Rákos Vidéke, 1905 (5. évfolyam, 1-53. szám)
1905-11-05 / 45. szám
2 RÁKOS VIDÉKE 45. szám. mindig gondos figyelője, nagyon élénk színekkel vázolja a mi borzalmas állapotainkat. Szerinte az úttestnek végleges rendezése oly szükségessé vált ma már, hogy ha nem történnék meg, úgy Rákosszentmihály lakossága sinylené meg s csökkenésnek indulna. A fa és szén stb szállítások nemsokára teljesen szünetelni fognak, mert a fuvaros vagy olyan árt kér a kifuvarozásért, hogy lehetetlen megfizetni vagy kereken azt mondja, hogy Rákosszentmihályra nem jön fuvarozni, mert nem akarja tönkretenni az állatjait. Megátkozzák az utat, a hol egész délután, de legtöbbször teljes éjszakán keresztül kénytelenek a fuvarosok állatjaikat kínozni. És igy tovább, sorra a többi is mind. Ezeket az állapotokat nem tűrhetjük tovább, de nem tűrheti maga a főváros sem. Elismerjük, hogy gondolt az orvoslásukra már a tavaszszal, költött is reá, nem tehetünk róla, hogy a munka egy hajitó fát sem ért. Megírtuk már akkor, hogy az útjavításhoz tévedésből rossz anyagot szállítottak, — illetékes helyen azonban biztosítottak arról, hogy a m eg- felelő anyag is megérkezik. Úgy tudjuk, meg is érkezett. Egyebet azután nem tudunk, csak azt látjuk nagy keservesen, hogy az ut ma járhatatlan. Következéskép hangsúlyozottan kérjük a főváros hatóságát, hogy sürgősen intézkedjék a helyes megépítése iránt. Emberek, állatok egyképen nem nélkülözhetik. Szentmihálynak pedig exisztencziája függ tőle. Ezt pedig meg kell védelmeznie minden áron. Amúgy is elég baja van a saját utaival, a melyekkel ugyancsak kell valamit kezdeni. Csakhogy mi koldusok vagyunk, a főváros pedig — ha sok gonddal él is — dúsgazdag. Legalább addig legyen járható az utunk, a meddig a fővárosé. A magunk kisebb darabjával majd csak elboldogulunk valahogy. Idetartozó régi panasz az is, hogy ugyancsak az említett határ-uton — a melynek tud- tunkkal még neve sincsen — egyetlen lámpást sem éget a főváros. Pedig e^en ezerszámra jár a közönség, s a féloldala jóformán csupa lakott rész. A Nagy itcze mellett s Rákosfalva puszta oldalán két-három ház kedvéért harmincz-negyven kőolajlámpást állíttatott fel a jóindulatú főváros. A mi úttestünkön az óriási forgalom ne érdemelne meg néhány pislogó világitó-testet, a melyek a főváros háztartásában egy szál fogpiszkáló értékét sem közelítenék meg? Bizonyára úgy áll a dolog, hogy eddig még senki se bolygatta ezt az ügyet s nem hívta fel reá a hatóság figyelmét. Ébreszszük fel hát most, de úgy, hogy többé feledés homálya ne fedhesse el. A főváros nem lesz velünk szemben szűkkeblű, — ellenkezőleg okunk van hinni, hogy méltányos jóakaratát megköszönhetjük mi is mielőbb. Rpró ötletek. Az apró ötletek czimen megindított sorozatunkat meleg rokonérzéssel fogadta közönségünk. Ez érdeklődésnek eleven tükre az a halom levél és szóbeli panasz, mely minden oldalról megkeresett egy és más tanácsot adva a kívánt módosítás, újítás és javítás tekintetében. Érdekes, de nem örvendetes jelenség, hogy csaknem minden kivétel nélkül minden felszólalás közlekedésünk ügyével foglalkozik s ezzel az egyoldalúsággal elzárkózik az egyéb téren észlelhető és nem kevésbbé közhasznú jelenségek bírálata és szóvátétele elől. Ez a körülmény csak azt bizonyítja, hogy közönségünknek ezidő szerint legéletbevágóbb érdeke a közlekedésünk ügyének helyes irányú felkarolása s érdeklődésének közzéppontja itt található fel. Igen sok felszólalás volt egyazon értelmű, több volt tévedésen alapuló és nagyszámmal olyanamüy kisebb jelentőségénél fogva rövid utón orvosolható, egyszerű felvilágosítással elintézhető vagy gyors közbenjárással elosztható volt. Az ilyenek a hírlapi tárgyalásra alkalmasak nem lévén e helyen fel nem használhatók. Ezek a szempontok igazolják azt az eljárásunkat, hogy az apró ötleteket mindenekelőtt kritikai méltatásban részesítjük s a melyek a felsorolt kategóriákba nem tartoznak, vagy egyenesen és kézzelfoghatólag igaztalanok, azok a bírálat rostáján keresztül hullanak s csak a többi fennmaradó rész tekinthető olyannak, mint a mely az apró ötletek sorozatában való érvényesülésre igényt tarthat. Ezzel egyúttal megvilágítottuk azokat az okokat is, a melyek az érdeklődéssel fogadott uj rovat hosz- szabb szüneteltetésére kényszeritettek, a változatosság elve is megkövetelvén ezenfelül, hogy a kizárólag közlekedési ügyeket tárgyaló sorozat közreadásában nagyobb megszakításokat alkalmazzunk. Az újabban összegyűlt és kiselejtezett anyag feldolgozását és bemutatását a következőkben folytatjuk. (R dohányzók érdekében.) Többrendbeli panaszt kaptunk a helyiérdekű vasút kocsiszakaszának a dohányzás szempontjából való beosztása dolgában. Legérdekesebb tartalmú az a levél, mely tiltakozik a dohányzó-tilalom mértéktelen kiterjesztése miatt. Igen üdvös és helyes intézkedés, ha a társaság nem dohányzó szakaszokat rendez be, ez azonban nem történhetik a dohányzó utasok terhére, a kiknek szabad és kényelmes közlekedést kell biztosítani. A dohányzás mellőzését kérő gyámoltalan feliratokat ugyan eltávolították újabban a kocsik belsejéből, mégis gyakori eset, hogy a vonat csaK egy második és egy harmadik osztályú kocsiból áll, a mely kocsik belseje nincs kettéosztva. A társaság ilyenkor azt a rendszert követi, hogy mindkét kocsira kitéteti a dohányzást tiltó táblát s ezzel az egész vonaton meggátolja a dohányzást. Nagy mértékben méltánytalan és helytelen eljárás ez, és ráadásul még jogtalan is. A hely érdekű vasút feltétlenül kötelező üzletszabályzatának 18. §-a ugyanis igy hangzik: „A II. és III. kocsiosztályban a dohányzás meg van engedve. Gondoskodni kell azonban arról, hogy minden személyvonaton a II és feltéve, hogy a kocsik szerkezete megengedi, a III. kocsiosztályban is nem dohányzók számára külön szakasz álljon rendelkezésre.“ Ebből nyilvánvaló, hogy a dohányzás teljes eltiltása jogtalan és az utasokra nézve nem kötelező intézkedés, a mely méltán kelthet elégedetlenséget, sőt a rendelkezés tekintélyének csorbítására és súlyának apasztására is nagy mértékben alkalmas. Nem szabad ezt a kérdést felszínesen és csupán csak a kényelem szempontjából elbírálni. Sok utasra nézve
