Rákos Vidéke, 1905 (5. évfolyam, 1-53. szám)
1905-07-16 / 29. szám
2 RÁKOS VIDÉKE. 29. szám. részről az okvetlenül szükséges lerakodó kitérő létesítésével járó, eléggé számottevő nehézségek voltak nyilvánvalólag az indító okai az óvatos késedelmeskedésnek. Ám ha most meggyőzzük a vállalatot arról, hogy Rákosszent- mihálynak és környékének fejlődése túlhaladt immár azon a ponton, melynél a habozó óvatosság még megokolt lehetett, úgy ismerve a jelesen vezetett vállalat vezéreinek teljes mértékű jóakaratát, előzékenységét és belátó üzleti érzékét, — egy pillanatig sem kell kételkednünk azon, hogy eme sürgető felszólalásunk visszhangra talál s a Rákosszentmihály község teherállomása a legrövidebb időn belül mint vidékünk fejlődésének egyik újabb tényezője fog közmegelégedésre, a gyakorlati élet valóságában szerepelni.--------------------- - ■ ■ ■ ■ - 'Xl ----- ■ A czinkotai függetlenségi kör mulatsága. E czim alatt lapunk minapi számban közöltük Tolnay Károly ehmann-telepi birtokos és ösmert vezérférfiu levelét, a melyben a czinkotai függetlenségi kör tagjainak némi közömbösséget vetett szemökre, a miért a legutóbbi mulatságon igen csekély számban vettek részt. E közleményre a következő válaszlevelet kaptuk s a nélkül, hogy a derék czinkotai polgárok vitájában bíráskodni akarnánk, szó- szerint közöljük, megjegyezvén mégis annyit, hogy a jótékony mulatságok pártolása nem kicsinylendő feladat s úgy a kitűzött czél érdekében, mint a társas érintkezés jótevő erejénél fogva csak áldásos eredményekkel járhat, minélfogva e téren minden mulasztás joggal felróható. íme a levél: Tekintetes Szerkesztő ur! Engedje meg, hogy Tolnay Károly urnák b. lapja múlt számában megjelent s a czinkotai függ. és 48-as olvasókör által rendezett mulatságra vonatkozó közleményét némely részében helyreigazítsam, nehogy a téves értesülés révén keletkezett ujságczikk bárhol is félreértést szüljön. Nem vagyok ugyan barátja a hírlapi polémiának s körünk ügyeinek szellőztetését nem óhajtom a nyomdafestékre bízni, de midőn olyan határozott, de nem indokolt állítást látok nyomtatásban, hogy „a kör magatartása nem olyan, a melyet attól várni lehetne“, akkor engedelmet kell kérnem az állítás megczáfolására. Gondolom egy ilyen irányú kör beléletében, minő a miénk, legalább is nem főben járó dolog az, hogy az általa rendezett mulatságon minden tagja részt vegyen, hiszen ezerféle ok lehet arra, ami egyeseket visszatart. Különben is körünknek nem a mulatságok rendezése a czélja, hanem ennél sokkal nemesebb, sokkal nagyobb, sokkal magasztosabb: röviden kifejezve, hogy ebben a függetlenségi eszmék iránt közönyös, kalmár szellemtől át- meg átitatott községben a magyarság ideális eszméit képviseljük s annak csekély erőnkhöz, szerény eszközeinkhez képest propagandát csináljunk. E czél eléréséért küzdünk rég óta és mondhatom, eredménynyel. Szerveztük itt a pártot nehéz viszonyok között, akkor, a midőn bérünk gúny, kicsinlés, megaláztatás volt. Részt kértünk a községi ügyek intézésében, s az országos érdekek istápolá- sában. Hazafias ünnepélyeket, gyűléseket tartottunk, nem csekély eredménynyel. Legyen szabad emlékeztetnem éppen Tolnay urat a múlt év decz. 18-án rendezett tiltakozó népgyülésünkre, melynek érdekében személyesen voltam bátor közreműködését kikérni s Ígérete ellenére sem vett abban részt. Ez nem szemrehányás, csak indok arra nézve, hogy komoly esetekben mily közönyösséggel kell számot vetnünk. Körünknek dalárdája nincs. A dalárda egészen különálló testület, a melynek a körrel csupán annyi összeköttetése van, hogy nehány tagja véletlenül az olvasókörnek is tagja. Egyéb semmi. Tehát ott, mint dalárda részt sem vehetett. Különben is a dalárda működése privát okok miatt jelenleg szünetel, egészen augusztusig. Az itt előadottakból látható, hogy Tolnay urnák — bár, elismerem, nemes intenczióból származó — czikke nagyon téves információk után Íródott, mit az igazság érdekében helyre kellett igazitanom. Mi megteszszük kötelességünket. Csak arra kérem még a czikk igen tisztelt íróját, hogy majd akkor is legyen szerencsénk, ha komoly dologról lészen szó. Higyje meg, mint községünk egyik érdemes lakosát, mindig szívesen látjuk táborunkban akár mulatunk, akár küzdünk. E néhány sor szives közlését kérve vagyok a tekintetes Szerkesztő urnák Czinkotán, 1905. julius 1-én alázatos szolgája Ádámffy V. Pál, kántortanitó a függ. és 48-as kör elnöke. Bajaink. Bugyi Ferencz József múlt heti közleményére a következő levelet kaptuk:--k- „Nagyon szép és szellemes munka a Bugyi ur múlt heti levele, kívánandó is a folytatása. Az iparkodás az élet fentartására szükséges, meg hogy a jó módot és hasznot is megszerezze szorgalmas munkája után, de csak addig, a meddig buzgalmi törekvés. De hogy éppen a nevezett czikk iró úr ezt némi toldással pótolja, a mely egyenesen a megkárosításra vezet, nem tudom elképzelni, mi ok indította e nemes elhatározásra? Az az öntudat-e, hogy bölcsőjét Rákosszentmihályon ringatták, vagy pedig e czikk megírásával „reklámot“ akar magának szerezni vagy pedig a veszedelmet akarja elhárítani, mely a rákosszentmihályi közönséget érheti, ha valami különös módot vagy eszközt nem talál a vázolt jogtalan követelésekkel szemben, melylyel a rákosszentmihályi mészárosok saját meggazdagodásukért a nagyérdemű közönséget kizsákmányolják? De hát beszéljünk tisztán és világosan . . . . Akkor, 1848-ban — mikor még nagyapáink a Rákosmezején szántottak — és a nagyérdemű közönség nem árasztotta el a mi nagyközségünket és nem volt oly nagy a (Beafsteak) fogyasztó közönség, — neve csak „puszta“ volt, akkor az élelmezés nehézségekkel járt ugyan (de most nem) s igy mondhatom, jobb világot éltünk. Ennél jobb és elismerőbb nyilatkozatot emberi lény nem is tehetne — mint a nemes czikk iró úr. Mikor még az árakat a község limitálta és^ ki- doboltotta és mikor még a sertés saját zsírjában fulladt meg... — Hát bizony azóta megváltoztak az idők, sőt a viszonyok is... — már most nem limitálunk, nem is doboltatunk, hanem a szabad ipar reményében oly drágán mérjük a húst, a hogy csak lehet . . . Ez igazán merénylet! Ezt szó nélkül hagyni nem lehet, tehát: „fel!“ tenni kell, meg kell tanítani az ilyen mészárosokat, kik nem tesznek úgy, a mint a nemes czikk iró úr
