Rákos Vidéke, 1906 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1906-03-11 / 10. szám

4 RÁKOS VIDÉKE 10. szám. tarkóját s ne zúgjon, mert itt szántóföldek közt jár. Itt fő a termés, s mellékes a járókelő sétálóközönség. Csak azt kellene tisztáznunk, vájjon nálunk is ilyen gazdasági szempontból szükséges-e a fákat igy meglombtalanitani. Vájjon oly nagy érdek-e az itt la­kóknak, hogy a kertjeiket a nap még az utczáról is süsse? Megállapítani kellene azt, hogy a lombos utak által okozott árnyék csakugyan olyan nagy jövedelem kisebbedést okozna-é az itt lakó gyümölcstermelőknek és gyümölcskereskedőknek, hogy e kár elkerülése vé­gett le kelljen mondanunk árnyas utainkról? Én azt hiszem, nyugodt lélekkel hagyhatná az elöljáróság a fákat lombosodni, megteremne a ker­tekben ezután is ugyanoly mennyiségű és minőségű kajszinbaraczk, cseresznye, szilva s birsalma, (másból jövedelemre úgy sem számíthatni), mint eddig. így állunk szőlőinkkel is. Először a közte lévő gyümölcsfákat dobáljuk ki, hogy teremjen a tőke. Nem terem. Fölfödözzük, hogy van itt más ellenség is: itt vannak a méhek és darazsak, megesznek ezek mindent, csak a szárakat hagyják meg. Ezekkel kelünk harczra. Még sincs termés. Most az utmelléki fasorra kerül a sor: «Botoltassa fel a község a fákat, nekünk nem kell árnyék!» S még akkor sem lesz kistelekben szőlő, ha mind kivágják is a fát, mert ott marad a kerítés, a hol nincs levegőjárás, ott nincs is szőlő. Kinek nagy telekben van szőlője, ott nem árt az utón lévő fa, an­nak ma is van termése, ha nem eszik meg a méhek, kistelekben meg sohasem lesz szőlő. Kérdem, érdemes-e a fákat igy megfaragni, hogy két é\ múlva a kis szőlősgazda belátva a czéltalan küz­delmet, kidobja mint sok elődje a szőlőt és árnyékos fasort fog kérni. Ez esetben nem lehet úgy Ítélkezni, hogy a kecske is jól lakjék s a káposzta is megmaradjon. Czélunk legyen sürü árnyékadó fasorok nevelése. Minden olyan magasan növő ág, mely alatt egy szénás­szekér elfér, nincsen útban s a fát sem kell az ilyen piszoktól megtisztítani. Hogy hogyan lehet fasoraink elvesztett árnyékát visszaszerezni, ez nem könnyű kér­dés, s a felelet rá nem kis gond, mert itt nem kis baj van. Ez községünk érdeke, nem pedig egyesek passziójának eleget tenni. Mindenki ültessen kert­jébe azt, a mi ott megterem. Az egyesek alkalmazkod­janak a közérdekhez. Árnyas utak nevelése pedig olyan közérdek, melyhez minden magánérdeknek alkalmaz­kodnia kell. Maradván stb. Legrégibb olvasója. II. Igen tisztelt Szerkesztő ur! Legyen szives becses lapjában ezen közlemény­nek helyet adni. Folyó hó 4-én egy czikk jelent meg a «Rákos Vi- déké»-ben, mely az utszéleken levő fák pusztításáról szólt. Én, mint e téren jártas és tapasztalt egyén vá­laszolni óhajtok ezen közleményre, nem feltűnési vágy­ból, de tanácscsal s némi útbaigazítással óhajtok szol­gálni az elöljáróságnak, miként érheti el azon czélt, melyre az utczai fák hivatva vannak. Hogy a fák rosz- szul vannak kezelve, azt mindenki beláthatja; ilyen kezelés mellett az utczai fák soha sem fognak hivatá­suknak eleget tehetni. Abban igaza van az elöljáró­ságnak, hogy a fák süriin vannak ültetve, de ez még nem ok arra, hogy a fákat az égnek eresszük. Hanem