Rákos Vidéke, 1905 (5. évfolyam, 1-53. szám)
1905-10-02 / 40. szám
RÁKOS VIDÉKE 40. szám. 2 nácsa nem akarja a liget nyugalmát megzavartatni a villamos közlekedéssel, a liget megközelítését pedig a Kőbánya—ligettelki dűlő—zuglói közúti vasúti vonal megépítésével akarja biztosíttatni. Ilyen módon előkészítve, vagy mondhatnók összekuszálva kerül az ügy a főváros törvényhatósági bizottságának egyik legközelebbi közgyűlése elé. Itt dől el a terv sorsa. Nekünk tehát egyelőre türelmes megadással kell várnunk, mig a főváros közgyűlése döntését meghozza s a mi ma még csak puszta terv — valóra nem válik s a ránk nézve különös fontosságú vonal létestilése a való tények közé sorakozhatik. Ez a második nagyszabású terv közlekedésünk ügyének olyan igen óhajtott kielégítő megoldása czéljára. A második akut és nagyszabású terv a többi aprók mellett, a melyekről alkalomadtán még szintén szó fog esni ezeken a hasábokon. Csapody István. C s a p o d y István dr. egyetemi tanár magyar nemességet kapott. Az erről szóló királyi kézirat a következő szöveggel jelent meg a hivatalos lapban: A Személyem körüli magyar minisztérium ideiglenes vezetésével megbízott magyar miniszterelnököm előterjesztésére Csapody István dr. budapesti tudományegyetemi czimzetes rendkívüli tanárnak és törvényes utódainak, az orvos-tudományok művelése körül szerzett érdemei elismeréséül, a magyar nemességet fejéregyházi előnévvel díjmentesen adományozom. Kelt Bécsben, 1905. évi sszeptember hónap 19-én. Ferencz József, s. k., Fejérváry Géza báró, s. k. A kitüntetésről a «Budapesti Hírlap» a következő megjegyzések kíséretében ad hirt. A kitüntetés ezúttal olyan férfiút ért, aki már régen rászolgált a nemesi czimre szivének nemessége révén. Ritka jó ember, kiváló tudós. Mint szemorvosnak nagy tekintélye van a szakkörökben s pedig nemcsak mint gyakorló orvosnak, hanem mint szakírónak és oktatónak is. 1856-ban született a sopron- megyei Horpácson; orvosi tanulmányát a budapesti egyetemen végezte, ahol 1880-ban avatták doktorrá. 1881-től 1889-ig az egyetemi szemkórházban működött, mint gyakornok, majd mint tanársegéd. 1887- ben iskolaorvosi és egészségtanári oklevelet kapott; 1890-ben a szemészet docense lett. 1891 óta az egyetemen tanít. Számos kitűnő szakkönyvet irt, a többi közt a következőket: Látáspróbák (1886.); Egészségtan polgári és felső leányiskolák számára; Útmutató a szemészetben. Tömérdek orvosi czikke jelent Tneg a szaklapokban és a Budapesti Hírlapban is, amelynek régi munkatársa. Nemcsak orvosi kérdésekkel foglalkozott Írásaiban, hanem jó magyar érzékkel nyelvészeti kérdésekkel is és az orvosi műszavak megmagyarositásában is nagy érdeme van. Mindehhez kevés a hozzátenni valónk. Ha lehet magyar tudósnak a működését méltányolni, úgy Csapody István dr. e tekintetben első helyre tarthat számot. Mély, sokoldalú és alapos tudása mentes a tudós gyakori gőgjétől és elfogultságától. Mindenkor szerény, egyszerű, egyenes, megérthető és mindenekfelett izről-izre magyaros. A Rákosi Jenő magyaros iskolájának egyik dísze, aki mint nyelvtudós, számtalanszor gyújtott fáklyát a «modern», elgyötört magyar nyelv sötét Bábelében. Csak az a kár, hogy főképpen a legújabb időben termékenysége e téren némileg megcsappant. Pedig milyen kár és veszteség, hogy szavát ilyen ritkán hallatja. Ha néha napján tollat fog, ünnep az annak, aki nyelvünket, a tiszta, becsületes magyar nyelvet szereti és szeplőtlensége után áhítozik. Ünnep és okulás mindannyiunknak, kik egy-egy tanítását el nem felejtjük soha. Csapody professzor mint ember ugyanaz, mint tudós. Csupa szerénység, szelíd jóság. Kitűnő családapa, kedves és tartalmas társalgó, de roppant visszavonult életet él. Az év felét körünkben, R á- kosszentmihályon tölti, de közügyeinkben kétségkívül nagyértékü szereplését nélkülöznünk kell, nyilvános helyeken alig elvétve látjuk. Azért igy is díszünkre válik és örömünkre szolgál, hogy évek óta hűséges hive ennek a vidéknek, amelynek szeretete fűz össze erős, láthatatlan kötelékkel. Adja az Ég, hogy e kitüntetés jól megérdemelt díszét soká és teljes munkaerőben viselhesse, ő, aki kipróbált nemes magyar volt yilágéletében s most már magyar nemessé is lett. Durnak! Férfi vagy . . . szeretlek! Asszonyi lelkemnek Erős támasza lett Hivséges szerelmed. Szived sóhajára, Szerelmed szavára, Sóvárgva felelek. Ember . . . mert szeretlek! Férfi vagy . . . szeretlek! Néked adom szivem! Tiéd lesz az mindig, Állhatatos, híven. Pillantásod lesem, Tiéd az életem, Imád az üdvöm lett, Ember . . . mert szeretlek! Moll. Laky Imre legújabb kötete. Laky Imre rendőrfelügyelő terjedelmes olvasó- közönséget biztosított magának eddig megjelent munkáival. A szapora iró csak úgy szórja a köteteket, melyekben költemények és szép próza váltakoznak. Szinte csudálatos, bár nem példátlan jelenség, hogy egy éppenséggel nem költői foglalkozású tisztviselő ilyen szives szeretettel és teljes irói készséggel forgolódjék a szépirodalom berkeiben, hol sikerei egyre fokozódnak s értéke időről-időre növekedik. Legnagyobb hatást keltett legutóbbi munkája, a tavaly megindított Rendőri krónikák czimü sorozat első kötete, mely «Egy rendőr naplójából» czimen látott napvilágot. Laky ebben élesen látó szeméről és érező szivéről tesz tanúbizonyságot, midőn a kö-
