Rákos Vidéke, 1905 (5. évfolyam, 1-53. szám)
1905-07-30 / 31. szám
2 RÁKOS VIDÉKE. *3H 31. szám. De hogy pályája annál méltóbb legyen az Eszményképhez: ezt az igaz embert élte alkonyán nem kímélték meg a sors csapásai sem. Érző lelke, finom, szenvedő idegei végtelen sokat szenvedtek az utolsó néhány év alatt a feltornyosult gondok miatt, a melyek felidézésében ártatlan volt s legfeljebb csak a jó szivét hibáztathatta. Elkeseredetten küzdött ellenök, hogy szeretteit megvédhesse a hullámoktól s ebben a rémes harczban a deli, szépséges férfi ereje megörlődött, jóságos szive megsebesült, begyógyithatatlan sebbel. Végre is összetört s ágyba dőlt. Mint elsőosztályu kúriai biró ez év májusában nyugalomba vonult, de ezt a nyugalmat már nem élvezhette. Betegsége egyre hatalmasodott s haladt a biztos megsemmisülés utján. Vasárnap este fél tizenkét órakor váratlanul, minden különösebb ok nélkül elhagyta börtönét égő lelke s felröppent az örökkévalóság titkos, aranysugaras honába. Sorsát tragikussá teszi a véletlennek egy szomorú játéka is. A király ugyanis hosszú, sikerekben gazdag bírói működése jutalmául a várpalánkai előnév adományozása kapcsán magyar nemességgel díszítette fel az érdemes bírót és családját. Az erről szóló legfelsőbb kézirat julius 16-án kelt Ischlben, hol a király a legutóbbi sürgős és fontos államügyekkel egy alkalommal intézte el. A hivatalos lap azonban csak julius 23-án közölte a királyi kéziratot, s vasárnapi nap lévén, nem tudta meg senki sem környezetéből. Még az éjjel meghalt, a nélkül, hogy egy munkás és tisztes élet minden fáradságának jutalmáról tudomást szerezhetett volna, önzetlen életének, önzetlen fizetsége. Itt nyugszik immár a falusias, szomorú, kicsike temetőnkben az irigyelt nagyur, a kinek olyan jó szive volt, mint az utolsó vidám bohémnek s mert ilyen volt, meg kellett érette szenvednie, mint valami szerelmes művésznek, a ki becsületes ember. A búcsú: a gyász fekete, komor pompája. Beborítja fájdalmunkat, veszteségünkre nincsen ir, csak a hit, az örökké vigasztaló, és az emlékezet, mely egy példás életpálya tündöklő rajöát hagyja örökül a késő utódoknak. * Klimkó István Budapesten született 1843. szeptemberben. Atyja, János, itt városi tiszti orvos volt és nagy tiszteletben álló férfiú, ki gyermekeit a leggondosabb nevelésben részesítette. Másodszülött fia: István, középiskolai tanulmányait a budapesti kegyesrendieknél és Temesváron végezte, majd a budapesti egyetem jogi karán folytatta tanulmányait. Eleinte a városi törvényszéknél jegyzősködött, majd a kir. bíróságok felállítása után albiró, majd pedig járásbiró lett a Belvárosban s részint a Terézvárosban. A főváros legkitűnőbb egyesbirájának tartották a végtelen rokonérzést keltő, kitűnő modorú klasszikus szépségű férfit, ki 1875-ben lépett házasságra Schmidlechner Annával, a nagy tekintélynek örvendő terézvárosi Schmidlechner-család bájos gyermekével. Apósa, Schmidlechner György akkor már Szentmihá- lyon igen sok ingatlannal rendelkezett s nagy kedvét lelte benne, ha családjával ide kirándulhatott. Klimkó István házasságából három gyermek származott, István, László és Margit, valamennyien ösmert és igazán szeretett tagjai társadalmunknak. Atyjuk bírói pályáján rohamosan haladt előre. A budapesti kir. tábla, majd pedig a curia bírája lett. Referádái világosak és alaposak voltak, Ítéletei pedig a méltányosság elvének teljes mértékű érvényesítésén épültek, a mi sok tiszteletet szerzett neki. Olyan nagyur, olyan biró volt, a kinek szivét nem vonta be kéreggel sem a rang, sem a tudomány elvont gőgje és elfogultsága. Ember, még pedig jó ember maradt itt is utolsó perczéig. Temetésén rendkívüli részvét nyilvánult meg, bár a budapesti ismerősei és kollégái a csapás zavara miatt elkerülhetetlen késedelmeskedés következtében nem kaptak idejekorán értesítést a temetés időpontjáról. Testületileg képviseltette magát minden szent- mihályi testület. A község elöljárósága hatalmas koszorúval és küldöttségével jelent meg. Az egyház- község Pálfi János elnök vezetésével, szintén koszorúval vonult fel, ugyanígy a Rákosszentmihályi Sporttelep Fischer Győző elnök vezetése alatt; a rákosszentmihályi kaszinó, iskolagondnokság, tanítótestület, ipartársulat, stb. Számtalan koszorú borította a ravatalt, melyet sűrűn látogatott a résztvevők tömege. A gyászszertartást Fehér János lelkészünk végezte, Zelky és Madaras segédletével. A gyászoló család a részvétiratok egész özönét kapta, a Sporttelepet a gyász hírére bezárták s mindent, a mi csak programmban szerepelt e héten, elhalasztottak. Isten nyugtassa békén nagy szivét s vezesse az örök üdvösségre tiszta, fenkölt, jóságos lelkét 1 R polgári iskola érdekében. A rákosszentmihályi polgári leányiskola érdekében megindult mozgalom hatalmas hullámokban haladt tovább a héten. A vasárnapi kaszinói nagygyűlésre sürü tömegben gyűlt össze a község java lakossága s igazi komoly lelkesedéssel karolta fel a községre nézve olyan nagyjelentőségű ügyet. Az impozáns nagygyűlésen Samu István elnök betegsége miatt sajnálatosan nem jelenhetett meg s igy Képessy Imre tanár, a mozgalom tulajdonképpeni lelke, vezére és megindítója, mint előadó nyitotta meg a tanácskozást. Javaslatára tizenhéttagu elnökséget választottak, melynek hivatása, hogy az ügy érdekében hathatósan közreműködjék. Az elnökség névsorát lapunk múlt számában közöltük. A nagygyűlés tanácskozásának vezetésére elnökül Pálfi János számtanácsost, a helybeli állami iskolagondság elnökét választották meg, a ki üdvözölvén az érdeklődő közönséget újból Képessy Imrének adta át a szót. Képessy szóbelileg is megokolva, előterjesztette a vallás- és közoktatás- ügyi miniszterhez intézendő folyamodás tervezetét. Egyhangú lelkesedéssel fogadta el a nagygyűlés s kimondotta, hogy csütörtökön tisztelegni fog a kultuszminiszternél a községi küldöttség, melynek tagjait is megválasztotta a nagygyűlés. Képessy Imre az elnök felkérésére az alakítandó iskolaegyesület czélját ismerteti és indítványozza, j hogy a jelenlevő közönség határozza el, hogy ak egyesületet megalakítja. A nagygyűlés az indiWáilyhoz hozzájárulva, az iskolaegyesület elő- készitfsével, mint ideiglenes választmányt az elnök-