Rákos Vidéke, 1906 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1906-02-11 / 6. szám
2 RÁKOS VIDÉKE 6. szám ur majd leindulatoskodott a lábáról. Mindent Ígért. Jött rá a miniszteri biztos, ki mindent megvizsgált s nemsokára lett is eredménye, mert egy derék házaspárt helyeztek iskolánkhoz tanítókul s lön öröm innen és túl, de leginkább tanítóink körében. De a hagyományos pech csakhamar felütötte hidrafejét! Midőn legtürelmetlenebbül várták az áthelyezett házaspárt: hire jön, hogy a szegény tanító váratlanul — meghalt. Az érdekeltek megdöbbentek s hangzott az ajkakon: pech, pech... Mondani sem kell, hogy a szegény özvegy a szomorú eset következtében szintén nem foglalhatta el helyét az iskolánkban, hanem elment — hat hónapi szabadságra. A viczinális egyik bölcse igy magyarázta e tényt: «Hja, pénteken kezdeni iskolaévet; pénteken vezetni hetes bizottságot a minisztériumba: pech nélkül nem lehet». A tanítók a küldöttség nyakára, mert annak egy péntekje és hetes száma van a rováson, a küldöttség az iskolaigazgatóéra akarja varrni a pechet, mert hát ő amúgy is peches! így volt ez a paradicsomban is. Miután tehát egy állás ismét üres lett: a ref. egyház helybeli nagyjai mozgolódni kezdtek, hogy nekik az állam köteles kántort adni. Lön ismét vándorlás a Hold-utczába! Egymás kezébe adták a kilincset, mígnem az a bizonyos «Méltóságos ur» kinevezett nekik egy derék ref. kántort. Lön ismét öröm! A rossz nyelvek beszélik, hogy az egyház tagjai egy vig disznótoron majd hajba kaptak: mindenik a maga protegált- jának tartotta a kinevezettet... Hát uram fia! a sok bába között elveszett a gyermek, azaz megkerült a pech ! Hire jön, hogy a kinevezettet nem tudják megtalálni, — elveszett. Erre a kisebb kaliberű protektorok azt mondták, hogy ez olyan kántor volt, mint az a másik, aki Mádra tért vissza kántálni, mig a nagyok az iskola pechességének tulajdonították a bajt. Ez utóbbiaknak aligha nincs igazuk. Annyi tény, hogy a tanítónak a kinevezését visszaküldőbe a posta, azzal, hogy a czimzett ismeretlen. A közbenjárók azonban néhány hét elteltével kinvo- moztálv az uj tanító lakását s lön öröm Izraelben. Ámde nem sokáig, mert uj tanítónk nem siet elfoglalni uj állását, a Bizonytalan helyet a bizonyossal felcserélni s tanulmányozni kívánja a helybeli viszonyokat. Bevonulás helyett tehát kér e czélból hat hónapi szabadságot... Pech, pech. A tanítók egyik ülésén — mint hallom — indítvány tétetett, nem-e lehetne e peches állapotot böjtöléssel elűzni. A vélemények eltérők voltak; a férfiak a böjtölést, a hölgyek a szomjuhozást ajánlották, de mert a férfiak nem egyeztek bele a szomjúságba, a hölgyek a böjtölésbe, hát a pech pechnek marad tovább is. Egy peches szülő. Tanfelügyelők ünneplése. Tóth József kir. tanácsosnál, Pestvármegye nyugalomba vonult tanfelügyelőjénél a napokban tett bucsu- tisztelgést a mátyásföldi iskolagondnokság nyolcztagu küldöttsége s megindultan vett búcsút atyailag gondos és pártfogó tanügyi vezérétől. A küldöttség a következő igen szépen megfogalmazott bucsuiratot adta át a mélyen meghatott, érdemekben megőszült tan- férfiunak, ki szívből fakadó szavakban köszönte meg a meleg üdvözlést és az igaz ragaszkodás kifejezését: Mélyen tisztelt nagyságos Tanfelügyelő ur! Őszinte, mély tiszteletből és nagyrabecsülésünkből fakadt azon elhatározásunk, hogy Nagyságodat a pestmegyei tanfelügyelői tisztségtől való megválása alkalmából, ma, testületileg meglátogassuk. Nagyságod iránt szeretettel telt érzelmeink késztettek arra, hogy a megválás órájában mintegy bokrétát tűzzünk érdemdús mellére: elismerésül azon íárad- hatlan és áldásos működéséért, melyet általunk ismert eszmék kapcsolatában pályáján kifejtett és melyek alkalmasak arra, hogy hazánk tanügyének további kifejlődéséhez maradandó alapot nyújtsanak. Nyugalomba vonulását, éppen a népoktatás érdeke szempontjából nagy veszteségnek tekintjük. De mivel tudjuk, hogy Nagyságod nyugalomba vonulása nem jelent egyszersmind elválást leikével, összeforrt azon eszméktől, melyek pályáját jellemzik, enyhülnek búcsú adtán támadt érzelmeink és reméljük, óhajtjuk és őszintén kívánjuk, hogy a jó Isten Nagyságodat még számtalan éven át jó egészségben, lankadatlan tetterővel és szellemi tehetségeinek ruganyosságával megáldja, a mindennapi apró és tevékenységét zavaró gondok távoltartásával pedig eszméinek érvényesítését édes hazánk javára, tovább is lehetővé tegye. Mi, a magunk részéről ép oly szeretettel fogjuk felkarolni kilátásba helyezett társadalmi működését, a mily készséggel igyekeztünk végrehajtani hivatalfőnöki minőségében tett áldásos intézkedéseit. Újból ismételjük, Isten éltesse Nagyságodat soká, soká! Kelt Mátyásföldön, 1906. január 27-én. Kiváló tisztelettel Perjásl Márton gond. elnök, Kaczvinszky János, Szalay János, Szemere László dr., Fehérváry József, Tom-
