Rákos Vidéke, 1906 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1906-05-27 / 21. szám
VI. évfolyam. Rákosszentmihály, I906. vasárnap május 27. 21. szám. # # RÁKOS VIDÉKÉ TrÍRSfiDfO-m és KÖZGfiZ&flSÁGI HETILAP RÁKOSSZENTMIHÁLY NAGYKÖZSÉG HIVATALOS LAPJA. A MÁTYÁSFÖLDI NYARALÓTULAJDONOSOK EGYESÜLETE, A BUDAPEST X. KÉR. RÁKOSI KÖZMŰVELŐDÉSI ÉS JÓTÉKONYSÁGI EGYESÜLET, RÁKOSSZENTMIHÁLY ÉS VIDÉKE ELSŐ TAKARÉK- ÉS HITELSZÖVETKEZETE, A RÁKOSSZENTMIHÁLYI SPORTTELEP, A RÁKOSSZENTMIHÁLY! IPARTÁRSULAT, AZ ANNA-TELEP EGYESÜLET, A POLGÁR! DALKÖR ÉS A RÁKOSSZENTMIHÁLYI KERÉKPÁROS KÖR HIVATALOS LAPJA. Szerkesztőség és kiadóhivatal: MEGJELENIK MIMIÉN VASÁRNAP. Rákosszentmihály, Felelős szerkesztő : Rákosi-út 61. BALÁZSOVICH ZOLTÁN. Előfizetési ár : Egész évre .......................8 kor. Fél évre.............................4 « Negyed évre.......................2 « EGYE S SZÁM ÁRA 20 FILLÉR. Hirdetéseket felvesz a kiadóhivatal. Egy egyhasábos petitsor ára 20 fillér. A felhőszakadás tanulságai. A múlt heti Ítélet idő, mely előbb többszörösen pusztító jéggel verte végig a Rákos mezejét, hogy azután roppant vizárral mossa végig s elmosson mindent, amit a jég még valamennyire megkímélt — szomorú szenzáczió hősévé tett bennünket, különösen pedig Rákosszentmihály községet. A napi sajtóban hasábos tudósítások jelentek meg Rákosszentmihály veszedelme czimen s iszonyatosan megriasztottak mindenkit, aki csak valami közösséget tart velünk s a viharos napon nem fordult meg nálunk. Bizonyos, hogy a rettenetes, évtizedek óta példátlan felhőszakadás rendkivüli hatással volt a szemlélőre. Kétségtelen, hogy zúduló áradata méltán keltett rémületet és igaz, hogy veteményekben, terményekben kimondhatatlan kárt tett. Igaz, hogy óriási tavakban állott meg a lapályos helyeken és igaz, hogy néhány mélyen fekvő kültelki házban nagy bajt okozott s itt az ablakokon lehetett becsónakázni a szobákba. Mindezt betetőzte, hogy a vasúti közlekedés fél napra megakadt s igy érthető a láz első hevében a Budapesti Hírlap terjedelmes közleménye, mely «Rákosszentmihály veszedelme» czimen, újságírói tollal kiszinezve, de lényegében elég hűen körülírva vitte világgá a mi rémületünket. Ami azonban ezután következett : az már szégyene és gyalázata a mi állapotainknak. Szentmihály a krajczáros szenzáczió martaléka lett. Krajczáros boulevard lapocskák lelkiismeretlen könnyelműséggel aknázták ki, most már Rákosszentmihály pusztulása ökölnyi betűs czim alatt a mi felhő- szakadásunkat s ezzel halálra rémitették a távol lakó hozzánk tartozókat és érdeklődőket. Naphosszat csilingelt a telefon s mindenki azzal ostromolta, hogy a neki kedves emberének nem esett-e baja ? Régóta undorítónak tartjuk a krajczáros irodalom elfajulásait. A sajtónak ez az a része, amelynek tollát rtem vezeti a lelkiismeret mérlegelése, hanem csak a ronda kapzsiság. Ezek előtt nincs szent, hűség, tisztesség és Ízlés nem parancsol nekik : csak sok krajczárka gyűljön össze a zsebükben. A családi tűzhely szentélye, az egyéni becsület — micsoda középkori emlékek! Ki törődnék velük. Hány embert hurczoltak meg s tettek tönkre igaztalanul. A krajczáros nálunk se törődött vele, hogy hány embernek okozott lelki szorongattatást, szenvedést, költséget, — ártott e túlzásaival, arra okot nem szolgáltató vidékünknek — csak meg legyen az utczai szenzáczió. Pedig ez a szenzáczió, az első éjjel lehet újságírói ügyesség, de másnap délelőtt már nem egyéb, mint humbug. Budapest szomorú speeziálitása. A laza erkölcsű, lelkiismeret nélkül való Isten tudja honnan bevándorolt gyülevész népség egyik jellemző sajátsága. Ez a kétes értékű konglomerátum a mi ifjú, szép fővárosunk zöme, — a magyar székváros sajátos népe. Sirva kellene fakadnunk, ha nem látnánk, hogy a kiforrás folyamata megy végbe rajta s ha majdan átalakult, nemzeti jellege egyenes karaktere, a magyar jellem tisztessége is díszíteni fogja valaha. És akkor majd nem kapkodják ezrével a boulevard krajczáros parazitáit a napról-napra újból felültetett emberek, hanem az ilyen papiros az lesz, aminek lennie kell: az utcza szemetje. Tanulságos azonban a mi nagyarányú zivatarunk más irányban is. A dolognak lényegében. Kétségtelen ugyanis, hogy helyenként a maga félelmes hatását saját külön vizözönünk annak tulajdoníthatja, hogy Rákosszentmihály nagyközség, de ugyanúgy a Czinkotához tartozó Ehmann-itlep egyáltalán semminemű okszerű csatornázással nem rendelkezik, sőt még annak nyomaitól is mentes, holott ime bizonyság : némi előrelátóan elhelyezett és kissé tudományosan vezetett árkolás az ilyenféle katrasztrófás jellegű eseteket egyszer s mindenkorra meggátolhatná. A tulságig nem heves zápor úgy még hasznos lehetne, nem pedig szerencsétlenség. A régi emberek emlegetik mostanság, hogy Szentmihályon volt valaha ilyenféle árokhálózat, sőt a belsőbb helyeken némi fenyőfa mai számunk 14 oldal.
