Rákos Vidéke, 1906 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1906-01-14 / 2. szám
RÁKOS VIDÉKE 2. számkaszárnyától Rákosfalvára a II. oszt. rnenetdija 32-ről 20-ra, a III. oszt. 24-ről 16 fillérre szállott alá. Továbbá: Rákosszentmihályra 72 fill, helyett 32, illetve 52 helyett 22 fill, ezentúl a menetdij. Horribilis különbség! Mátyásföldre ugyancsak 72-ről 40 és 52-ről 30 fill, az uj dij. Czinkota 72 helyett 40 és 52 helyett 34 fillér lesz. Árpád-telepre, Csömörre, Kistarcsára és Kerepesre a kaszárnyától eddig a Budapestről számított menetárakat szedték, tehát 80—60, 00—68, 100—76, 110—84 fillért. Ezentúl ezek helyett 42—34, 46—38, Í2—44 és 60—46 fillér a dij. Munkásjegy Kaszárnya—Rákosfalva között 14 fillér, Csömörre 40 helyett 34, Kistarcsára 44 helvett 36 és Kerepesre 48 helyett szintén 36 fillér lett. Rákosfalváról Czinkotára 44 (II. oszt.) és 30 fillér (III. oszt.) helyett 28 és 20 fill., Árpád-telepre 54—40 helyett 32—26, Csömörre 64—50 helyett 36—30. Kistarcsára 74—60 helyett 42—36 és Kerepesre 84—70 helyett 50—38 fillér a tetemesen leszállított menetdij. Munkásjegy Kerepesre 48 helyett 36 fillér. Czinkotáról Árpád-telepre 24—16 helyett 20—16, Csömörre 38—28 helyett 26—20. Kistarcsára 54—42 helyett 30—22 és Kerepesre 61—50 helyett 34—26 fill, a kedvezményes menetdij. Árpád-telepről Csömörre 38—28 helyett 20—16, Kistarcsára 54—42 helyett 26—20 (kevesebb, mint a fele!), Kerepesre 64—50 helyett 30—22 fill, a csakugyan roppant leapasztott dija az utazásnak. Csömörről Kistarcsára 30—20 helyett 20—16 és Kerepesre 40—30 helyett 26—20 a leszállított dij. Kistarcsáról Kerepesre 24—16 fillér helyett ma már 20—16 fillérért utazhat, akit arra visz a dolga. Kitűnő újítás és kedvezmény végre a legújabban cletbeléptetett két jegyfüzet kibocsátása. Az egyik Rákosfalva—Rákosszentmihály megállóhely között (ló- vasut nélkül) 170, illetve III. oszt. 140 fillér és Rákosfalva—Mátyásföld megállóhely között 2 kor. (II. oszt.) illetőleg 1 kor. 60 fillérért (III. oszt.). Ezek a füzetek a rákosfalvi állomáson kaphatók. A menetdij-leszállitás tehát csakugyan megtörtént és igen helyesen, főként a szegényebb sorsú utasok terhén könnyít. CSARNOK. Duellum Zsákafalván. Egy szép őszi reggelen Zsákafalva intelligencziája szörnyű hírre ébredt. Szájról-szájra járt a röpke hir, mely izgatott, ideges remegésbe hozta a sziveket. — Hallota? — Mit? — Jésszus, még nem hallotta! Hát izé... a ... Szörnyűség! — Nem tréfa dolog! — Micsoda? — Brr! Borsódzik a hátam, ha csak rája gondolok is. — No, no! Akkor Nagy-Sarlónál mit csináltál volna ecsém, mi? veté közbe fitymálva egy vén sas, ki 48-ban hol mint huszár, hol mint bakkancsos ontotta vérét a titáni harczokban. — Hja, az más dolog volt! — Ott potyogott ám csak a golyóbis, ecsém, akár csak őszszel a kajszin baraczk, ha rázzák. — De Rettegi fiskális félelmes lövő; ezzel a két szemmel láttam, hogy reptében is játszva lőtte le a fecskét. — Borzasztó! — Szegény Kemény Fránczi! — De uraim, még mindig nem értek egy szót sem! — Nem-e, hát duellum lesz, itt, helyben, Zsákafalván. — Duellum? — Biz a’! Duellum! — Rettegi fiskális az éjjel keztyüt dobott Kemény Fránczinak! — Életre, halálra! — Régi, haragos ellenségek. — Hej, tudtam én, hogy nem lesz jó vége ennek az örökös perpatvarkodásnak. Ennek a két embernek szűk volna nemcsak Zsákafalva, hanem akár Ma- czedonia is! — Megennék egymást! Hát tegyenek róla, dörgött közbe a vén sas. — Tesznek is! — Nekem csak egy ellenségem volt, folytatá, vetélytársam, utamba került az ebadtája, aztán egy jól irányzott lövés __ ' — A múltkor egy jól irányzott vágást mondott, bátyám. Ejnye, igazad van, egy jól irányzott vágás és aztán__ — Meghalt? — Elföldeltük. Mintha most is látnám szegényt. Ah, de az remek lő..., hm, hm, akarom mondani hatalmas vágás volt! Isaszegnél tanultam egy svali- zséren. — Kemény Fránczi is elég tagba szakadt ember. — Azután meg nem ijed meg a maga árnyékától. — Én tudom, hogy patvarista korában is tuczat számra verekedett. — Meglássátok, hogy emberhalál lesz! — Kétszer kettő négy! Nem emlékszem, hogy Zsákafalván valamelyes eset, kivéve egy akasztást, amikor a szegény Csórí czigánvt magasztalták fel — nagyobb hullámokat vert volna, mint Rettegi Kari összetűzése a Kemény Fránczival. Az izgatottság és az érdeklődés már a délelőtti órákban annyira fokozódott, hogy minden háznál el- kozmásodott a rántás, elsózódott a leves s a helybeli «Tyukketrecz» nagyvendéglőben a szokottnál is több sörös hordó került csapra a nagy érdeklődés- miatta. Zsákafalva intelligencziája pártokra szakadozott. Az egyik párt tüzbe merte volna tenni a kezét arra nézve, hogy Rettegi Kari ezúttal a fűbe harap; inig a másik árnyalat pedig egy hajitó fát sem adott volna Kemény Fránczi prókátor életéért. A se hideg, se meleg pártot csupán Áron, a balesetek és véletlen szerencsétlenségek ellen biztositó társulat főügynöke képezte, ki Rettegihez is, meg Kemény Fránczihoz is beállított s ravasz szemhunyorga- tások s erős meggyőződésre valló arczkiíejezésekkel előadta, hogy a hát a jövőt senki sem tudhatja előre, mindnyájunkat érhet baleset! Szomorúan kellett azonban magán is tapasztalnia azt a régi igazságot: nemo próféta in patria sua. Áron ur mindkét helyen rövidesen kiakolbolit- tatott. És Zsákafalván az izgatottság nőttön nőtt. A délutáni órákban már tudta Zsákafalva apraja- nagyja, hogy az ünnepélyes, segédek általi kihívás is már megtörtént s Kemény Fránczi is megnevezte már szekundánsait. Feszült várakozással tekintett a jövő- elé mindenki
