Rákos Vidéke, 1905 (5. évfolyam, 1-53. szám)

1905-06-18 / 25. szám

25. szám. RÁKOS VIDÉKE 3 Egerzeiger József ur szives készsége, melylyel nekünk Almásy Pál-telepi házát az első Sportteleppel szem­ben átengedte. E tágas kert talaját elegyengettetvén, két pompás tennisz-pályát rendeztünk be, melyeknek látogatottsága adja meg a feleletet a Sporttelepért ok nélkül aggódó sok kislelkü felfogásra. Van tehát otthonunk, van saját szép helyiségünk, régi vágyunk valóra vált, — csak még a berendezkedés súlyos feladatát kell okkal-móddal megoldanunk. Ezek voltak múlt évi legnagyobb eredményeink. Egyéb tevékenységünk élénk és buzgó volt. Tennisz- pályáink látogatottsága egyre növekedett s tagjaink társasélete fokozatosan melegedett és erősbödött. Tennisz-versenyünk ugyanaz a kedves, felejthe­tetlen mulatság volt, mint az előző éveké, — sport­szempontból is értékes, — társadalmi szempontból pedig kiváló jelentőségű. A batyubál-szerü mulatság anyagi részét a családok látták el nagy bőkezűséggel. Rendeztünk az év folyamán számos összejöve­telt és mulatságot, halestélyt, gulyásos vacsorát, ki­rándulást középkori lovagjátékokkal és mindenféle egyéb mókával a hölgyek szórakoztatására. Mind­ezekben nagy érdeme van Déry Béla festőművész barátunknak, ki odaadása és lelkesedése teljességé­vel tért vissza körünkbe s valóban legértékesebb, legbecsesebb tagtársunkká Ion. Megszokott augusztusi nagy mulatságunk fény­ben és tartalomban felülmúlta elődeit. Egy olyan művészi tőkét nyertünk meg vállalkozásunkhoz, a minő Szabó Antié, a Népszínház büszkeségéé. A mű­kedvelői előadás, mely főszerepeit ő játszotta, ő ta­nított be és rendezett, rendkívüli sikert aratott. Akkori tudósítások bőven szólnak e siker elemeiről s érdem szerint meghozták a bérért a megillető homlokra. E helyen csak ismétlésekbe bocsátkoznám az eredmény és köszönet újabb részletezésével, mely az elévülhetetlen érdemet megilleti. Ezek voltak legfőbb vonalakban tevékenysé­günk keretei. Jövőre való gondolkodásunk első sorban oda­irányul, hogy uj otthonunkat méltóképen berendez­hessük, tenniszpályáinknak szórakozó közönséget biztosítsunk s tagjaink és közönségünk társas együtt­élését szervezve és rendezve, mulattató és művészi szórakozásokról gondoskodjunk s a családok között kifejlődött jó viszonyt megszilárdítsuk. Voltak keserűségeink is, voltak a kik nem ér­tettek meg s nem tudták magukat beleélni hagyo­mányos közszellemünkbe, a melynek épségben fen- tartásán féltő gonddal őrködünk. Ez a közszellem egyik legnagyobb kincsünk és erősségünk: rövid szóval annyi az egész, hogy tagjainkat a kölcsönös megbecsülés és szeretet fűzi össze, a melyet semmi formaságokért fel nem áldozunk. Ügykezelésünkben bizonyos patriárkális, megcsontosodott rendszer dívik, a melyből nem engedünk, a melytől el nem térhetünk soha. A ki ezzel magát azonosítani képtelen, az bár­mily sajnálatos is a veszteség, de inkább essék áldozatul, mint hagyományainkon, közszellemünkön rést törhessen. A mily féltékenyen őrzi azonban a Sporttelep saját kebelében megkövesedett hagyományait és elveit, éppen annyira alkalmazkodni kíván a külső világ eleven viszonyaihoz. A Sporttelep jó szívvel, rokonérzéssel látja, ha más némileg rokonczélu egye­sület a közjó érdekében felvirágzik s igy különösen megragadja az alkalmat arra, hogy mint már a „Rákos Vidéke“ múlt évi 42. számának vezetőczikke- lyében is nyomatékosan hangoztattatott, a Rákos- szentmihályi kaszinóval szemben rokonérző állás­pontot foglal el s erélyesen tiltakozik amaz egyesek részéről különös kedvteléssel hangoztatott álláspont ellen, mintha a két egyesület egymásnak verseny­társa lenne. Ellenkezőleg, a két rokon intézmény eszmei tartalmában kiegészíti egymást, mert rnig a kaszinó az egész közönség jobbára férfitagjainak összetömöritése, addig a Sporttelep, kisebb, zárt körben mozgó szórakozó-hely, első sorban a csalá­dok számára, a melyek között bizonyos intimebb jóviszonyt fejleszt., — sporttevékenységével pedig közegészségi szolgálatot is teljesít, végre művészeti, illetve kulturális szempontból szintén számottevő munkát végez. A sporttelep tisztában lévén e speciális irányá­val és viszonyaival, örömmel látta több tanujelét an­nak, hogy a Kaszinó hasonló világos látással dis- tingvál vele szemben s ez okolja meg, hogy e kis fejtegetés elmondására a kínálkozó alkalmat felhasz­náltuk, abban a reményben, hogy illetékes helyen a kellő visszhangra találva, a kölcsönös figyelem a két egyesület részéről egymással szemben biztosíté­kot nyer. Záradékul szomorú kötelesség teljesítése vár még reám. A kegyetlen sors váratlan csapásai ugyan­csak lesújtottak reánk ez esztendőben. Két közsze­retetben álló tagunkat vesztettük el, mindnyájunk legnagyobb fájdalmára. Zsolnay Károly és Lehel Imre emléke ki nem vész közülünk soha, a mig itt kő- kövön megmarad. A választmány gyászának meg­felelő alakban kifejezést adott még annak idején, de nem mulhatik el fejünk felett e nap, hogy egybe- gyült tagjaink előtt állva módot ne keressek a mi mélységes gyászunk őszinte kifejezésére. A sporttelep Zsolnay Károly síremlékére gyűj­tést is indított saját kebelében, s ez a gyűjtés igen szép eredménynyel zárult. Lehel Imre szegény pajtásunkban rendkívül buzgó, fáradhatatlan és önfeláldozó tagtársat és egye­sületi tisztviselőt gyászolunk. Ámde most fordítsuk el tekintetünket e sötét képtől. Merüljünk bele a jövendő reménységeibe. Aranyhimmel varrja ki a ragyogó képzelet a játszi remény tarka képeit, ezek azonban nem szappan- buborékok, hanem reális alapon kiszámítható komoly következményei lesznek annak a fejlődő folyamat­nak, a melynek sodrában a sporttelep vígan halad előre megjelölt utain. Uj erő, uj kedv, uj ambiczió jelszavával induljunk az uj egyesületi év küzdel­meibe“. * A titkári jelentés egyhangú tudomásul vétele után elfogadta a közgyűlés a zárószámadásokat, melyek 26 kor. felesleget eredményeztek, valamint

Next

/
Thumbnails
Contents