Rákos Vidéke, 1906 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1906-12-16 / 50. szám
50. szám. RÁKOS VIDÉKE 3. a helyszínén való megszerzésével, kérem tehát, hogy nevezett kiküldöttemet eljárásában szintén legyen szives támogatni. Budapesten, 1906. évi november hó 24-én. B á r c z y, polgármester. A községek természetesen készségesen eleget tesznek a polgármester felhívásának, gyűjtik mindenfelé az adatokat, térképeket és egyéb hasznavehető kimutatásokat s néhány hét alatt rengeteg halmaz gyűlik össze Harrer dr. dolgozószobájában. A jegyző tüstént nekilát az anyag rendezéséhez, hogy beszámoló munkálatát a legrövidebb időn belül a polgármester elé terjeszthesse. Időközben pedig személyesen is sorra járja az érdekelt helységeket és a szükséges tájékozódásokat személyesen is megszerzi. Ebből látható, hogy nem nagyhangú szóbeszéd folyik itt, hanem komoly és erős feltevéssel indult munkálkodásról, melynek eredményétől beláthatatlan jó következményeket remélhetünk. Villamos vasút. A rákosszentmihályi villamos vasúti közlekedés ügyében nevezetes lépés történt a héten. Mint lapunk múlt számában röviden hírül adtuk, a kereskedelmi miniszter tizenkettedikére tűzte ki a villamos üzemre átalakítandó lóvasúti pályatest közigazgatási bejárását. Közlésünk élénk érdeklődést és a határnap rövid volta miatt általános meglepetést keltett mindenfelé s a szerdán reggel Rákosszentmihályon megjelent bizottságot az érdeklődő közönség nagy csapata fogadta. A bejáráson Dessewffy Aurél miniszteri titkár elnökölt s a bizottságban körülbelül huszonöt tag vett részt a kereskedelmi minisztérium, a vármegye, a székesfőváros, a vasúti és hajózási főfelügyelőség, Rákosszentmihály és Czinkota község a pusztaszentmihályi közúti vasut-részvénytársaság stb. képviseletében. A bizottság bejárta a vonalat, majd a községháza tanácskozó termében megvitatta a terveket s végül jegyzőkönyvbe foglalta a megigéret földjére . . . Szaladgálnak, kergetik egymást, katonásdit játszanak. .* Az ilyen katonai játék megköveteli, hogy letérjenek egy-egy manőver okáért a gyalogjáróról. Néhány pajkosabb gyerek, rálép a gyepre ... s ezzel vége van játéknak, örömnek és katonásdinak. Mert abban a pillanatban megjelenik egy komor, szürke egyenruhás őr s kíméletlenül elkergeti őket. Örülhetnek, ha ütlegek nélkül szabadulhatnak. Tudomásunkkal ugyanis, a nyilvános parkokban a gyep szent és sérthetetlen. Arra senki ember fiának rálépnie nem szabad. Büntetési tételekkel van körülbástyázva. Miért? Azt csak azok tudják, kik teljesen elfelejtették, hogy valaha gyermekek voltak. Szegény gyermekek ! Ott állanak a gyep szélén a szépen ápolt, nyírott, öntözött, zöldfü csábítja őket. Úgy szeretnének rálépni, szaladni rajta, kergetni, esetleg meghempergetni egymást ... De nem lehet. «Ä gyepre lépni tilos!» így hangzik az érezre vésett tilalom, S a gyermekek csüggedten térnek haza . . . S lelkűkben sajátságos kétségek támadnak, mikor hátat fordítanak a Szabadság-térnek ... Az egyik okos szemű fiú felveti a kérdést a Szabadság-téren : — A tér itt van, de ho! a szabadság ? állapodásokat. Délben a vasúttársaság ebédet adott a bizottság tiszteletére, mely este hat órára fejezte be munkálkodását. A bejárás eredménye teljesen kedvező : a bizottság változatlanul elfogadta a be- nyújtott terveket, úgy, hogy az ügy gyors elintézését immár biztosítottnak tekinthetjük. Vita csak itt-ott merült fel, apróbb műszaki kérdésakben és a főváros képviselői próbáltak akadályokat gördíteni a terv egy része ellen. A fővárost, mely mindenkor konzervatív s talán a kelleténél jobban is védi a saját érdekeit, Antal Gyula tanácsjegyző. K ö n c s Boldizsár tiszti ügyész és D e v e c i s Ferencz műszaki tanácsos képviselte. Antal jegyző tiltakozott az ellen, hogy a vasút egyik részét a mostani fővárosi útról át akarják helyezni Czinkota község határába. A főváros a vasút eddigi fennállása idején szerzett jogairól nem mondhat le s ragaszkodik ahhoz, hogy legalább az egyik sínpár a mostani utón maradjon. A vasúttársaság nevében Läufer Lajos dr., Széli Árpád főmérnök, P á 1 f i János és Se h warczl József, a vármegye képviselői L á n - gos Kálmán árvaszéki ülnök és Kontra Kálmán megyebizottsági tag, Rákosszentmihály nevében K r e n e d i t s Sándor főjegyző és Hauser Gyula biró és Czinkota részéről ifj. Húsz ka Gyula főjegyző vette fel a vitát a főváros képviseletével s valamennyien azt bizonyították, hogy a közlekedés és közbiztonság érdekei is megkövetelik a vonal áthelyezését, mely ezenfelül a vállalat, a közönség és a képviselt két község érdekének is egyedül megfelelő megoldás. Hauser Gyula biró Rákosszentmihály nevében azt kérte, hogy lehetőleg már most biztosítsák, hogy a vonalat a főfasori részen legalább is a S z i 1 a s patakig meghoszszabbitják. A társaság képviselői erre készségesen kijelentették, hogy amennyiben a közlekedés érdeke ezt megkívánja vagy lehetővé teszi, okvetlenül gondoskodni fognak a kívánt meghosz- szabbitásról, amit megelégedéssel vettek tudomásul. Egyebekben a vonalvezetés minden tekintetben úgy történik, ahogy mi azt már apróra megírtuk, A bizottság mit sem változtatott a szépen kidolgozott terveken. Az eljárásról hatalmas terjedelmű jegyzőkönyvet II. Villamos ábrándok. (Történik egy nagy fővárosi színház igazgatói szobájában.) Az igazgató: Barátom, titkár, én valahányszor végig megyek a körúton, nyugtalanító érzést hozok magammal. A titkár: Hitelezőkkel találkozik ? Az igazgató: Hitelezők? Ki törődik ilyen csekélységekkel ? Vagy húsz villamos színházat látok Egyik a másik után keletkezik szédületes, azaz villamos gyorsasággal. A titkár: És mindegyiknek van közönsége ? Az igazgató: Igen. Az emberek törik magukat. Megvallom, én is megnéztem néhányat, A titkár: Magam is. Az igazgató: Nem hallgathatom el, hogy aránylag pompásan szórakoztam. A titkár: Oh igen, negyven fillérért nem ie- het többet kívánni. Az igazgató: De ismétlem, nyugtalan érzés vett rajtam erőt ; az az átkozott bioszkop képes elhódítani tőlünk a közönséget. A titkár: Főleg az olcsó közönséget: a karzatot . . . Az igazgató: A nyugtalanság pompás gondolatot csiholt ki belőlem.
