Rákos Vidéke, 1906 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1906-08-12 / 32. szám

2. RÁKOS VIDÉKE 32. szám. lóvasúti fordulónál levő kicsike kis, három- szegletü erdőcskét, ingatlanainak értékesítése­kor elkülönítette és számos helybeli úriember előtt ismételten kinyilvánította, hogy azt Rákos­szentmihály községének ajándékozza közterü­letül. A köztudat azóta Farkas-Wgtintk nevezte el az erdőcskét és évek óta mint szabad tulajdonával, a község rendelkezett vele, anél­kül, hogy bárki is ebben korlátozta volna. A telekkönyvi átírás azonban mindeddig meg nem történt, aminek az az oka, hogy az aján­dékozás idején Csömör és Szentmihály nem vált még külön s Farkas Ignácz kijelentette, hogy nem akarja, hogy a terület a két község közös vagyona legyen, ő csak Rákosszentmihály- nak kívánja juttatni s igy csak azután Íratja át, amikor a különválás megtörtént. Ámde ekkorra Farkas Ignácz súlyos beteg lett, délvidéken keresett gyógyulást, hazajővén pedig rövidesen meghalt s igy az átírás nem történt meg. Örökösei pedig most, hogy min­dennemű itteni ingatlanukat értékesítették, visszakövetelik a Farkas-ligetet a községtől. Azt mondják, hogy ha a község az ajándéko­zást nem tudja Írásos okmánynyal igazolni, ők tagadásba veszik és a területet maguk értékesítik. A községi képviselőtestület megdöbbenés­sel hallgatta e tényállást, amelyet azzal terjesz­tettek elé, hogy adjon utasítást az elöljáróság­nak, vájjon mit cselekedjék e kínos ügyben. Farkas Ignácz emlékét kegyelettel őrzik Rákosszentmihályon. Emlékét a róla elnevezett utcza is hirdeti. A Farkas-Yiget történetét ki- törülhetetlenül ismeri és fentartja a köztudat. A község benne nem is annyira a vagyoni értéket, mint inkább a kegyeletes emléket akarja megóvni, midőn hozzá ragaszkodik. Eféléket mondtak a közgyűlésen és egyhangú határozattal utasították az elöljáróságot, hogy hallgassa ki hivatalosan mindazokat, akiknek az ajándékozásról közvetlen tudomásuk van, a vallomásokat foglaltassa jegyzőkönyvbe s az eredményt terjeszsze újból a gyűlés elé, mely majd akkor dönteni fog a rendelkezésére álló adatok alapján afelől, hogy a pert az örökö­sök ellen meginditsa-e ? Szervezési szabályrendelet. Rákosszentmihály nagyközség szervezési szabály- rendeletén a vármegye közigazgatási bizottsága némely formaszerü változtatást kívánt, amelyek azon­ban a szabályrendelet lényegét egyáltalán nem érin­tik. A képviselőtestület most az uj, módosított alak­ban is tárgyalta a szabályrendeletet, K r e n e d i t s Sándor főjegyző igazán szép, gondos és czélirányos, praktikus alkotását s azt újból elfogadta. A törvény­hatósági jóváhagyásnak tehát most már szintén nem lesz többé akadálya, ami községünkre nézve jelentős következményekkel jár. Pénzügyi dolgok. A törvényhatóság az 1906. évi községi és köz­munka költségvetést jóváhagyta. A községi pótadó tehát ez évre jogérvényesen 63 százalék lett. A jóvá­hagyott költségvetést a mai községi közgyűlésen hirdették ki. Az 1904. évi zárószámadásokra a vár­megye néhány alakszerű észrevételt tett, amelyet tudomásul vettek, pótoltak s ezzel a zárószámadást végleg rendbehozták. Kisdedóvó. A helybeli magán kisdedóvó államosításának ügye régi köztémánk már s nagynehezen végre dűlőre jut. K u n a Aladárnénak, a kisdedóvó tulajdo­nosának méltányos kérelmét a község is pártfogásába vette s a vallás- és közoktatásügyi miniszter kimon­dotta, hogy a kisdedóvói pótadót átengedi a község­nek, ha annak fejében a kisdedóvó számára meg­felelő helyiséget bérel vagy szolgáltat. A képviselő- testület ehhez a megoldáshoz örömmel hozzájárult, azonban a miniszter rendelkezése szerint a dolog csak 1907. január elsején veszi kezdetét. A képviselő- testület az óvónőnek azt a kérelmét azonban, hogy a januárig terjedő félévre is fedezze a kisdedóvó helyiségének bérösszegét, nem teljesíthette, mert erre nézve semminemű fedezettel nem rendelkezik. A polgári iskola segélyügyét nem terjesztették a gyűlés elé, mert ez az ügy egyelőre tárgy­talanná vált. Rándevu az estrázsán. Están baka az estrázsán, Az őrséget állja. Az ő kedves Boriskáját, Aranyos szép, kis babáját, Türelmetlen várja. Esik a hó, téli szellő Puszizza orczáját, „Bárcsak én is csókolhatnám Az én szép kis Borcsa babám Tulipiros száját!“ Na, de végre megérkezett. Az ölelés járja: Majd megszakad, majd megindul, Majd kegyelmez, majd megint dúl A csókoknak árja. „Nézd csak kedves Pisti babám, Mit hoztam én néked? Egy kis gyomorerősitőt, Kap pan czombot, léid tepertőt, Ropogósát, szépet.“ És a kosár tartalmának Neki is lát Están, Kappant, ludat sorra eszi, A pálinkás bütyköst veszi S nagyot hörpent eztán. Es igy szépen elmerülnek, Az idilli jóban, Nem gondolva arra, hogy a Szép kis Boris lába nyoma A merre jött, kinn maradt a hóban. Este vari már, egy lájdinánd A vár felé lépked, A csákója félre csapva, Szemöldöke összekapva S vág haragos képet. De most megáll: »Donnervetter És millióm átok«, Majd lebámul maga elé: »A hóban a strázsa felé Nagyon piczi lábnyomokat Iátoké.

Next

/
Thumbnails
Contents