Rákos Vidéke, 1906 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1906-08-26 / 34. szám

4. RÁKOS VIDÉKE 34. szám A Kaszinó István-napi vigalma daczára az esős, kellemetlen időnek, igen szép ésdeklődés mellett, folyt le. Már napokkal előbb hozzáfogtak a kerti helyiség díszítéséhez, de az eső miatt aSpannraft Agos- t o n művészies és mesébe illő tervei megvalósíthatók nem lettek, s úgy a délelőtti ünnepélyt, mint a délu­tántól reggelig tartó vigalmat a Kaszinó szükes belső helyiségeiben voltak kénytelenek megtartani, mely körül­mény azonban kárpótlást nyert a kedélyesség és vigság intenzivitásában. Délelőtt pont 11 órakor kezdődött meg a Lukács-féle jutalom dijak ünnepélyes átadása. A Kaszinó nevében Samu István tartalmas és magas szárnyaláséi beszéd kiséretébeu azután üdvözölte a meg- jutalmazottakat. akik meghatva köszönték meg és fogadták el nyilvános becsültetésük zálogát. Ez alka­lomból a Kaszinó a távollevő Lukács Istvánt táviratilag üdvözölte. Délután 6 órakor hölgytekeversenynyel kez­dődött az Istvá.i-napi vigalom. Rákosszentmihály szépei lelkesedéssel és kedvvel fogtak a tekézéshez és bizouy a kibiczelő férfiak nem egyszer irigykedve, de azért őszinte elismeréssel voltak kénytelenek a hölgyek biztos és szépsikerü dobásait honorálni. A kuüzött csinos verseny dijakat a következők nyerték meg : az elsőt M i h á 1 y f f y Edéné. a másodikat Spannraft Paula, a harmadikat Cz inker István né, a negyediket M i h ály f f y Olga és az ötödiket FI i 11 n e r L i p ó t n é. Este 9 órakor végződött a tekeverseny, amely után mindenki sietett kiüinően elkészített va­csorával enyhíteni a gyomor más erős követeléseit. Ezalatt az egyik szobában felállított színpadon megkez- dődötta kaczagtató tréfák és mókák továbbámüvészielő­adások végtelen iánczolata, amely perctől kezdve felü­tötte a vigság állandó tanyáját. A közreműködők és a rendező bizottság válvetve igyekeztek az egybegyült közönséget szórakoztatni. A múzeum kaczagtató tár­gyait ifj. Spannraft Ágoston és G a á 1 Pál lelemé­nye és ötletei hordták össze. A macska duettet Spannraft Elza és Gaál Pál adták elő. Majd Kapusi, Fekete és Parányi komikus terzettje keltett viharos tetszést. Sajó Izsó a szebbnél szebb régi magyar dalokból díszes koszorút kötött, s alig győzte elfogadni a közönség elismerését. Ferency Károly kaczagtató kupiéi, humoros magánjelenetei szűnni nem akaró tetszésben részesültek. Az előadás körülbelül éjfélután 1 óráig taiőott, amikor is D e z s ő zenekara vette át az uralmat, tánczra hiva a tánczolni Senki, kérem szeretettel. Egy olyan vén, mert már nehány évtizede nagyon öreg ember volt — legény, aki negyven évig becsülettel és nem fogyatkozott tisztességtudással végezte a maga kicsi munkáját : házi szolga volt egy nagy fővárosi üzletben. Negy­ven esztendőn át nem arra gondolt, hogy miként lehetne valami újabb és több áldozatot kisajtolni a gazdájából, hanem azon fáradozott, hogy mint dol­gozhatna rövidebb idő alatt többet, hogy az ő jó kenyéradó gazdájának boldogulását segít­hesse. Nem a puszta kenyérért dolgozod, mint száj­kosárral kötözött ellenség, hanem megszerede azt a kezet, mely neki a kenyeret nyújtotta s munkájábnn társnak, részesnek érezte magát, gondjának osztá­lyosa, örömének, bánatának résztvevő társa lön. Az öreg József tehát jellem volt a szó szoros értelmében. Olyan, amely a teljes tiszteletet meg­érdemli s méltó reá. hogy emlékezetét feljegyezzük, mint ritka virágát a sivár jelennek. El kell ismerni, hogy ez a virág meg nem élhe­tett volna, ha termékeny talajra nem talál. Fia nem akad olyan gazdára, aki megbecsüli s nemes tartal­mai méltányolni tudja. Az öreg József szerencsés halandó volt, mert munkásságát megbecsülték, becsü­letes lelkét megszerették. Negyveu évig hiven vég­zett munkálkodás után gazdájával Rákosszentmihályra került, hogy hátralevő pihenő napjait apró házi teen­dőkkel töltse el. Itt érte el nyolczvankettedik évét és csendesen elszenderült. Úgy temették el, ahogy csak szerető közönséget. Az estély fényes erkölcsi sikerei Urbányi János alelnököt és a vigalmi^ bizottságot illetik, akik élükön id. Spannraft Ágoston vig. bizottsági elnökkel fáradhatatlan tevékenységet fej­tettek ki. Egyházi adakozások. A rákosszentmihályi reform, egyház templomalapjára Kovács Imre helybeli lakos 20 koronát, Király Miksa máv. felügyelő úr (ki ezen alaphoz tavaly 100 kor.