Rákos Vidéke, 1905 (5. évfolyam, 1-53. szám)
1905-09-10 / 37. szám
V. évfolyam. Rákosszentmihály, 1905. vasárnap szeptember 10. 37. szám. RÁKOS VIDÉKE TÁRSADALMI és KÖZGAZDASÁGI HETILAP RÁKOSSZENTnihflLY NAGYKÖZSÉG HIVATALOS LAPJA. A MÁTYÁSFÖLDI NYARALÓTULAJDONOSOK EGYESÜLETE, A BUDAPEST X. KERÜLETI RÁKOSI KÖZMŰVELŐDÉSI ÉS JÓTÉKONYSÁGI EGYESÜLET, RÁKOSSZENTMIHÁLY ÉS VIDÉKE ELSŐ TAKARÉK- ÉS HITELSZÖVETKEZETE, A RÁKOSSZENTMIHÁLYI SPORTTELEP, A RÁKOSSZENTMIHÁLY! IPARTÁRSULAT, AZ ANNA-TELEP EGYESÜLET, A POLGÁRI DALKÖR ÉS A RÁKOSSZENTMIHÁLYI KERÉKPÁROS KÖR HIVATALOS LAPJA. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Rákosszentmihály, Remény-utcza 4. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Felelős szerkesztő: BALÁZSOVICH ZOLTÁN. Bő fizette! árt Egész őrre . . • korona Fél évre .... 4 . Negyed érre ..... t . Egyes szám ára 90 fillér. Hirdetéseket felvesz a kiadóhivatal. Egy egyhazához petltsor ára 10 fillér. Önkéntes tűzoltóság. Régi magyar tapasztalat az, hogy mindaddig nem ébredünk öntudatra, a mig valami csapás fel nem ocsudtat. Vagyis röviden és velősen, a közmondás szavaival: maga kárán tanul a magyar. Keresgéljünk-e a múltak történetében példákat erre, hogy az igazságát bizonyithassuk. Ugyebár felesleges?! Pedig igy mifelénk, már mint a Rákos vidékén nem mindig igazságos a szemrehányás, hogy közömbösek volnánk a közszükséglet jelentkezésével szemben s ne tennénk meg minden tőlünk telhetőt. Bizony számtalanszor zengettük dicséretét e helyen önzetlen közszolgálatoknak, a közösség érdekében teljesített példás áldozatkészségnek, a mások javának előmozdításán való lángoló lelkesedés megkapó példáinak. Közönségünk egy-két ve- zérfiu példaadásán rendszerint derekasan felbuzdult s mintának lehetne mutogatni azokat a csodálatos eredményeket, a melyeket ezek a felbuzdulások szültek. Mégis, érthetetlen és megmagyarázhatatlan, hogy némely dolog iránt olyan bámulatosan közömbösek tudunk lenni. Hogy olyan távol áll a lelkűnktől az egyébként annyira becses és értékesnek tudott és elismert eszme, mintha nem is a mi áldozatra kész, nemes tűz hevitette közönségünket érintené, hanem valami hideg, önző és közömbös idegen embercsapatot érdekelne. íme, az önkéntes tűzoltóság kérdése. A legutolsó faluban is ez az első eszme talán, a mely megkapja a lelkeket s csatlakozásra buzdít ellenállhatatlanul. Mi csak szépen megeresztjük évről-évre egyszer, egy üresebb, közbeeső héten, az obligatorius vezérczikket, hogy jó polgárok, sorompóba, ma nékem, holnap néked, mindnyájunkat érhet baleset, a veszedelem közös, a védelem közös, az áldás mindnyájunké... és igy tovább a régi jó reczept, meg hát a szivünk jobb érzése szerint is. Szépen elolvassák, meghallgatják, nagyon melegen helyeslik is a csendes pipaszó mellett, — egy-két vállalkozóbb szellemű, érzékenyebb lelkiismeretű törzskari vezér ki is mondja a szentencziát, hogy hát csakugyan meg is csináljuk most már — és a vége semmi, de egyáltalán semmi. Elalszunk egy évre megint csendesen. Pedig bizony még sem kellene megvárni azt, hogy valami katasztrófa tanítson meg az okulásra. Jóllehet az isteni gondviselés kegyelme megvédett eddig minden nagyobb bajtól, ez azonban csak nem lehet biztosíték a jövőre is? A házak mind sűrűbbek lesznek, meg lakottabbak is, a gyerek is szaporodik, ezernyi ok, hogy a koczkázat nagyobb legyen napról-napra. Vagy a fővárosban bizakodunk, hogy a jó szomszéd megment? Ez gyenge kis remény. A hivatásos tűzoltóság nem jöhet ki ide, a határon túlra, az önkéntesek megtehetik, de akkorra már késő is lehet, meg biztonságul ez nem is lehet elegendő. Községünk szegény, ettől jó egyelőre mit sem várhatunk. Marad a társadalom, a szegény, sokat nyúzott, mindenre kihasznált, kifacsart társadalom. Ezt még bizonyára kibírja, ki kell bírnia a saját maga javáért. Hogy van benne tetterő, mutatja a forrongás, mely keblében állandó s csaknem szüntelenül uj teret nyit és uj, méltó czélokat keres tevékenységének. Itt van ez, mért nem kisérti meg ezt is, egyikét a legderekabbeknak, legjobbaknak. Egyik szentmihályi derék polgár, hallomásunk szerint, felmelegitette a napokban az önkéntes tűzoltóság szervezésének eszméjét s egy-kettőre tuczatnál több lelkes vállalkozót talált. íme egy kis mag, próbáljuk meg elültetni. Jól tudjuk Hauser Gyula bírónak régi kedves eszméje ez; nem vehetné most is a kezébe s kezdhetné meg a Dobos József gárdájával? Vagy a vállalkozó szellemű kaszinó Mai számunk 12 oldal.
