Rákos Vidéke, 1906 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1906-09-09 / 36. szám

VI. évfolyam. 36. szám. RÁKOS V!DÉKT: TrtRSnDflL/M'és KÖZGfiZ&flSrtGI HETILAP RÁKOSSZENTAIhÁLY NAGYKÖZSÉG HIVATALOS LAPJA. A MÁTYÁSFÖLD! NYARALÓTULAJDONOSOK EGYESÜLETE, A BUDAPEST X. KÉR. RÁKOSI KÖZMŰVELŐDÉSI ÉS JÓTÉKONYSÁGI EGYESÜLET, RÁKOSSZENTMIHÁLY ÉS VIDÉKE ELSŐ TAKARÉK- ÉS HITELSZÖVETKEZETE, A RÁKOSSZENTMIHÁLYI SPORTTELEP, A RÁKOSSZENTMIHÁLY! IPARTÁRSULAT, AZ ANNA-TELEP EGYESÜLET. A POLGÁRI DALKÖR ÉS A RÁKOSSZENTMIHÁLYI KERÉKPÁROS KÖR HIVATALOS LAPJA. Rákosszentmihály, 1906. vasárnap szeptember 9. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Rákosszentmihály, Rákosi-út 61. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Felelős szerkesztő : BALÁ2S0VICH ZOLTÁN. Előfizetési ár : Egész évre .....................8 kui Fé l évre...........................4 * Negy ed évre.....................2 « EG YES SZÁ M ÁRA 20 FILLÉR. Hirdetéseket felvesz a kiadóhivatal. Egy egyhasábos petitsor ára 20 fillér. Szeptember. Szeptember, a vén szeptember itt van újra. A szép szeptember, a furcsa szeptember, a vénasszonyok nyara, a ragyogó ősz gyö­nyörű hónapja, vagy a búcsúzó nyár esős, saras időszaka. Ezer szeszély, ezer változat jellemzi a mindig poetikus szeptembert. A hány ember, annyi hangulat, annyi érzés, me­lyet a vérmérséklet és a viszonyok külön- félesége szerint játszó, tarka változatokban kelt fel az esztendő nevezetes kilenczedik hónapja. A termés, az élet, most kerül fedél alá; most készíti el a gazda a munkás esztendő számadását, gyümölcsében most gyönyörködik igazán, most érleli a búcsúzó nyári napsugár a fürtös szőllő gömbölyödő bogyóit édesre, már készülnek is lassanként a szüretre, a gondos családapa most rendezkedik be a ter­hes, a nagyobbik félesztendő szükségleteire és ami a legfőbb, most ér véget az örömben teljes, szép vakáczió s kezdődik a csemeték nevelésének az az időszaka, amikor a szülő munkáját nagyobbik részében átvállalja az is­kola, hogy tudással, hasznos ismeretekkel, műveltséggel telítse meg a fogékony gyermeki elmét és nemes érzéssel a megnyílt sziveket. Ősrégi szeptemberi téma, de mindig uj marad: a gyermeknevelés nagy problémája, az iskola fenkölt hivatása és a közoktatás ügyének nemes szeretete. Hirdetni azt, nem lehet megunt dolog és nem méltatlan vállal­kozás, hiszen a gyermekek képviselik a jövendő emberiséget, a jövő Magyarországa ők és övék a jövendő. A szülők munkája, legbecse­sebb feladata, hogy sarjadékaikat úgy készít­sék elő erre a minden reményt .magában fog­laló jövendőre, hogy az iskolai nevelés magja jól müveit talajra leljen bennük s gyökeret verhessen. Hogy azt a jövendőt úgy vértezett és olyan tartalommal megtölt belsővel várják, amely biztosítja, hogy megállnak talpukon s erejük nem roskad le a rájuk váró hivatás görnyesztő súlya alatt. Már pedig csak az /Kai számú gyermek számíthat arra, hogy az iskola neve­lése nem lesz csupán külső máz, vagy meddő kísérlet reá nézve, aki a s z ü 1 ő i h á z meg­felelő nevelésével előkészítve jut a tu­domány csarnokába. Ez, a szülei nevelés, alapja mindennek. Az egyéni, természetadta ösztönök és tehetségek csak másodsorban érvényesülnek olyan irány­ban, amerre utat nyitott a szülő nevelése. Ez alkotja, formálja meg a jellem alapvonalait, ez olt a gyermek leikébe hitet, érzést, nemes in­dulatokat, vagy hiányos volta vagy épen ha­nyagsága nyit utat minden bűnös, gonosz ösztönnek. Cseppet sem modern, nem divatos és nem felvilágosodott, de nekünk, ami maradi- ságunknak, konzervatív lelkűnknek az a szent meggyőződése, hite, tudata, hogy az ember boldogulásának és értéke megedződésének legfőbb alapja a lelkében gyökerező hit, az egyenes szilárd jellem, a tiszta hazafias, érzés, a nemzet és család törhetetlen szeretete és a kellő lelki pallérozottság, műveltség, amelylyel képzettebb fokában a művészi érzék és tisztult ízlés jár. Olyan dolgok ezek, amiket az iskola csak kiművel, de egyedül meg nem adhat.. A szülői ház drága öröké ez, az egyéni élet "fej­lődésének nélkülözhetetlen záloga. Most, amikor gyermeke sorsával időszerü- leg különösen foglalkozik minden szülő, — a szeptember az apák és anyák lelki gyónásának időszaka; — most vessen számot magával mit tett, miként cselekedett és mi mindent mulasz­tott el s javítson és pótoljon minden szeren­csés halandó, aki még el nem késett vele. Bizonyos, hogy sok a helyrehozni, jóvátenni való. Mióta a világ áll, soha annyi rosszul és hanyagul nevelt siheder nem koptatta a föld­tekét, mint az utolsó évtizedben. A lelkek durvaságának, az udvariatlanságnak, a nevelet­lenségnek, a könnyelműségnek, léhaságnak annyi szomorú példáját látjuk, hogy szánalom és megdöbbenés kél önkénytelenül is a szi­vekben. Hát olyan nehéz feladat a nevelés, vagy olyan gyenge fajtából valók a manapság k 12 oldal.

Next

/
Thumbnails
Contents