Rákos Vidéke, 1905 (5. évfolyam, 1-53. szám)
1905-10-29 / 44. szám
2 RÁKOS VIDÉKE 44. szám. A mi kiforrásban levő közéletünk számtalan közügyé és intézménye pedig itt él és fejlődik a szemünk előtt, láthatja bárki, minő szerepet töltöttünk be körülöttük. A jövőre nézve csak annyit, hogy az alapirányt megtartva, törekvésünk a fokozatos fejlődés elérése. Még távol, messze vagyunk a hegytetőtől, a munka java előttünk áll. Hol van még az a csillogó ideál, mely lelki szemeink előtt lebeg. Ezt azonban csak fokozottabb támogatás és érdeklődés segítségével közelithetnők meg. Ha közönségünk minden rétege szeretettel megbecsülné a mi munkásságunkat, annak eredménye sokszorosan tekintélyesebb lehetne. A Rákos Vidéke pedig megbővülhetne olyan mértékben és irányban, amint már eredeti programmunk is óhajtotta. Rideg prózában: ha annyi lenne az előfizetőnk, mint az olvasónk, másforma jubileumot ülhetne a Rákos Vidéke. Uj rovatokkal bővülne megnagyobbított terjedelmű száma és sok más irányba is fokozottabban kiterjeszthetné éber figyelmét. Csakhogy nekünk e tekintetben még mindig igen különleges a helyzetünk. Itt, ahol az olvasó közönségben úgyszólván benne élünk, a közönség egyik része nem olvas, hanem szerkeszteni akar. Nem támogatással, irodalmi munkássággal, hanem kicsinyes kritikákkal. Ha elismeréssel emlékezünk meg Pálról — megorrol Péter s halált kiált. Azt azonban feledik, hogy itt, ahol jóformán minden közáldozatot a közönségből sajtolnak ki, a jótétemény vagy közérdekű munkásság különös mértékű elismerésre tarthat számot s példaadó erejét is ki kell aknázni. Ki mondhatja, hogy ebben részrehajlók vagyunk? Az egyenlő mértéknél pedig nem szabad érvényesíteni az egyéni rokonérzés szempontjait. Ugyanez áll azokra, akik meg nem tudnak elviselni semmi kritikát. Akik a tárgyilagos megjegyzésekben vagy éppen kifogásokban üldözést és ellenségeskedést látnak s a kötelesség teljesítésére gyűlölettel felelnek. Az pedig nagy tévedés, hogy a közönség vezethetné az újságot, s nem az újság a közvéleményt és közhangulatot. Emlékezhetünk még a Tóth Béla minapi esti levelére, a Tisza-párti napi- lap egyik körleveléről szólóra, mely a közönség politikai véleményét puhatolgatta s plebiszczitumot akart rendezni a jövendő politikai magatartása tárgyában. Sokan tanulhatnának belőle. E csoport tehát az «indokoltan közömbösek» csapata. A másik az «indokolatlanul közömböseké.» Akik ingyen olvassák el a lapot másutt. Közös jellemvonásuk mindnyájuknak, hogy nem fizetnek évi 8 koronányi horribilis összeget, előfizetés fejében. És ez a fődolog. Szükséges a helyi lapunk a közérdek szempontjából? Feleljen kiki lelkiismerete szerint! De felel a mai évforduló és felel az újév, amikor hatodik évfolyamába lép a Rákos Vidéke. És felel a kö- rülálló közönség, mely láthatóan méltányolja a minden várakozáson felüli tekintélyt szerzett lapunkat. Tisztességes, becsületes irányu-e a lap? Felel a nyugodt lelkiismeret! Miért van mégis, hogy a mi jó közönségünknek csak egyik — hál’ Istennek tekintélyes része — nyújt módot a lap fentartására, mig egyesek, irni, olvasni tudó, ambiczióban nem szűkölködő, sőt közszereplést is vállaló úriemberek, közömbösségükkel tüntetnek?! Ugyanazok, a kik egyébként ugyanolyan odaadó figyelmet követelnek meg a laptól, mint a többi, a pártfogo- lásban nem tartózkodó. Erre a kérdésre nem fogunk megfelelni. Nem tépelődünk tovább keserűségeken. Boldogan és nyugodt öntudattal járulunk köszönő szóval e napon a mi jó közönségünk elé s kérjük további érdeklődését. Ha ez évforduló örömére minden jó emberünk csak egyetlen egy uj előfizető meghódításával ajándékozna meg... csudadolgokat lehetne produkálni. De hát ha nem egy nap alatt, meghozza a többit is az idő s a legközelebbi évforduló uj fokozatán fog találni annak a munkának, a melyen két teljes éve lankadatlanul fáradozunk. Megpróbáltatás nem törhet le s gáncs, bosszúság nem akadályozhat, a mig él és forr bennünk a tetterő és ki nem vész a jó szándék és erős akarat. Addig haladunk tovább is dagadó vitorlákkal éppen úgy, mint ezelőtt két esztendővel, bizó szívvel, erős hittel mindig csak Isten nevében, előre! R rákosi hazafias ünnepély. A rákosmezei függetlenségi 48-as kör jóváhagyott alapszabályai alapján működését meleg, hazafias ünnepséggel nyitotta meg, a melyen összegyülekeztek a Rákosmező független polgárai, a kőbányai függetlenségi párt, a józsefvárosi és a rákosszent- mihályi függetlenségiek. Az értekezletet Sielly Géza a rákosmezei függetlenségi kör buzgó és lelkes alelnöke nyitotta meg a függetlenség eszméjéről beszélvén, mely ma minden honfiszivet átjár; mire dr. Ballagi Aladár történelmi visszapillantásokban gazdag beszédjében a Habsburgok politikáját ismertette, mely mindenkor ugyanazon taktikát követte és melyen fegyverrel győzni nem sikerült a magyarnak; ellenben vérnélküli harczban már egyszer legyőzte Deák Ferencz. Felhívására lelkesedéstől csillogó szemekkel fogadták meg hallgatói, hogy a megnyíló harczban összetartással, polgári áldozatkészséggel és hazafiui honszerelemmel fogják megvédeni a magyar szabadságot. Friedländer Manó dr. indítványára a rákosmezei függetlenségi kör diszelnökeihez: Kossuth Ferencz- hez, Apponyi Albert grófhoz üdvözlő iratot küld ez alkalomból a kör mély bizalmának, szeretetének és legmélyebb honfiúi tiszteletének kifejezésével. Az ünnepély megható része következett. Stelly Géza a magyar népet képletesen Hungária személyében úgy tüntette fel, a mint ősi házában tétlenül búban ül. Az élettárs, kitől szivét és javait megvonta s örökre elfordult, künn ostromolja az ezeréves épületet: ássa a falat, töri az ajtót. A szép képet igy fejezte be: Emeld fel fejedet én édes nemzetem s honi kincseidet, mit a kitartott élettárs meghagyott, szedd össze, becsüld meg! Ez épület megvéd; hiszen min- kövét hős magyar vitézek vérével vakolák ... El a tétlenséggel! El a bubánattal! Használd fel az időt, mig künn az ostrom foly. Tisztítsd meg a házad! Ki az idegennel, a rongygyal, szeméttel! Külföld ruháit tépd le a testedről! Várj magadnak honi szövetből, vászonból s hímezd ki ruhádat magyar himvarrással. Bútorod, képeid, fa-faragott holmid magyar föld teremje, magyar kéz faragja. Életed, italod minden honi legyen; minek is hoznák azt idegen országból, által a tengeren. És csinálj egy oltárt házad szentéHH
