Rákos Vidéke, 1905 (5. évfolyam, 1-53. szám)
1905-08-06 / 32. szám
32. szám. RÁKOS VIDÉKE 3 példával járjunk elő, mert régi dolog az, hogy a kit szeretünk, annak tanácsait, cselekedeteit örömest követjük. Figyeljük meg cselédeinket gyermekeink társaságában, s ha tehetjük ne hagyjuk reájuk egészen sohasem, mert az a néhány esztendő, melyben az anya lemond minden szórakozásról, mulatságról azért, hogy összes idejét kis gyermekének szentelje, hogy apró angyalkáit fehér kis ágyacskájukban maga altassa el, az a rövidke idő busásan meghozza a maga gyümölcsét. A nevelés fontos tényezői a szeretet és türelem. Ha szeretetteljes odaadással, mérhetetlen türelemmel téritjük a jó útra rakonczátlan kicsinyeinket, sokkal hmarább fogunk czélt érni, mintha durva, haragos szavak esetleg ütlegek kíséretében hajtjuk végre a nevelés magasztos müvét. Ebben a tekintetben a legtöbb gyermek hasonlít egy háziállathoz, mely annál csökönyösebb, mennél jobban verik. Mindig az a fő, hogy a nevelő a jóságot a szigorral, a szeretetet a komolysággal párosítsa. Neveljük a gyermekeket engedelmességre, mert az engedelmesség a nevelés lelke. Ebben a tekintetben a nevelő határozottsága és következettessége által fog leggyorsabban czélt érni. A gyermekek közt legjobban elterjedt bűn a hazugság. Ennek kiirtására minden eszközt fel kell használnunk, mert ez a kutforrása a legnagyobb bűnöknek. Nagyon, nagyon sokat mondhatnék még a hivatások legnemesebbikéről. Ma — dióhéjban — csak ennyit. Ne az legyen hát legfőbb gondunk, hogy kis leányunk göndör fürtéi közé jól illik e a szallag csokor — vagy fiacskánk bársony ruhácskáját emeli-e a clugny-i csipke-gallér, hanem az, hogy őket Istennek tetsző módon és önmaguk javára neveljük. Rákosszentmihály a Dobogókőn. A rákosszentmihályi sporttelep fényesen sikerült kirándulást rendezett a budai hegyvidék leg- vadregényesebb pontjára a Dobogókőre. Sajnos, hogy a korai felkelés a turistasportnak sok lelkes rákosmezei hívét elriasztotta a kirándulástól, de a kik nem sajnálták, hogy a csillagos hajnallal ébredjenek, azok előtt feledhetetlen lesz az elmúlt vasárnap. A rákosszentmihályi sporttelep tagjai reggel 4 óra 40 perczkor indultak az Almásy Pál-telepi végállomásról s Budapestre érve kocsikon a nyugati pályaudvarra siettek, a hol a Magyar Turista Egyesület képviseletében Déry József főtitkár vette át a kalauzolást. Ugyanitt ismerkedtek meg a sporttelep tagjai a Magyar Turista Egyesület kiránduló seregével és a Tiszti Kaszinó meg a Budai Dalárda nagy csapatával, a kikkel a 6 órakor induló különvonatra ültek és a zsúfoltság daczára elég kényelmesen értek, fél 8 órakor, Dömös megállóhelyig, a hol a készen álló csolnakok átszállították a lelkes társaságot a Duna jobbpartján lévő Dömösfaluba. Itt volt a reggelizés a „Zöld néni“ jóhirü vendéglőjében, a hol a társaság férfitagjai egyúttal toilettet is csináltak, mely abból állt, hogy a kabátok és a nőknek magukkal hozott felöltői és a felesleges ruhadarabok a férfiak hátán viselt „Rücksack“-ba vándoroltak. Háromnegyed kilenczkor kerekedett fel a nagy társaság és miután megtekintették a dömösi templo- mot, végigmenve a kies fekvésű falun nekivágtak a hatalmas hegyeknek. Csakhamar vidám zaj és ének verte föl az erdők csendjét, mig az erdőkoszoruzta hegyek százszorosán adták vissza a vig társaság dalait, a melyben különösen a hölgyek voltak kifogyhatatlanok. A körtvélyesi pusztán kiki egy pohár savót, vagy aludtejet vett magához és tovább indultak lelkes turistáink a Hegedűs bérez megmászásának. Itt érdekes csapat csatlakozott a társasághoz. Ez egy 14 tagból, 9 hölgy és 5 férfiből, álló amerikai — Michigan államból — való család volt, a kiknek azután a turista egylet tagjai szolgáltak magyarázatokkal s a kik nem győztek csodálkozásuknak és tetszésüknek eléggé kifejezést adni. Érintve a Teré- zia-kilátót, a honnan a Duna felső kanyarulata Esztergomig a legpompásabb térkép gyanánt élvezhető, turistáink pont egynegyed tizenkettőkor elérték a kirándulás czélját a 700 méter magasan fekvő Dobogókövet. Rövid pár perez múlva valódi táborhoz hasonlított a dobogókői menedéház környéke, a mint tournistereikből kipakkolva az elemózsiát, hozzáfogtak a jól megérdemelt falatok elköltéséhez. Voltak ugyan olyanok is, akik az ebéd elkészültéig leheve- redtek az árnyas fák alá s onnan csodálták a természet remek szépségeit, de a társaság legnagyobb része a kilátóhoz sietett, a honnan épolyan tisztán lehetett látni a Mátra bérczeit, mint a budapesti parlament és a Bazilika tornyait. Délben 1 órakor pompás ebéddel szolgált az Eötvös Lóránd menedékház derék vendéglőse Bratina, aki Lussin-Piccolo-i származása daczára egy év alatt teljesen elsajátította édes hazánk nyelvét s hamisítatlan balatonvidéki és pilisi borokkal járult hozzá a különben is vidám társaság hangulatához. A kirándulók délután megtekintették a most épülő pompás uj menedékházat, mig a szentmihályiék csapatja búcsút vett 5 óra tájt a társaság zömétől és dr. Widerspann meg Déry József vezetésével — bár tilos utón — de a tájék legszebb részén Ratibor herczeg vadaskertjén ereszkedett alá a Malompatak völgybe. „Zöld“-nél Dömösön uzsonnázott a csapat, azután pedig hajóval tértek haza a fővárosba a rákosszentmihályi sport-telep tagjai, a kik között ifjoncz erővel lépkedett a fürge Pálfi János, a Sporttelep turistáinak egyik legelsőbbike, ki gyaloglásban az idén is fáradhatatlannak bizonyul, a kimeríthetetlen Déry Bélának a kinek érdeme az ügyes rendezés, méltó partnerre. A kirándulók visszatértükben is kiaknázták a dunai vidék látnivalóit, Visegrád várát, melynek látása a lenyugvó nap fényében koronája volt az egész nap látott szebbnél-szebb tájaknak. Mint értesülünk a rákosszentmihályi sporttelep tagjai nemsokára újból elrándulnak Dobogókőre, körülbelül szeptember végén, a mikor az uj menedékház felavatása lészen. —y. Temetés. Ravatal a szivem, gyászfátyol a lelkem; Ravatalon kiterítve egyetlen szerelmem. Két szemem a siratója, Bánatom a virrasztója, . . . . S messze hangzó Zokogásom a harangszó .... Temető a szivem, — koszorú a lelkem; Temetőben elhantolva egyetlen szerelmem. Bánatom a sírásója, Könyem a búcsúztatója, . . . . S messze hangzó Zokogásom a harangszó !.. . HairL
