Rákos Vidéke, 1906 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1906-11-11 / 45. szám
RÁKOS VIDÉKE kivitelben nem számoltak a körülményekkel és a különleges helyi viszonyokkal. Általánosságban megnehezíti vagy talán lehetetlenné teszi a »központosítás« keresztülvitelét a kaszinónak, mint társadalmi egyesületnek, a természetszerű lényege. A kaszinók, társaskörök s efféle egyesületek hathatós támogatói, a társadalmi egyesülés erejénél fogva lényeges tényezői lehetnek az ilyen általános jellegű egyesületnek, de zártkörű mivoltuknál fogva nem ölelhetik magukba az elfojtás veszedelme nélkül azokat. Látható bizonysága volt ennek az a nehézség, mely éppen a kaszinó alapszabályainak jóváhagyásánál a szakosztályok kérdése miatt merült fel. A helyi viszonyok nézőpontjából viszont nagyon megsínylette az iskolaegyesület azt az áldatlan, sokszor ellentétes, de legalább is közömbös állapotot, melyet a helyi társadalom széttagoltsága idézett elő. Különösen hangsúlyozzuk itt, hogy legkevésbbé sem azt tartjuk és tartottuk helytelen dolognak, hogy az iskolaegyesületet éppen a kaszinó kebelezte be, hanem azt, hogy az iskolaegyesület bármely más egyesület kötelékébe belepett. Tehát éppen olyan hiba lett volna, ha például a r á - kosszentmihályi kör' kötelékébe lépett volna be s annak vált volna valamilyen szakosztályává. Ez iskolaegyesület dicséretére el kell ismernünk, hogy mind e nehézségek ellenére már eddig is igen eredményes és valóban áldásos munkálkodást fejtett ki. Nagy az érdeme ebben K é p e s s y Imrének, buzgó főtitkárának és nagy a rákosszentmihályi közönségnek, mely ha iskolaegyesületről volt szó, minden jótékony áldozatra készségesnek bizonyult. Szívesen ismerjük el és jegyezzük fel a rákosszentmihályi polgári kaszinó érdemét is : az iskolaegyesületet, mig kebelébe tartozott, szeretettel gondozta s javára tekintélyes áldozatokat hozott, midőn pedig boldogulásának további és fokozott alapját abban látta, ha kebeléből elbocsátja : minden nehézség nélkül, jóakaratu előzékenységgel nyitotta meg előtte a szabad utat. Ezzel mindjárt el is árultuk az iskolaegyesület történetének csattanóját: az egyesület kilépett a kaszinó kötelékéből s önálló egyesületté alakult. E hét szerdáján volt az újjászületésének napja. Az egész község szabad, önálló egyesülete lett s dagadó vitorlákkal, a legszebb reményekkel törtet az uj utón nemes czéljainak hathatós szolgálatára. E pillanattól kezdve nem lehet olyan polgára Rákosszentmihálynak, akinek ha van évente két nélkülözhető koronája — s kinek ne lenne ilyen csekélység? — ne kelljen kötelességének tartania, hogy az iskolaegyesületbe be ne lépjen. Szinte a polgári és hazafias becsület kérdése ez. És ezzel, már megbeszélt 45. szám. nemes czéljain kívül megcselekszi az iskolaegyesület azt a nagy, azt a lélekemelő munkát, hogy — miként már számtalanszor láttuk a jótékonyság és vallásos áldozatok terén — újból összegyűjti egy táborba községünk egész közönségét, mely versengve áldoz, békés egyetértésben, oltáránál. Amit nem hozhatott meg a csetepatékkal éktele- nitett társasélet: azt, az egyesítés nagy munkáját, elvégzi a jótékonyság és hazafiság és kulturális kötelességérzet. Kicsiben tündöklő képét láttuk ennek a nevezetes szerda estéjén. Akiket eddig lehetetlen volt egy csoportba terelni, békességben, lelkes buzgalommal gyűltek össze az iskolaegyesület eszméjének összetartó kapcsolatában, hogy megteremtsék azt a nagy, hatalmas, kiterjedt és erős testületet, melyre olyan nevezetes és fenkölt feladatok várnak Rákosszentmihály életében. Adja az ég Ura, hogy ez a nemes lángolás ne legyen szalmatüz, hanem állandó és meg nem fogyatkozó maradjon mindenha. Boldog álmomból . . . Boldog álmomból, hogy valóra ébredjek Felráz az élet gúnyos’ józan szava : Ah, nincsen már szerelmes tiindérasszony, Mivel, hogy nincs szerelmes pásztora. És nyugodt észszel, látó tiszta szemekkel, Úgy megmosolygom a sok — még álmodót. Csudáivá törlők ki szememből egy könnyet, Felzavart álmom folytatása volt. S. KLÁRA. Síremléket Dálnoky Jánosnak ! Az országos szinészegyesület két derék színigazgató kezdeményezésére gyűjtést indított D á 1- noky'János színművész síremléke czéljára. A szinészegyesület központi igazgató tanácsa a következő körlevelet küldte szét e tárgyban : Felhívás néhai Dálnoky János színművész, egyesületi pénztáros hamvai fölé emelendő síremlék tárgyában. Tisztelt pályatársak ! Dálnoky jános, színészetünk egyik kiváló, szorgalmas tagja, akit két év előtt mindnyájunk igaz fájdalmára a halál váratlanul ragadott el közülünk, a rákosszentmihályi temetőben esőmosott, düledező fakereszttel jelzett, horpadásos sirdomd alatt aluszsza örök álmát. Hogy ki volt Dálnoky János, azt fölösleges mondanom. Sokoldalú, paratlan szorgalmú színművész, akinek kedélyes apái és sok más művészi alakításai bizonyára most is élénk emlékében vannak azoknak, akik az ö játékában gyönyörködtek; színigazgatói titkár, helykicsináló, bérletgyüjtő s a fővárosba fölkerülve, egyesületünknek halála órájáig buzgó hivatalnoka, pénztárnoka. Puritán jellemű, mintabecsületes ember és aranytiszta jellem, aki birta mindazok nagyrabecsülését és szeretetét, akik vele bármily irányú összeköttetésben voltak. Szeretett pályatársaim! Adakozzunk Dálnokv János síremlékére. Emeljünk kamvai fölé, egyszerű kőemléket. Az ő áldott szelleme onnan a magasból hálásan fog letekinteni mindazokra, akik sírját a megsemmisüléstől, az el- enyészéstől megmentették.
