Rákos Vidéke, 1905 (5. évfolyam, 1-53. szám)

1905-08-20 / 34. szám

34. szám. RÁKOS VIDÉKE 7 Síremléket Zsolnay Károlynak. Rákosszentmihály község közönsége körében Pálfi János kezdeménye­zésére nagy arányokban indult meg újból a gyűjtés a hirtelen elhunyt szegény Zsolnay Károly síremléke javára, a mely czélra a Rákosszentmihályi Sporttelep már szép összeget gyűjtött össze a saját kebelében is. Gyüjtőivek vannak Pálfi János, Keller Gyula, Schwarczl József, Spanraft Ágoston, Muszály István helybeli lakosoknál és a Rákos Vidéke szerkesztő­ségében, a hol bármily összegű adomány aláírását köszönettel fogadják. A gyűjtést szeptember 10-én zárják le, mert az a czél, hogy Mindenszentek nap­jára a síremléket fel lehessen állítani, a mi annál kegyeletesebb óhajtás, mert november 4-én Zsolnay- nak a nevenapja. A kinek szivében a hála és kegye­let legkisebb szikrája él: nem hallgathatja közöm­bösen a szentmihályi jóbarátok szép igyekezetét. Egy ritka jó ember példás buzgóságáért fejezi ki az utódok köteles és szívből fakadó háláját minden fil­lér, a mit Szentmihály ez igaz hívének emlékezete oltárán áldoz. Az ilyen áldozat füstje mindenkor ked­ves, igazán tetsző az Urnák. A «Rákosszentmihályi Polgári Dalkör» f. hó 14-én tartotta első hangversenyét Gaál Pál zenetanár vezetése alatt, a Belényi-féle vendéglő helyiségeiben. A dalkör első szárnypróbálgatása — öntudatosan kerül­jük a banális jelzőket — teljesen sikerült. Sikerült úgy, hogy tanár és tanítványok egyaránt meg lehetnek elé­gedve az első nyilvános szereplés sikerével. Meglepe­téssel láttuk, hogy egész napjukat nehéz munkában töl­tött derék iparosaink mennyire dicséretre méltó igye­kezettel fogták föl hivatásukat. Jóleső érzéssel hallgat­tuk a*- fegyelmezett előadást s az egységesen előadott dalokból mindannyian kiéreztük a sírva vigadó magyar szív lüktetését. Az öt pontból álló műsorból elsőnek a Hymnust adták elő. A programul utolsó pontja mel­lett ennek a magyar lélekhez nőtt dalnak volt a legna­gyobb hatása. Szinte lélekzetvétel nélkül hallgattuk imád­ság-dalunk egyszerű előadását. A vezető tanár nemes ízlését dicséri, hogy teljesen mellőzte a kisebb dalkörö­ket jellemző hatásvadászatot. A magyar lélek egysze­rűségével adatta elő felséges néphymnuszunkat és ezzel a keresetlen előadással fogta meg a hallgatóság lelkét. Duda József tehetséggel és meleg Ízléssel előadott he­gedűszólója után a «Bármerre jár . . .» népdal egyvele­get hallottuk s ezután a vezető tanár hatalmas techni­kával és érzéssel színezett zongorajátékát. A műsor utolsó pontját Gaál «Száll a darumadár» férfikarra irt zenekölteménye képezte, mely erősen drámai motívu­maival könnyet csalt a hallgató közönség szemébe. Fej­lődő zeneirodalmunk száz és száz hasonló tendencziáju dalt terem, de bizonyos, hogy ezekre a dalokra már rég ráborul a feledés, a mikor Gaál alkotása még mindig élni fog irodalmunkban. Dalkörünk első kísér­letét elég szép közönség hallgatta végig, de nem olyan, a melyet az előadás méltán megérdemlett volna. Álta­lánosan feltűnt, hogy helyi társadalmunk intelligencziája a kaszinó nagy tagjának családján kívül, teljesen távol maradt. Miután kétségtelennek tartjuk, hogy a távol- maradás ment volt minden czélzatosságtól