Rákos Vidéke, 1906 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1906-10-07 / 40. szám
RÁKOS VIDÉKE 40. szám 4. nyolczvan uj tanulót várnak. Aki pedig gyermekét az intés után se járatja iskolába, a község elöljárósága részéről súlyos pénzbírságban részesül. A rákosfalvi iskolaszék szives hangú átiratban közölte, hogy huszonkét rákosszentmihályi gyermek felvételét kérte az ottani iskolába. A felvételük tárgyában a szentmihályi gondnokság nyilatkozatát kéri. A gondnokság ugyancsak udvarias válaszában kijelentette, hogy a felvételt nem véleményezi, mert a gyermekek utazását közegészségi és közerkölcsi tekintetek ellenzik s helyben is megfelelő számú iskola áll rendelkezésre. A rákosfalvi iskolában erre a gyermekeket nem vették fel. Tanulságos ez az eset abból a szempontból, hogy a felsőbb hatóságok közömbössége mennyire rossz hírűvé tette a szentmihályi iskolákat, melyek pedig sok évi buzgó és lelkiismeretes munkálkodás árán szereztek igaz érdemeket és elismerést. Végül az idei iskolai év költségvetését állapították meg. Személyi hir. Tomcsányi János igazgató, Mátyásföld ismert lakosa, ki a vallás és közoktatás- ügyi minisztériumban teljesít hivatali szolgálatot, mint részvéttel értesülünk hetek óta beteg. A súlyos bajon szerencsésen átesett igazgató állapota újabban örvendetesen javult, úgy, hogy a napokban már megkezdi hivatalos működését. Uj tanito. Az ehmanntelepi uj állami elemi iskola tanulói olyan örvendetesen szaporodnak, hogy az eddigi tanítónő, Tomcsányi Anna mellé uj tanító alkalmazása vált szükségessé. A kultuszminiszter az iskolához Nemes Lajos eddigi nógrádbogdányi lóin. kath, iskolai tanítót nevezte ki. Az uj tanító már meg is kezdte működését. Távozó segédjegyző. Pibl inger Rezső rákosszentmihályi segédjegyzőt, ki itt az adóügyeket kezelte közmegelégedésre, meghívták szülőföldjére a székelyek közé Osdola községbe (Kézdijárás, Háromszék megye) másodjegyzőnek. Piblinger e hét szombatján utazik ui helyére. A derék és szorgalmas tisztviselő kellemes emléket hagy maga után községünkben, hova Krenedits Sándor főjegyzővel a községgé alakuláskor származott át Csömörről, Rákosliget — község. Rákosligetnek önnálló nagyközséggé alakulását már legfelsőbb fokon is engedélyezte a belügyminisztérium. Az ügy azonban még nem érkezett le a vármegyétől s igy az uj elöljáróság és képviselőtestület megválasztása már alig fog ez évben megtörténni. Búcsú. A rákosszentmihályi búcsú a szokásos módon határtalan jókedvben folyt le múlt újítások (a polgármestert és a bírót minden harmadik hónapban elcsapjuk s mást választunk) — jegyzé meg levelében — a hová, illetőleg az aktusok muris részére te állásodnál fogva hívatlanul is hivatalos leendel. Kérdezősködésemre aztán azt a bővebb felvilágosítást nyertem, hogy Szecskafalván a saját és a haza jól felfogott érdekében hadastyán egyletet alapítottak. de minthogy a városban más katonaviselt ember nincs, csak a varosgazda s az is csak vasvillával harczolt 48-ban, hát egy intelligens, katonaviselt emberre volna szükségük, aki a gárdát temetésekre, meg O felsége születésnapja alkalmával a tábori parádéra vezényelné. Jeromos bátyám egyúttal megküldte az uniformis mintáját is szines rajzban, mellékelve 500 forintokat, hogy rangomhoz illően lehetőleg minél gazdagabban aranyzsinóroztassam fel a mundurt s a zöldtollas csákón alul, minőt a kalendáriumban a tábornokok viselnek, semmiesetre se adjam. Nem adtam ! Mikor uniformisban, sarkantyusan végigcsörge- tém kardomat a váczi-utczan, katonát szem még nem bámult annyira, mint