-val járult) 10 kor.-t szíves­kedtek újabban adni. Mint szintén Király Miksa ur egyházi adóját a jövő évtől fogva önkéntesen évi 25 koronában ajánlotta meg, Karácsony Lajos és Leon Péter urak — mint az előző években — az idén is egyházi adójukat 20—20 kor, összegben kétszeresen fizették. Isten dicsőségére adakoztak továbbá: Almádi János (Budáról) 5 kor., egy névtelenül maradó 4 kor., Ács József 3 kor.; Bognár Mariska, Kecskeméthy Vincze, gondnok 2—2 kor.; KovaLsik Béla ur és Gunda józsefné asszony 1—1 kor. Egy névtelenül maradó egyházi beruházásra 28 kor. Az egyház könyvtárának : Szabó Erzsébet, Együd Mari 1—1 kor., Derecskey Károly 30 fill.-t. Végül persely pénz­ben a templomba járóktól befolyt január óta a le­folyt nyolcz hónapban 140 kor. Fogadják a nevezett szives adakozók mindnyájan az egyháztanács nevé­ben a pénzíárkezelőség köszönetét. Csütörtöki társaság. A csütörtöki társaság rendü­letlenül őrzi kedves tanyáját Mátyásföldön. Jövő csütörtökön ugyanott tariják az összejövetelt s van okunk hinni, hogy éppen ezen a napon a társaság­nak minden tagja egy szivvel-lélekkel egybesereglik az estélyen. Búcsú. Szent István napján tartották a rákos­falvi búcsút, a városrész védőszentjének emlékeze­tére szánt ünnepet. Az egyházi sze.,a.:ás után, melyet nagy fénynyel Bognár Gyula lelkész végzett, renge- teg vigasság kerekedett a helybeli korcsmákban. Roppant közönség szorongott mindenütt s vidám zeneszó mellett mulatozott. Tüzijáték. A Janitsáry Iván tűzijáték rendező művészetét méltóképen nagyszabású keretben mutatja be a közönségnek á Rákosszentmihályi Sporttelep. A tűzijátékot szeptember 8-án este a S p o'r 11 e i e p p e 1 szemben ievő oekeriteít üres telken rendezik, amelyet legelőször bérelt a Sporttelep. A területen kényelmes ülőhelyeket tribünöket állítanak a gazdag, nagy urakat szokták; egyházi pompával, a gyászoló üzlet személyzete teljes számban kisérte koszorús szemfedelét. Külföldön időző gazdája hosszú táviratban intéz­kedett a hű szolga gyászolásáról. Megható vissza­emlékezéseit pedig a kővetkező sorokban foglalta össze. Gyöngéd közvetlensége gyönyörűséges és ta­nulságos olvasmánynyá teszi e visszaemlékezést: Tíz éve elmúlt, mikor az öreg József már nem bírta a szolgálatot a városban s kijött hozzánk, hogy itt folytassa munkásságát, amennyire erejéből tellett, sőt talán jobban is annál, mert buzgalma, igyekezete határt nem ismert; azzal a különbséggel, hogy ez­után a szabad, jó szentmihályi levegőt szívhassa. Itt volt, mikor még Szenímihályon a házakat könnyen meg leheteti olvasni, itt volt kerteinknek születésénél, isme.; minden fát, bokrot, palántát, virágot, hisz nem volt úgyszólván egy kavics sem a kert utján, melyet meg nem mozdított volna, nem volt egy szál fű sem, melyet verejtékes homlokkal meg nem öntözött volna. Ott volt éjjel, nappal s vigyázott mindenre végtelen szeretettel és hatáualan kitartással. Mikor azután építeni kezdtük kis házikónkat, ott figyelt a szorgalmas munkás népre, ott pislogott kékes-szürke szemével örökösen. Mikor azután elkészültünk a berendezkedéssel, örömét az ő kedves állatjaiban lelte. Hogy gondozta kis csirke seregét; mindegyik­nek meg volt a maga neve, mint fenyegette meg Cyurit, a nagy kakast, hogy hivta a Lizit, a »tambur

Next

/
Thumbnails
Contents