Rákos Vidéke, 1905 (5. évfolyam, 1-53. szám)
1905-11-12 / 46. szám
V. évfolyam. Rákosszentmihály, 1905. vasárnap november 12. 46. szám. RÁKOS VIDÉKE TÁRSADALMI és KÖZGAZDASÁGI HETILAP RÁKOSSZENTMIHÁLY NAGYKÖZSÉG HIVATALOS LAPJA. A MÁTYÁSFÖLDI NYARALÓTULAJDONOSOK EGYESÜLETE, A BUDAPEST X. KERÜLETI RÁKOSI KÖZMŰVELŐDÉSI ÉS JÓTÉKONYSÁGI EGYESÜLET, RÁKOSSZENTMIHÁLY ÉS VIDÉKE ELSŐ TAKARÉK- ÉS HITELSZÖVETKEZETE, A RÁKOSSZENTMIHÁLYI SPORTTELEP, A RÁKOSSZENTMIHÁLYI IPARTÁRSULAT, AZ ANNA-TELEP EGYESÜLET, A POLGÁRI DALKÖR ÉS A RÁKOSSZENTMIHÁLYI KERÉKPÁROS KÖR HIVATALOS LAPJA. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Rákosszentmihály, Remény-utcza 4. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. BéfUettsl ár: Egész évr® Fél évr© . Negyed évr® t korona i : Felelős szerkesztő: BALÁZSOVICH ZOLTÁN. Egyes szám ára 90 finér. Hirdetéseket felvesz a kiadóhivatal. Egy egy hasábos petltwr ára 10 fillér. Magyar szokás. A világ kereke fordult egyet, mi tűrés- tagadás benne, nem az a magyar ember már ma, aki volt csak ezelőtt huszonöt esztendővel is. Hát még ha a régi jó világ szele csap meg bennünket: megadással kell beismernünk, hogy éppen a magyar jellem szimpatikus tulajdonságai kopnak le. Az újabb szokások, felfogások hátrányunkra forgatták ki a nemzeti mivoltából. Pedig vannak jellemző nemzeti vonások, melyeket épp oly óva kellene őrizni, mint akár a naczionális művészetet. A magyart a világ vendégszerető, szives, eszem- iszom, dinom-dánom kedvelő embernek ismeri, aki czigány nélkül mulatni sem tud. Hogy ma nem ilyen, vitatni sem kell, hogy nem is volt egészen ilyen, szintén tagadhatatlan, már csak azért is, mert a jellemzés hiányos és egyszersmind olyan, hogy azon a városok s az álkim költségén még ma is jól tartott külföldiek gúnyolódva mulathassanak. A magyar ember alapjellemvonása a nyugodt, derűs és mégis komoly, méltóságos alaphangulat, a barátság fanatikus szeretete, őszinteség némelykor a kíméletlenségig, de mindig jószívűséggel párosulva. Rátartós volt mindig, de csak azokkal szemben, akik maguk is rátartósak. Egyébként ha meglát egy jóképű embert, kinek megtetszik a fizimiskája, öt perez se telik bele: az ,,öcsém-uram, az ő embere.“ Onnan volt ez, hogy urnák, fölöttébbvaló- nak érezte magát, mindenekelőtt idejénél, tehetségénél (értsd: volt tejbe aprítani valója) vagy állásánál fogva, azaz: a nálánál kisebb ura magához emelte, a mai ur meg lenézi. Az előbbi ur pedig nem lett kisebb, ha az öcsém- uramnak bármiféle mestersége lett légyen. A pesti ,,ur“, az megint másféle: úri mértéke abban áll, hogy melyik szabó varrja ruháját, milyen topánka van a lábán, melyik resztoránban étkezik s mennyi borravalót hagy a pinezérnek. Csak úgy nagyjában soroltam fel. Mindez már a nagyváros s a nemzetközi műveltség hatása. A külsőség, mindenben a külső máz, mely a tartalmatlan üres valót is takarja. Nincsen ebben egy szikrája sem a melegségnek. Nagy városban megszokott dolog, elvesz a tömegben, hogy észre se veszi az ember, de annál inkább szemet szúr a kisebb helységekben, a falvak intelligencziájában, a kisvárosok fura társadalmában. Ur mindenki szeretne lenni, jól esik a hízelgő maszlag, hogy a többiek bókolva köszöntének ; de ha viszonzom az üdvözlést annak rendje-módja szerint; elveszett a titokzatos nimbusz, oda a felsőbbséges ,,uri“ mivoltom, nem tartják kegynek, ha megfricskázom kalapom szélét, nem lesik, hogy méltóztattam-e kegyesen elfogadni a köszöntést. Urak, tudjuk, hogy a gyémánt azért drága, mert ritkán ta- láltatik, ha uton-utfelen annyi volna, mint a makadám-törmelék: kutyát hajigálnának vele. Ha én ma az utczasarkon álló hordárral néhány nyájas szót váltok s nem éreztetem vele,^,úri“ mivoltomat: megkérdezi, mit ettem ebédre ? Csak nem írhatom ki a mellemre: ki s mi vagyok, milyen érdemeim vannak. A nyakam merevedik meg tehát és ki jobban, ügyesebben tudja a méltóságos, bizarr, blazirt arezot mutatni, annál nagyobb ,,ur“ a főváros aszfaltján ! De egészen másként hat a dolog kicsi helyen, a milyen Rákosszentmihály is, a hol mindenki tudja ki vagyok s mi a gyöngesé- gem. A külső zománcz itt nem sokat ér — s ha hozzá ellentétben van a belsővel, rettenetesen komikus, szinte boszantóan buta a hatása. Az ilyen helyen a barátság, a belső melegség az, [mely embertársaink becsülését eredményezi; meg kell becsülnünk mást, hogy megbecsültessünk. S ha visszaélne vele valaki, az úri embernek megvan az a sajátos tehetsége, hogy egy tekintetével féket vet a neMai számunk 12 oldal.
