Rákos Vidéke, 1905 (5. évfolyam, 1-53. szám)

1905-07-02 / 27. szám

27. szám. RÁKOS VIDÉKE 3 ne fertőzze az ezen gyárak kéményeiből ki tóduló miazmás bűzös füst. Rákosmezejének a dicsőséges múltak em­lékezetére úgy kell fenn maradnia, mint őseink megszentelt berkének, a hova a táltosok és gyulák csak ihletteljes hangulatban, szent áhítattal járultak áldozni Hadúrnak! A rákosi községek és telepek vezérlő- férfiainak szent és hazafias kötelessége az, hogy megvédelmezzék azokat a gyönyörűsé­ges édenkerteket, mindennemű olyan invázió és törekvés ellen, amely őket ezen jellegük­től megfosztva, esetleg a ,,székesfőváros“ külvárosának nívójára akarnák helyezni. Hírek. A czinkotai függetlenségi kör mulatsága. A követ­kező mindenképpen közérdekű és nagyon is figye­lemre méltó sorokat kaptuk az Ehmann-izlep egyik legtevékenyebb és áldozatrakészebb birtokosától: A czinkotai függetlenségi 48-as kör f. hó 25-én tar­totta rendes nyári mulatságát. Én, mint a ki csak a mulatság napján véletlenül a helyszínén kaptam a meghívást, örömmel siettem családommal együtt oda, azon reményben, hogy ezen mai áldatlan politikai viszonyok között, egy magyar emberre szivet és lel­ket emelő ünnepségnek lehessek nemcsak tanúja, de egyúttal lelkes résztvevője is. Az ünnepély lefolásának megírására inkább a kör valamelyik tagja volna hivatott és hogy erről a dologról mégis én irok, annak oka az, hogy a kör magatartása nem olyan, a melyet attól várni lehetne. Egyébként a mulatság számarányához mérten — a résztvevőket illetőleg — szépen sikerült, mert ott volt a községi elöljáróság és testület majdnem teljes számmal, ott volt a község lakosságának egy része, ott voltam én magam is, mint a ki nem is Czinkotán, de inkább Szentmihályon lakom, de a kör tagjai, a kiknek éppen ott kellett volna lenniök, azok hiányoztak onnan. A körnek elég szép számú tagja van, ugyannyira, hogy egy elég nagyszámú dalárdát tart fenn, tiszte­let becsület Ádámffy Vincze tanító urnák, mint a kör egyik vezető férfiának, hogy a dalárdát szépen ki­képezte. Én részemről azt vártam, hogy a kör — mint már említettem — teljes számban összejön, dalárdája majd jó és lelkesítő nemzeti dalokkal fogja meghívott vendégeit szórakoztatni és lelkesíteni, szóval: hogy a kör hazafias vigalmat rendez. E helyett pedig tapasztaltam azt, hogy a kör tagjai annyira kevés számban jelentek meg, hogy majdnem elmondhatjuk reá: „mindenki ott volt, csak a 48-as kör nem“. Paulik János vendéglős azonban kitett magáért, mert jó zene, étel, bor nem hiányzott és a jelen vol­tak elég jó hangulatban töltötték el az amúgy is gyönyörű éjszakát. Szeretném, ha a legközelebb rendezendő hasonló ünnepélyről másként Írhatnék és azt hiszem, ez si­kerülni is fog, ha a kör hazafias fáinak gyökereit, tagjai igazi hazafias érzelemmel táplálják és an­nak gondozásán és felvirágzásán összetett erővel fáradoznak. Most, úgy látszik, náluk is ex-lex van, mert valamennyien széthúznak, pedig kár volna a nagy nehezen összekovácsolt lánczszemet ketté sza­kítani. Tisztelettel stb. Tolnay Károly A Gaál-zeneiskola hangversenye. Teljes joggal ne­vezhetjük hangversenynek azt a két napos, fényesen sikerült záró-ünnepséget, a melyet Gaál Pál zene­tanár rendezett növendékeinek vizsgálata czimén ju­nius 28-án és 29-én. Teljesen megtelt a rákosszent- mihályi Belényi-féle tánczterem s ez a két nap ismét beigazolta, hogy Gaál nagyon megérdemli azt a párt­fogást, a melyben a rákosvidéki úri közönség ré­szesíti. Az elért eredmény, a növendékek tudása, szép összjátéka és nyugodt fellépése őszinte tapsra ragadta a közönséget. A siker okozta őszinte öröm késztet minket is arra, hogy a részletes beszámolás előtt elismeréssel emeljük ki a tanár buzgalmát, tudását, mert hivatá­sának igaz szerete valóban meglepő eredményt ért el. Az első napon a növendékek külön-külön szá­moltak be ez évi munkásságukról. Dely Sári ügyes játéka, Mihályfjy Olga bámulatos haladása, három kis ember együttes hegedüjátéka, igazán dicséretet érdemlők. De szépen megállták helyüket a többiek is : Windisch Ilona, Dobos Ilona, Melczer Irén, Ké* pessy Lenke, Otte Margit, Mihályfy Ilonka és Ballon Margit, egyenkint is bizonyságot tettek igyekezetük­ről, tudásukról és szép haladásukról. Befejezésül tizenöt ifjú leány — egy egész virágoskert — adták elő nagyon Ízlésesen Várady Antal ifjúsági dal játékát „A tavasz ébredését“. A kedves előadás, a tanár kellemes zenekisérete igaz élvezetet nyújtott s utána perczekig lelkesen éltették Gaált. (-r.) * A második nap az első estének méltó folytatása volt, még fokozottabb mértékben, lévén ez estén a gyakorlottabbak és magasabb osztályú növendékek bemutatása. Már a műsor szerencsés összeállítása is bizto­sította a sikert. Szebbnél-szebb produkcziókban gyö­nyörködhetett a nagy számú hallgatóság. A szülők igaz örömmel tapasztalták gyermekeik előrehaladását és a zenében való komoly tudásukat, mely vezetőjük helyes iskoláját bizonyítja. Hálás tanítványai, egy igen szép és művészies kivitelű szalon függőlámpával, mely Dittmár, Kossuth Lajos-utczai czég hírneves gyárából került ki, lepték meg tanárukat. Otte Miczi, a rákosszentmihályi ta­nítványok nevében hálás szavakkal köszönte meg mesterük türelmes fáradozását. Ki kell emelnünk mindenekelőtt Gaál tanár három igazán előrehaladott tanítványát: Mezey Gab­riella, Medveczky Györgyike és Markóczy Irén a budapesti VIII. kér. zenekonzervatórium tanítványai, kik biztos, tiszta technikájukkal tűntek ki. A máso­dik estén igen kiemelkedett Otte Miczi hibátlan já­téka és nem csekély technikája. Többször hallottuk

Next

/
Thumbnails
Contents