Rákos Vidéke, 1905 (5. évfolyam, 1-53. szám)
1905-11-12 / 46. szám
46. szám. RÁKOS VIDÉKE 3 szerkesztője a szomszédok és a környék üdvözletét tolmácsolta s kiemelve a buzgó működés példaadó erejét, az Ehmann-telepi uj iskola építése körül buzgólkodók, Huszka Gyula, Tomcsányi János és főkép Tolnay Károly érdemeit hangsúlyozta. A fiatalság végül tánczra perdült. A hangulatos lakomán meleg ünneplés tárgya volt a vármegye népszerű tanfelügyelője is, ki részvételével szép tanúságot tett a tanítóság és a közoktatás ügy iránt érzett odaadó és önfeláldozó szeretetéről. Zselló Lajost lelkesen ünnepelték tanítványai is, kik igen szép, értékes bőrtárczával ajándékozták meg. Jezsovits János miniszteri titkár a következő táviratban üdvözölte: „Népnevelésünk negyven éves munkás bajnokának babért, hálát és üdvöt!“ Meghalt az uj tanító. A rákosszentmihályi állami elemi iskola végzete betelt. Weszely Aladár, az újonnan kinevezett tanító, ki eddigi helyéről, Brádról betegsége miatt nem jöhetett el uj tisztét betölteni, több heti súlyos szenvedés után meghalt. A fiatal, életerős férfiú tragikus sorsa általános részvétet kelt mindenfelé; körünkben is, a hol várva-várták. Lesújtott özvegye, ki szintén a rákosszentmihályi iskola uj tanitója, érthető módon képtelen állását elfoglalni s több hónapi üdülés czéljából szabadságot kapott. A Molnár Kálmánnét szabadságoló miniszteri rendelkezés is megérkezett és úgy intézkedik, hogy a beteg tanerő pótlásával a tanítótestületet bízza meg. Tehát — miként eddig, — nyolcz osztályunkban öt tanító működik közoktatásügyünknek nagyobb dicsőségére. Vájjon mit szól a dolgok ez újabb, szomoruságos alakulásához a türelmes minisztérium? Késelö betörő. Rettenetes garázkodást vitt véghez kedden éjjel Czinkotán egy bizonyára részeg betonmunkás. A gonosz fiatalember betört Haki Gyula padlására, de a zajra felébredt a gazda, a kit a betörő vadul megkéselt, sőt a lármára előszala- dott tiz-tizenegy éves Haki fiun is több nagyon súlyos sebet ejtett a kését villogtató vérszomjas tolvaj. A szerencsétlen gyermek a halállal vivődik. A nyomorult vérengző ezzel sem érte be. Hakiéktól elmenekülve, berontott az özv. Varga Pálné istállójába, hol embert nem talált s dühében össze-vissza késelte a szegény özvegyasszony egyetlen tehenét, a melyet hajnalban le kellett vágni. Innen is elmenekült a gonosztevő, de a czinkotai éjjeli örök útját állták. Ezeknek is ellenük szegült s le akarta szúrni őket, midőn az egyik őr a puskatusával úgy vágta fejbe, hogy összerogyott. Lefegyverezték s másnap a szentmihályi csendőrök vasra verve kisérték a pestvidéki törvényszék börtönébe. Az a gyanú, hogy társai is voltak. Ezeket nyomozzák most szorgalmasan. Zsolnay síremlék. Zsolnay Károly közadakozásból felállított díszes síremlékét nagy ünnepélyességgel avatták fel november 4-én, Károly napján, a rákosszentmihályi temetőben. Nagyszámú közönség gyűlt össze a kegyeletes ünnepélyre, amelyet Fehér János helybeli róm. kath. lelkész gyönyörű beszéde nyitott meg. A mély értelmű, vallásos érzéstől áthatott beszéd után megáldotta a síremléket. Lendületes emlékbeszédet tartott ezután Bugyi Ferencz József s találóan jellemezte Zsolnay működését, érdemeit. Pálfi János, a gyűjtés rendezője, a volt Almásy Pál telep elnöke, mélyen megindulva szólott utána, őszinte, keresetlen szavakkal búcsúzott a jó baráttól és hü munkatárstól, kinek emlékét, példáját meg fogják őrizni s hirdeti a hivatásának átadott emlékoszlop. Végül Ecker Antal főv. tanító mondott szép búcsúztatót a fővárosi jóbarátok nevében. A czigány rázendítette szegény Zsolnay Károly legkedvesebb nótáját s a „Lehullott a rezgő nyárfa“ dallama közben oszladozott szét a könyező közönség. Este az