akkor engemet. Amit na gyón természetesnek találtam ; csak a volt hadnagyom vasárnap. Az előző éveknél sokkal élénkebb, vígabb és mozgalmasabb volt az idei bncsunk. Az ünnepies egyházi szertartást Tóth Kálmán lelkészünk látta el, aki igen szép szentbeszédével is nagy hatást tett a hivök sürü tömegére, Csütörtöki társaság. A csütörtöki társaság mozdulatlan Mátyásföldön. A környék ktssé gyéren képviselteti magát újabban az összejöveteleken. A külföldön tartózkodó Fellner Dávidot és H aide k k e r Sándort, a társaság két oszlopos tagját levélben üdvözölték. Kerékpárosok közgyűlése. A rákosszentmihályi Kerékpáros Kör vasárnap, október 7-én, d. u. 2 és fél órakor tartja idei félévi közgyűlését. Napirend : Elnöki megnyitó. Jegyzőkönyv felolvasása és hitelesítése. Pénztári jelentés. Pénztári ellenőri jelentés. Titkári beszámoló a lefolyt félévről. Költségelőirányzat a II, félévre. Kapitányi jelentés. Indítványok és határozatok. Lopás. ScTiuszter Károly postasegédtiszt rákosszentmihályi házában tolvajok jártak a minap és sok baromfit elemeitek. A tolvaj csavargókat csendőrségünk a főváros kültelkén elfogta s a tyúkok is megkerültek a budapesti vásárcsarnokban. Uj kocsik. A helyiérdekű vasút uj, már villamos üzemre szánt kocsijai ismét megszaporodtak. Hat uj harmadosztályú kocsi érkezett a magyar gyárakból. Valamennyi mondhatni fényűzéssel berendezett, kényelmes, tágas kocsi s úgy siklik a síneken mint valami gyorsvonati wagon. A kerepesi helyiérdekű vasút vonalára dirigálta az igazgatóság az uj kocsikat nem kis örömére közönségünknek, mely sportszerű szórakozásként töri magát utánuk s inkább üresen hagyja a régi kupékat, A falusi kislány Pesten. »Költői szabadsága, hogy a kislány ezúttal nem volt sem kicsiny, se leány. Férfiú volt ő, még pedig élemedett, komoly úri ember, A nevét nem mondjuk meg, mert 1. nem illik, 2. nem akarjuk és 3. nem tudjuk. Jupiterre nem tudjuk, mert szavahihető forrásunk a diszkrét leplet semmi áron sem akarja fellebbenteni. Halljuk tehát magát a történetet a maga leplezetlen egyszerűségében, amint itt következik: Egyik budapesti rendőr- kapitányság inspekcziós tisztviselője előtt lelkendező rákosszentmihályi úri ember jelenik meg, hogy jegyzőkönyvbe diktálja keserves panaszát : — Kérem szépen, — a Washington szobor leleplezésén voltam, onnan jövök egyenesen. Hallatlan dolog, ami velem történt. Röviden akarom elmondani a történetet, hát csak annyit említek meg, csóválta meg a fejét, amikor felismerte bennem egykori tiszteletbeli gefreiterjét, akit oly sok alkalommal hozott közelebbi ismeretségbe a kurtavassal. Nézhetsz jó ember, gondolám s szabadjára eresztve kardomat, emelt fővel, ruganyos léptekkel sétáltam tovább. A hosszú kard azonban majdnem egy kis kellemetlenségbe sodort. Ugyanis valahogy a lábaim közé keveredett s én megbotolva benne, nekiestem egy fekete ruhás komoly arczu úri embernek, ki egy sűrűn lefátyolozott hölgyet vezetett. Zöldtollas csákóm messze elgurult s a fekete ruhás ur meg valami olyasfélét mondott, ami — mint katonaembernek — arczomba kergeté a vért. Remegve a felindulástól, hajadon fővel állottam előtte s azon gondolkoztam, katonaszokás szerint használjam-e a kardomat? Végre mégis azt határoztam el, hogy nem fogok egy védtelen czivil emberre fegyverrel törni. (Csak ne lett volna olyan vastag somfabot nála!) Felvéve tehát csákómat erősen hangsúlyozva odadörögtem : — Urram ! Megértett. Átadta névjegyét, melyet én e sokat jelentő szavakkal gyűrtem zsebre: még találkozunk. Másnap kora hajnalban már vágtattam a robogó