tessék a fákat egy meghatározott magasságban vissza- vágatni, hogy uj koronájuk fejlődhessék, ha pedig a korona már annyira lombos, hogy gátolná egymást a további fejlődésben tessék minden második fát kisze­detni, igy nem csak szép útszegélyhez jut a község, hanem jó jövedelemhez is. Ez esetben elérhetjük, hogy utaink árnyékot fognak nyújtani a járókelőknek, mig most kertjeink szenvednek az utczai fák által okozott árnyék miatt. Minél alacsonyabb a fa, annál alacso­nyabban veti az árnyékot, ez világos dolog, a község' fái pedig oly magasak, hogy azok árnyékából a járó­kelőknek semmi, kertjeinknek pedig igen sok jut. Tes­sék még most néhány fával kísérletet tenni s azok fej­lődéséről meggyőződni, s ha tanácsomat követni fogja az elöljáróság, meg vagyok róla győződve, hogy nein fog kudarczot vallani. Rákosszentmihály, 1906. inárcz. 7. Tiszelettel Kecskeméthy Vincze ny. áll. kertész. Hírek. Marczius 15. Márczius 15-ét, a magyar szabadság e szentelt ünnepét Rákosszentmihályon ez évben két csoportban üli meg a lakosság. A Rákosszentmihályi Kör a helybeli iparosokkal, a volt ipartársulat tagjai­val egyesülve, az Engelbrech t-vendéglőben tart hazafias ünnepélyt és lakomát, amely az évek hosszú során át ápolt hagyományoknak megfelelő lesz ez év­ben is, sőt bizonyára még melegebb és lelkesebb, mint bármikor. A rákosszentmihályi függetlenségi 48-as kör külön üli meg a gyönyörű nemzeti ünnepet a l’aróczay- vendéglőben, ahol Képessy Imre elnök és Benke István ref. lelkész mondanak ünnepi beszédet s a da­lárda hazafias dalokat énekel. A kaszinó választmányi ülése. A rákosszentmihályi polgári kaszinó választmánya vasárnap, márczius 11-én délután 6 órakor saját helyiségében ülést tart. A sporttelep ülése. A rákosszentmihályi sporttelep választmánya kedden, márczius 13-án, este fél nyolcz órakor Budapesten, a Stöckl-féle kálvária-téri ven­déglő külön helyiségében ülést tart, amelyre nagyon kéri a tagok és érdeklődők szives megjelenését az egye­sület elnöksége. Csütörtöki társaság. A csütörtöki társaság e héten Mátyásföldön P a u 1 h e i m János nevenapját ünnepelte. A szép számmal egybegyült tagok elhalmozták szere- tetük minden jelével. Jövő csütörtökön ismét Mátyás­földön találkozik a társaság. A lóvasúti ellenőr kérelme. A következő levelet kaptuk és szívesen teszünk eleget Írója kérelmének: kiadjuk s tartalmát a közönség szives figyelmébe ajánljuk: Tekintetes Szerkesztő ur! Az enyhe idő beálltával valóságos harczot kell vív­nom, hogy a közönség ne a kocsi feljáró lépcsőjét, hanem a kocsi belsejét foglalja el. Ez áll nem csupán a felnőttekre, de különösen a tanuló-gyermekekre, akik ezenfelül elfoglalják a dohányzók részére fentartott amúgy is szűk helyet, holott a kocsi belsejében ele­gendő helyük volna. A lépcsőn pajkoskodnak ketten- hárman, amiből igen könnyen baj származhatik. Nagyon helyén való volna, ha a szülők már odahaza utasí­tanák gyermekeiket, hogy figyelmeztetésemnek enge­delmeskedjenek; másrészt pedig az utazó közönséget kérném, hogy erre való törekvésemnek jóakaratu tá­mogatója legyen. Tisztelettel Rákosszentmihály, 1906. márcz. 9. Kuff Ferencz, lóvasúti ellenőr. Érdekes, hogy két-három héttel ezelőtt a lóvasuton

Next

/
Thumbnails
Contents