Engelbrecht-féle vendéglőben nagyszámban összegyűlt jóbarátok újból számos felköszöntőben emlékeztek meg Zsolnayról, akinek helye örökre üres marad. Pálfi János, Pete Dani, Ecker Antal és Ha- tala József budapesti háztulajdonos beszéltek, utóbbi a Rákos Vidéke szerkesztőjére emelve poharát. Balázsovich Zoltán minden érdemet a község alapítóira, első vezéreire, mint nemes példaadókra hárított vissza. Ezek között volt Zsolnay is, kiben a törhetetlen hit és akaraterő és végtelen baráti szeretet voltak azok a nemes vonások, melyeknek a kegyeletes emlékezők ünneplése áldoz. Ilyen ideálok szolgálata nemes, felemelő feladat s egymagában dicsőség. Az alapvetők példája szerezzen követőket a fenkölt czélok és a tiszta közérdek javára. Ilyen példa volt Zsolnay Károly is, emlékezetét hirdetni fogja a szerető jóbarátok, hálás tisztelők kőbe vésett kegyelete. Az emelkedett hangulatú társaság felejthet- len emlékkel gazdagodva oszlott szét. Öngyilkos jegyző. Turányi István, Kerepes község jegyzője csütörtökön reggel főbelőtte magát és azonnal meghalt. A megdöbbentő szomorú esetről péntek estig a következő hiteles értesüléseket szereztük be : Turányi István csendes, jóravaló ember volt, ki községében s a járásban népszerűségnek örvendett. Hivatalát körülbelül húsz éve lelkiismeretesen töltötte be, hova atyja helyébe lépett. Turányi elég joviális életet élő, vidám ember volt. Evekkel ezelőtt megnősült, házassága azonban gyermektelen maradt s a remélt családi boldogságot sem hozta meg. Hosszú ideig tartott a viszálykodás a házas felek között, mígnem különválással végződött. Ez a családi állapot sok keserűséget okozott a csendes, békés, derűs jólétet kedvelő férfinak, kit utóbb nagy, súlyos betegség is meglátogatott. A hajdan roppant jól táplált,^ életerős férfi összeroppant e kettős csapás alatt. Életereje azonban legyőzte a bajokat s Kerepes község jegyzője újból csaknem a régi életerőben szentelte magát hivatásának. Mintegy hónappal ezelőtt kínos botrányok verték fel a hallgatag község csendjét. A jegyzőnek valami szerelmi ügye okozott nyílt és botrányos ellentéteket a külön élő feleségével, a ki parázs skandalumot rendezett a saját falujában Turányi Istvánnak. E kellemetlenségekhez az is járult, hogy utóbb rendkívüli anyagi bajokba keveredett a boldogtalan jegyző s úgy látszik ezek a körülmények érlelték meg benne a végzetes elhatározást. A katasztrófa napján ünneplő ruhába öltözött s hivatali dolgozószobája asztala előtt forgópisztolylyal fejbe lőtte magát. Az egyetlen lövés véget vetett életének. Ötven éves múlt. A jegyzői hivatalban azonnal megjelent Heyder Ödön dr., a gödöllői járás főszolgabirája és Halász Móricz dr. szolgabiró, a kik beható vizsgálatot tartottak, de semminemű szabálytalanságnak nem jöttek nyomára. Az a csúnya híresztelés tehát, hogy Turányi Istvánt hivatali mulasztások vagy éppen visszaélések kergették volna a halálba, e perczig mindennemű alapot nélkülöznek. Annál elitélendőbb, hogy némely fővárosi napilap mindjárt mindenféle csúnya kandos mesét valóság gyanánt tálal fel és terjeszt s megfertőzni segít a szerencsétlen öngyilkos emlékezetét. A falusi mende-monda még ennél is tovább megy s mindenféle további bonyadalmakból és másféle ön- gyilkosságok meséjéből szövi légből kapott regényét, a melyért sajnos nem lehet felelősségre vonni senkit sem, mert a többi csúf pletyka szerzőjével egyetemben gondosan elrejtőzik a tömeg mögé. Újságjaink azonban mindenesetre gondosabban számon tarthatnák és ilyen esetekben szigorú felelősségre is vonhatnák lelkiismeretlen hírszerzőiket. Remek találmány. Az orvosi különlegességek között csudával hatásos sikere van a legújabb hajkonzerváló szernek: a Kálvin-téri Kriegner-gyógytár
