Rákos Vidéke, 1905 (5. évfolyam, 1-53. szám)
1905-06-18 / 25. szám
25. szám. RÁKOS VIDÉKE 3 Egerzeiger József ur szives készsége, melylyel nekünk Almásy Pál-telepi házát az első Sportteleppel szemben átengedte. E tágas kert talaját elegyengettetvén, két pompás tennisz-pályát rendeztünk be, melyeknek látogatottsága adja meg a feleletet a Sporttelepért ok nélkül aggódó sok kislelkü felfogásra. Van tehát otthonunk, van saját szép helyiségünk, régi vágyunk valóra vált, — csak még a berendezkedés súlyos feladatát kell okkal-móddal megoldanunk. Ezek voltak múlt évi legnagyobb eredményeink. Egyéb tevékenységünk élénk és buzgó volt. Tennisz- pályáink látogatottsága egyre növekedett s tagjaink társasélete fokozatosan melegedett és erősbödött. Tennisz-versenyünk ugyanaz a kedves, felejthetetlen mulatság volt, mint az előző éveké, — sportszempontból is értékes, — társadalmi szempontból pedig kiváló jelentőségű. A batyubál-szerü mulatság anyagi részét a családok látták el nagy bőkezűséggel. Rendeztünk az év folyamán számos összejövetelt és mulatságot, halestélyt, gulyásos vacsorát, kirándulást középkori lovagjátékokkal és mindenféle egyéb mókával a hölgyek szórakoztatására. Mindezekben nagy érdeme van Déry Béla festőművész barátunknak, ki odaadása és lelkesedése teljességével tért vissza körünkbe s valóban legértékesebb, legbecsesebb tagtársunkká Ion. Megszokott augusztusi nagy mulatságunk fényben és tartalomban felülmúlta elődeit. Egy olyan művészi tőkét nyertünk meg vállalkozásunkhoz, a minő Szabó Antié, a Népszínház büszkeségéé. A műkedvelői előadás, mely főszerepeit ő játszotta, ő tanított be és rendezett, rendkívüli sikert aratott. Akkori tudósítások bőven szólnak e siker elemeiről s érdem szerint meghozták a bérért a megillető homlokra. E helyen csak ismétlésekbe bocsátkoznám az eredmény és köszönet újabb részletezésével, mely az elévülhetetlen érdemet megilleti. Ezek voltak legfőbb vonalakban tevékenységünk keretei. Jövőre való gondolkodásunk első sorban odairányul, hogy uj otthonunkat méltóképen berendezhessük, tenniszpályáinknak szórakozó közönséget biztosítsunk s tagjaink és közönségünk társas együttélését szervezve és rendezve, mulattató és művészi szórakozásokról gondoskodjunk s a családok között kifejlődött jó viszonyt megszilárdítsuk. Voltak keserűségeink is, voltak a kik nem értettek meg s nem tudták magukat beleélni hagyományos közszellemünkbe, a melynek épségben fen- tartásán féltő gonddal őrködünk. Ez a közszellem egyik legnagyobb kincsünk és erősségünk: rövid szóval annyi az egész, hogy tagjainkat a kölcsönös megbecsülés és szeretet fűzi össze, a melyet semmi formaságokért fel nem áldozunk. Ügykezelésünkben bizonyos patriárkális, megcsontosodott rendszer dívik, a melyből nem engedünk, a melytől el nem térhetünk soha. A ki ezzel magát azonosítani képtelen, az bármily sajnálatos is a veszteség, de inkább essék áldozatul, mint hagyományainkon, közszellemünkön rést törhessen. A mily féltékenyen őrzi azonban a Sporttelep saját kebelében megkövesedett hagyományait és elveit, éppen annyira alkalmazkodni kíván a külső világ eleven viszonyaihoz. A Sporttelep jó szívvel, rokonérzéssel látja, ha más némileg rokonczélu egyesület a közjó érdekében felvirágzik s igy különösen megragadja az alkalmat arra, hogy mint már a „Rákos Vidéke“ múlt évi 42. számának vezetőczikke- lyében is nyomatékosan hangoztattatott, a Rákos- szentmihályi kaszinóval szemben rokonérző álláspontot foglal el s erélyesen tiltakozik amaz egyesek részéről különös kedvteléssel hangoztatott álláspont ellen, mintha a két egyesület egymásnak versenytársa lenne. Ellenkezőleg, a két rokon intézmény eszmei tartalmában kiegészíti egymást, mert rnig a kaszinó az egész közönség jobbára férfitagjainak összetömöritése, addig a Sporttelep, kisebb, zárt körben mozgó szórakozó-hely, első sorban a családok számára, a melyek között bizonyos intimebb jóviszonyt fejleszt., — sporttevékenységével pedig közegészségi szolgálatot is teljesít, végre művészeti, illetve kulturális szempontból szintén számottevő munkát végez. A sporttelep tisztában lévén e speciális irányával és viszonyaival, örömmel látta több tanujelét annak, hogy a Kaszinó hasonló világos látással dis- tingvál vele szemben s ez okolja meg, hogy e kis fejtegetés elmondására a kínálkozó alkalmat felhasználtuk, abban a reményben, hogy illetékes helyen a kellő visszhangra találva, a kölcsönös figyelem a két egyesület részéről egymással szemben biztosítékot nyer. Záradékul szomorú kötelesség teljesítése vár még reám. A kegyetlen sors váratlan csapásai ugyancsak lesújtottak reánk ez esztendőben. Két közszeretetben álló tagunkat vesztettük el, mindnyájunk legnagyobb fájdalmára. Zsolnay Károly és Lehel Imre emléke ki nem vész közülünk soha, a mig itt kő- kövön megmarad. A választmány gyászának megfelelő alakban kifejezést adott még annak idején, de nem mulhatik el fejünk felett e nap, hogy egybe- gyült tagjaink előtt állva módot ne keressek a mi mélységes gyászunk őszinte kifejezésére. A sporttelep Zsolnay Károly síremlékére gyűjtést is indított saját kebelében, s ez a gyűjtés igen szép eredménynyel zárult. Lehel Imre szegény pajtásunkban rendkívül buzgó, fáradhatatlan és önfeláldozó tagtársat és egyesületi tisztviselőt gyászolunk. Ámde most fordítsuk el tekintetünket e sötét képtől. Merüljünk bele a jövendő reménységeibe. Aranyhimmel varrja ki a ragyogó képzelet a játszi remény tarka képeit, ezek azonban nem szappan- buborékok, hanem reális alapon kiszámítható komoly következményei lesznek annak a fejlődő folyamatnak, a melynek sodrában a sporttelep vígan halad előre megjelölt utain. Uj erő, uj kedv, uj ambiczió jelszavával induljunk az uj egyesületi év küzdelmeibe“. * A titkári jelentés egyhangú tudomásul vétele után elfogadta a közgyűlés a zárószámadásokat, melyek 26 kor. felesleget eredményeztek, valamint
