűjtő P e 11 k ó Béla orsz, lcvéltárnok, rákosszentmihályi birtokostól vett át 2 koronát, amelyet betegsége miatt idejében nem küldhetett be hozzánk. Utólag rendeltetése helyére juttattuk az összeget s a budapesti végállomás két málházójának adtuk. Egyházi Aranykönyv. A rákosszentmihályi reform, missiói egyház templomalapja javára közelebbről ismét a következő kegyes adományok tétettek : Bognár János rákosszentmihályi háztulajdonos és egyháztanácsos 800 kor.; Kraicsovits Ignácz birtokos 478 kor.; Szandovits Jakab közvetítő ügynök 140 kor.; Hamar István bpesti ref. theol. akad. tanár 10 kor.; a Bethania-egylet (Budapest) egyházi sorsjegy nyeremény visszaadása által 16 kor.; Bognár János (fennebbi) hasonlóképen 8 kor.; egy Névtelen hasonlóképen 4 kor.; végül Karácsony Lajos egyháztanácsos közszükségek fedezésére 30 kor, összesen 1486 kor. Fogadják a nevezettek ifjú gyülekezetünk részéről Istennek nevében ezen az utón is az egyháztanács hálás köszönetét. Rákosszentmihály, 1907. márczius 5-én. Benke István ref. missioi lelkész, Kecskeméthy Vincze, gondnok. A szilaj masina. És még szidják és csúfolják a viczináli- sokat! Nincs nagyobb bizonyság reá, hogy milyen ügyefogyott a rágalom : a jó öreg viczinális ime szilaj, mint a teiivér csikó. Talán éppen stilszerüség kedvéért a Tattersall előtt rugaszkodott neki, de annyi bizonyos, hogy a minap megint kiveszekedett a csendes sínpályájából s neki rohant az ütköző baknak. Alig néhány hete építették ezt újra, a múltkori baleset után, jó erősre, elleutálló vasszerkezeitel, Az öreg viczi- nek ez mind nem imponált. Úgy kivágta onnan az uj bakot, hogy csak úgy repült a kövezet koczkáival együtt százfelé. Mielőtt pedig az állomásépületet felökleli vala, illemtudóan megállóit az utcza meztelen porondjába fúródva. A kocsik összekoczczantak, az utasok egymásra bukdácsoltak, de hál’ Istennek baj nem történt. A megszilajodott vén masinák megfékezésére pedig a forgalmi igazgatóság rendeletet adott ki, amelynek értelmében a megérkező vonatot ezentúl már jóval a pálya vége előtt meg kell állítani. Sorozás. Szerdán tartották Gödöllőn a katonai sorozást. Rákosszentmihály ról 33 legény állott a mérték alá, négy hadköteles nem jelent meg a sorozó bizottság előtt. Legényeink közül óraketyegő járta meg hivatala, szokott korcsmája, rendes kávéháza és garzonlakása között az utat, Más ember talán ridegnek és unalmasnak találta volna ezt az életet s kereste volna a nagy mindent átformáló változást. Gábor ur nem. Miért? Minden jól van úgy, a hogy van, terhére lenne szakítani a megszokottal s kizökkenteni életg folyását a kiszabott sínekből. Arra a hátra levő csekély időre ? Oly gyorsan szaladnak a napok. Rövid, megszálló vendégei vagyunk csak a földi létnek. Igazán nem érdemes ? A legjobb, legpuhább karosszék a kávéházban Gábor űré. Kényelnftsen helyezkedik el benne. Az egyik pinezér már hozza a középbarna pikkoló kapu- czinert. JK másik a reggeli lapokat. A harmadik, a főpinezér már készíti a jól szelelő finom szivart, gyufát is gyújt hozzá. Gábor ur rágyújt s a mint az első kékesen száló füstkarikákat levegőbe bocsátja, megbékélt, kellemes érzés tölti el. Bizonyos családias érzéssel néz körül a márvány- asztalok között. Mosolyogva bólint a kassza felé. Fiatal alig 18 éves leány trónol ott a koczka ezukrok és a likőrös üvegek társaságában, Hamvas rózsaszínű arczu ezukorbaba, -széles váll, domború kebel, karcsú csípők, szépen fejlet formák. Gábor ur csettent a nyelvével. Régi jó időkből megmaradt az a műértő szokása, hogy méltányolja az asszonyi szépséget. Egy darabig gyönyörködve nézi a leányt, aki kényeskedő, T Á R C Z A.