s arra a vé­letlenre vezethető vissza, hogy társadalmunk vezetősége azon az estén másodoldalulag volt elfoglalva, meggyő­ződéssel hiszszük, hogy a jövőben kárpótolni fogják derék iparosainkkal szemben azt, a mit ezúttal elmu­lasztottak. Az iparosaink köréből alakult dalkör még csecsemőkorát éli s igy a minden irányban szükséges egyetértés fejlesztése megköveteli, hogy az intelligen- czia minden alkalommal kifejezést adjon — úgy mint eddig — az iparos-osztály iránt érzett meleg rokonszen- vének. De mást is elmulasztott társadalmunk értelmi­sége. Elmulasztotta azt, hogy Gaál tanárnak megérde­melt elismeréssel honorálja azt az önzetlen odaadását és fáradságát, a melyet a dalkör vezetésével és betaní­tásával kifejtett. Ezt az elismerést egyelőre mi pótoljuk és hiszszük, hogy ezt a jeles tanárt zeneirodalmunknak is számottevő erejét, hovatovább maga közönségünk fogja legjobban méltányolni. A szépen sikerült hang­versenyt táncz követte, melyen körülbelül 40 pár tán- czolta az első négyest igazán gondos rendezésben. (o—) Az estélyen felülfizettek: Kerékpár kör, Kol- látor Ferencz, Roden Miklós 5 kor., Menartovics Lajos 4 kor., Sipos Imre 3 kor., Takács Imre 1 kor. Ösz- szesen 23 kor. Képviselőtestületi gyűlés. Rákosszentmihály köz­ség képviselőtestülete 1905. évi augusztus hó 24-én d. e. 9 órakor rendes közgyűlést tart, melynek nagy- érdekű tárgysorozata a következő: 1. A m. kir. kincs­tár részére a község által fizetni köteles bor- és hus- fogyasztási adó elhelyezése tárgyában hozandó hatá­rozat. 2. Rákosszentmihály nagy község szervezke­dési szabályrendeletének letárgyalása. 3. Illetőségi ügyek tárgyalása. Mint e hivatalos tárgysorozatból látható, ez alkalommal kell a képviselőtestületnek a fogyasztási adó beszállítása kérdésében dönteni. Az előttünk levő példák és Pestvármegye hazafias magatartásának hatása alatt nem férhet kétség a ha­tározat előrelátható érdeméhez. Csak az a kívánsá­gunk, hogy a testület egyhangú határozattal adjon súlyt annak, a mit magyar szive és alkotmányos jogi érzéke sugall. A szervezési szabályrendelet tervezete, mely e gyűlés elé kerül, egészen uj, még pedig igen alapos, körültekintő és modern munkálat, mely méltó­képpen dicséri mesterét, Krenedits Sándor főjegyzőt. Rákosszentmihály község számára ugyanis még a régi, ideiglenes elöljáróság készített ilyen tervezetet, ; a melyet akkor a képviselőtestület el is fogadott, . azonban a vármegye több tekintetben kifogásolt s megfelelő módosítás czéljából visszaküldött a köz­ségnek. Krenedits Sándor nem a módosításokat haj­totta végre, hanem egy körülbelül nyolczvan oldal terjedelmű, teljesen uj tervezetet készített az elmúlt idő tapasztalatain s a szerzett gyakorlati tanulságo­kon felépítve. Nagy munka vár a testületre e ierve- zet alapos megvitatásával s hisszük, hogy szép fel­adatát igazán a község javára fogja megoldani. A sza­bályrendelet főbb intézkedéseinek ismertetését leg­közelebb megkezdjük. A Népszínház legújabb tagja. Füredi Károlyné, Barts Aranka énekmüvésznőt, kit a szentmihályi közönség is több alkalommal ünnepelt a műkedvelő színpadon, a Népszínház igazgatósága szerződtette. Különös érdekességet ad a szerződtetésnek, hogy a

Next

/
Thumbnails
Contents