Rákos Vidéke, 1907 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1907-01-06 / 1. szám

VII. évfolyam. Rákosszentmihály, 1907. vasárnap, január 6. I. szám. RÁKOS VIDÉKE ' 0 TÁRSADALMI'és KÖZGAZDASÁGI HETILAP / RÁKOSSZENTAIhÁLY NAGYKÖZSÉG HIVATALOS LflPJfL L / 7 A MÁTYÁSFÖLDI NYARALÓTULAJDONOSOK EGYESÜLETE, A BUDAPEST X. KÉR. RÁKOSI KÖZMŰVELŐDÉSI ÉS JÓTÉKONYSÁGI EGYESÜLET,, RÁKOSSZENTMIHÁLY ÉS VIDÉKE ELSŐ TAKARÉK- ÉS HITELSZÖVETKEZETE, A RÁKOSSZENTMIHÁLYI SPORTTELEP, A RÁKOSSZENT MIHÁLYI IPARTÁRSULAT, AZ ANNA-TELEP EGYESÜLET, A POLGÁRI DALKÖR ÉS A RÁKOSSZENTMIHÁLYI KERÉKPÁROS KÖR HIVATALOS LAPJA. Szerkesztőség és kiífdóhivatal: Rákosszentmihály, Rákosi-út 61. MEGJELENIK MINDEK VASÁRNAK Felelős szerkesztő : BALÁZSOVICH ZOLTÁN. Előfizetési ár : Egész évre ........................8 kői Fé l évre...............................4 « Ne gyed évre..........................2 « EG YES SZÁM ÁRA 20 FILLÉR. Hirdetéseket felvesz a kiadóhivatal. Egy egyhasábos petitsor ára 20 fillér. Havas világ. A múlt hét végén másfél évtizede nem tapasztalt arányú havazás lepte meg az orszá­got. A csillogó pelyhek mérhetetlen tömegé­ből borzalmasan nagy rész jutott ki magának a fővárosnak és környékének is, aminek kö­vetkezménye irgalmatlan zavar és fejvesztés Ion. Elszoktunk már a nagy havazásoktól és igy teljesen készületlenül talált az áldás, mely ott, ahol a modern élet forgataga hömpölyög sok bajt és alkalmatlanságot okozott. Leg­keservesebben sínylették meg terhét a közle­kedési vállalatok, amelyek a természeti erővel szemben egyszerűen tehetetleneknek, hogy ne mondjuk gyámoltalanoknak bizonyultak. Buda­pesten csődöt mondott az alsó vezetékes vil­lamos vasúti közlekedés és napokon át kép­telen volt a forgalmat csak kis részben is le­bonyolítani. A felső vezetékes vonalakon csak felvették újra valamiképen a forgalmat, a többi azonban nem tudott segíteni a bajon. A kö­zönség ezt természetesen keservesen meg­sínylette, annyival is inkább, mert a bérkocsi­sok ősi szokás szerint embertelenül kiaknáz­ták a ritka kövér alkalmat és hallatlan vitel­béreket követeltek. Jó lenne, ha az erélyesnek ismert fővárosi államrendőrség az ilyen ese­tekben éberebben ellenőrizné a visszaéléseket és erre a közönség is módot nyújtana azzal, hogy feljelentené a zsarolókat. A főváros ál­lapota e három-négy nap alatt egyenesen bot­rányos volt. De mit szóljunk mi, a határszéli szom­szédok, akiknek nem is valami kellemetlen kényszerű sétája forgott szóban, hanem akik határozottan kint rekedtünk a világból. A rá- kosszentmihályi lóvasut egy-két apróbb bajt leszámítva csak megbirkózott a veszedelemmel és tetemes áldozatok árán nagy részben fen- tartotta a közlekedést, a kerepesi helyiérdekű vasút azonban nagyon sajnálatos tapasztala­tokra adott alkalmat. Nagy fejetlenség, a véde­kezésben elitélendő lassúság jellemezte e na­pokban és me^bizonvosodott. hocrv eszközei elégtelenek és nem tökéletesek. A gépek rok­kantak és erőtlenek ugyannyira, hogy a nagy havazás után egy héttel még mindig nélkülöz­zük a rendes és teljes közlekedést. Gyűlöljük azt a szokást, hogy szinte sportszerüleg űzi némely ember a közlekedés káromlását okkal vagy ok nélkül egyaránt. E tények konstatá- lásával azonban az igazságnak és a közönségnek tartoztunk, — amelynek folytonos zúgolódása elől ki nem térhettünk. — Szó se lehet róla, hogy az igazgatóságban ne lenne meg a tel­jes jóakarat és tudás az állapotok orvoslására, de az ez esetben nem — vagy csak alig érvé­nyesülhetett, még pedig azért, mert a gőz­üzemű helyiérdekű vasút teljes mértékben megérett a küszöbön levő átalakításra. Ez az igazság és az adott helyzet, amelyből a többi következik. Nem is követelhetné senki méltá­nyosan, hogy a társaság a jövőre megszűnő gőzvasutért nagyobb áldozatokat hozott lé­gyen, de viszont az is igaz, hogy itt, ahol hegyek, szakadékok, hidak és alagutak nincse­nek, nem szabadna a közönségnek olyan hely­zetbe kerülnie, mint e napokban a Rákos vidékén történt. Csakis abban a megnyug­tató tudatban szenvedhetjük el kellemetlen­ségét, hogy nemsokára a fürge villamos vasút kárpótolni fog bajainkért. Az pedig nem észszerű, hogy tüzet kiabáljunk és kárt okozzunk a vidékünknek, melynek több lakosa, aki ilyen kalamitásra joggal nem számíthatott, már is érthetően fogadkozik, hogy több telet nem tölt el itt, nehogy hasonló bajok érhes­sék. Nincs okuk reá, mert ilyesminek többé nem szabad előfordulnia. A vállala­tok vezetőinek gondoskodni kell róla bármily áldozattal addig is, amig a gyökeres átalakulás maga biztosit ellene. A tél még nem ért véget, de hiszszük, hogy ha még egyszer hasonló kalamitás érne, a vasút más erélylyel és más taktikával véde­keznék ellene. Lehetetlen, hogy itt minálunk kellő számú munkást ne kaphassanak, nem szabad tehát olyan mérsékelt munkaerővel fogni-a pálya tisztításához, mint most történt. A\ai számunk 14 oldal.

Next

/
Thumbnails
Contents