Rákos Vidéke, 1906 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1906-03-04 / 9. szám
VI. évfolyam. Rákosszentmihály, 1906. vasárnap márczius 4. 9. szám. RÁKOS VIDÉKE TflNSflDflLttl és KÖZGftZbflSrtGI HETILAP ftflKOSSZENTnihÁLY NAGYKÖZSÉG HIVATALOS LAPJA. A MÁTYÁSFÖLDI NYARALÓTULAJDONOSOK EGYESÜLETE, A BUDAPEST X. KÉR. RÁKOSI KÖZMŰVELŐDÉSI ÉS JÓTÉKONYSÁGI EGYESÜLET, RÁKOSSZENTMIHÁLY ÉS VIDÉKE ELSŐ TAKARÉK- ÉS HITELSZÖVETKEZETE, A RÁKOSSZENTMIHÁLYI SPORTTELEP, A RÁKOSSZENTMIHÁLYI IPARTÁRSULAT, AZ ANNA-TELEP EGYESÜLET, A POLGÁRI DALKÖR ÉS A RÁKOSSZENTMIHÁLYI KERÉKPÁROS KÖR HIVATALOS LAPJA. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Rákosszentmihály, Remény-utcza 4. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Felelős szerkesztő: BALÁZSOVICH ZOLTÁN. Előfizetési ár: Egész évre .... 8 korona Fél évre .........................4 „ Ne gyed évre .... 2 „ Egyes szám ára 20 fillér. Hirdetéseket felvesz a kiadóhivatal. Egy egyliasábos petitsor ára 10 fillér r Építkezzünk! Építsünk három hajlékot... nekem egyet, Neked egyet és Illésnek egyet... Nem profanizálás ez. Jogos és szívből fakadó a sóhaj: építsünk hajlékot, mert ó jó Uram, bizony fedél nélkül maradunk. Valóságos és tagadhatatlan lakáshiánynak kell lenni ugyanis, mert a lakásbéreket — minden jó lélek dicséri az Urat — a mai lakásbéreket máskülönben megérteni nem lehet, elviselni pedig sehogyan se lehet. Rettenetes és szörnyűséges az az állapot, mely a februáriusi házbérnegyed alkalmával a fővárosban keletkezett. Nem a megszokott stájgerolás volt már ez, hanem valami sajátságos járvány, mely a szerényebb zsebterjedelmü lakosoknak egyenesen ajtót mutat s kergeti őket kifelé, Jerikó falai közül. A jámbor lakó pedig vándorútra kelt és ellátogatott a közeli falvakba és telepekre, hogy magának tavaszra, májusi virágillat idejére meneriékhelyet keressen. Szívesen jöttek ki a lombos, pázsitos vidékre, mert a kimenekülés egyúttal az előkelő nyaralás színezetével is kirajzolható az évad kezdetén. A kivándorló jelölteket azonban rettenetes csalódás várja a fővárost koszoruzó vendég- szerető falvaknak még téliesen kemény kebelén. Egyszerűen az a tapasztalat jutott igyekezetük jutalmául, hogy a nyaralóhelyeken csaknem olyan méregdrágák a lakások, mint az előkelő anyavárosban, sőt a mellékes kiadásokat, útiköltségeket és egyebeket számba,réve ténylegesen drágábbak is. Rákosszentmihály — kétségtelenül az egyik legszívesebben látogatott, legkellemesebb nyaralóhely — egy cseppet se más ezúttal a többinél. Rettenetes árakat követelnek mifelénk is a lakásokért s a legfurcsább a dologban az, hogy alig akad üres lakás. Áprilisban már hiú reménynyel fárad hozzánk valaki, itt bizony nyári lakást nem talál. A nyaraló lakosok inváziójának pedig az a legszo- morubb következménye, hogy azok a rendes, állandó lakosok, a kik nincsenek abban a boldog helyzetben, hogy a maguk hajlékát lakhatnák, szintén tűrhetetlen árakat kénytelenek a lakásokért fizetni, a mi egészségtelen állapotokat teremt. De egészségtelen állapotokról lehet beszélni a szó szoros értelmében is azért, mert a kapzsiság nem egy helyen kiűzi a nyaraló évadra rendes lakásukból a lakosok egy részét, a kik mindenféle fészerekbe, pajtákba zsúfolódnak össze a fülledt nyár idejére, csakhogy a drága pénzt verejtékező nyaralóknak helyet adhassanak. Ez az állapot okvetlenül orvoslásra szorul. Nem észszerű, éppen ezért nem érthető, hogy a lakáshiány még bennünket is sújt, a kik pedig elegendő szabad térrel rendelkezünk a terjeszkedésre. Itt a rengeteg üres, kihasználatlan telekparczella, építkezés pedig alig látható valahol. Pedig nyilvánvaló, hogy nem lehet meddő vállalkozás nálunk az építkezés. Üresen ház nem maradna, ha még annyi volna is. A jövedel- mezése is megfelelő az ingatlannak, miért nem építenek tehát telektulajdonosaink? Miért hevertetik parlagon a sok, a jó, alkalmas helyet, a mely igy alig jövedelmez valamit a legjobb esetben bele vetett krumpliból? Óriási pásztákban terpeszkednek házaink között az üres telkek, és sóvárogva nézi őket a jövevények hada: miért nincs rajtuk épület, a melyért bőven áldoznák nagyszámú filléreiket? Az egyetlen érthető magyarázat a pénzhiány, meg talán a bizonytalan közállapotaink miatt az aggódó óvatosság. Az utóbbin bizonyára segítene az — első, az anyagi eszköz. Ha pénzünk lenne.... ha pénzünk lenne, talán még merni is mernénk. Merünk is, hogyne, csak pénzt, pénzt.... A bankokban garmadában hever, de görcsösen szorongatják, a gazdagok ráülnek, a szegények busán sóhajtoznak utána. De ha valami módon — nem is olyan titokzatos, ismeretlen módon, megtalálnák az utat, hogy a telek- tulajdonosok segítséget kaphassanak, egyszerre fellendülne az építkezés, megerősödnék, megvagyonosodnék a község, gazdagodnék a lakosság, pénzünk lenne és olcsóbb a lakásunk, többen lennénk és jobb lenne a sorsunk. Nem ördögség, nem lehetetlenség. Akarni kell. Valaki vagy valami megérzi talán még a hivatását, hogy eztt a roppant változást előidézze; akad eszköz, Mai számunk 12 oldal.
