Rákos Vidéke, 1905 (5. évfolyam, 1-53. szám)

1905-05-14 / 20. szám

20. szám. KÁKOS VIDÉKE 3 Két hét tanulságai. — A huszperczes közlekedés lebonyolítása. — A mai nappal telik be két hete annak, hogy a Budapest-kerepesi helyiérdekű vasút vonalán a husz­perczes közlekedést biztositó uj menetrend — kö­zönségünk általános örömére — életbe lépett El- mulaszthatatlan kötelességünk, hogy e két hét kétségtelen tanulságait feljegyezzük s úgy közönsé­günk, mint az érdekelt vasúttársaságok hasznára értékesíteni igyekezzünk. Az első, önkéntelenül kínálkozó és el nem fojt­ható érzés: az öröm és megelégedettség, mely álta­lánosságban minden oldalról kifejezést talált. A két érdekelt társaság, a viczinális és a szentmihályi ló- vasut, egyaránt becsületes igyekezettel és dicséretes lelkiismerettel látott feladatához s azt igen kevés, a kezdet nehézségei közepette mindenesetre elnézhető kivétellel, sikerrel is oldotta meg. Általános feltűnést keltett e tekintetben a ló- yasut, mely kezdetleges eszközeivel is a legnagyobb pontosságot tudta elérni s valóban kifogástalanul látta el a dolgát. így történt ez az aggodalommal várt vasárnapi napon is, melynek forgalma pedig már a szokott tavaszi aránynak is fokozatát mutatta. Nagy érdeme ez a lelkiismeretes két igazgató­nak, Pálfi Jánosnak és Schwarczl Józsefnek, kik nap­hosszat ott dolgoztak, fáradtak, csakhogy az uj rend életbeléptét elősegítsék. Rendkívül fontos, hogy a két vállalat a legna­gyobb pontossággal együttműködjék. Ez irányban a gyakorlat kitűnő mesternek bizonyult most is s a két hét során is már javulásról szerezhettünk tapasz­talatokat. A helyiérdekű vasútnak sok nehézséget kellett leküzdenie, hogy menetrendjét hajszálpontos­sággal tarthassa be, e nélkül azonban minden előny, a mit az uj rend szerzett, megsemmisülne s csak kellemetlenséggé válna. Olykor néha bizony meg­esett, hogy a lóvasut nem várhatta meg a vicziná- Iist, ez azonban mind ritkábban fordul elő s a jövő­ben hihetőleg végleg megszűnik. A viczinális üzeme pontosság tekintetében egyre javul, a mely irányban sokat köszönhetünk a jeles forgalmi igazgató, God- diner lelkiismeretes ellenőrzésének, melyet a pályán e két hét alatt csaknem állandóan végzett, sok kez­detlegességet megszüntetve hasznos gyakorlati ér­zéke és szakértelme segítségével. A czeglédi vasútvonal keresztezése, mint örök koczkázat akadályként meredezik azonban folytonosan a vasút üzemének pontossága elé, bár a szerencsés véletlen következtében a viczinális tetemesen keve­sebbet szenved a jelenlegi időbeosztás mellett, mint ezelőtt. Ámde ennek a természetellenes állapotnak előbb-utóbb gyökeresen véget kell vetni, mert örö­kösen el nem tűrhető. Alkalmas pillanatban hangosan fogjuk ezt a kérdést szóvá tenni, csak most meg­bénít s a fáradozást megfosztja a siker reményétől az országos helyzet, mely a kereskedelmi kormány működő fejének hiánya miatt minden mélyebben járó ügyet veszteglésre kárhoztat. A helyiérdekű vasúttal szemben egyébként figyel­met igénylő óhajtásunk az is, hogy miként gondosan őrizkedik az esetleges megkéséstől, ugyanúgy ter- jeszsze ki gondoskodását arra is, hogy vonatai előbb ne érkezzenek a szentmihályi állomásra a menetrend szerinti pontos időnél, mert az eltérés igy is ugyan­olyan hátránynyal jár a közlekedés összhangjára s ugyanazt eredményezi, hogy a lóvasut a saját menet­rendjének betartása érdekében nem képes a közön­séget pontosan beszállítani a községbe. Dicséretes különben, hogy a lóvasut igazgató­sága teljes mértékben érzi e helyzet súlyát s azért kérelmére a viczinális minden délben közölni fogja a pontos időt s a lóvasut szigorúan ehhez fog alkal­mazkodni. A lóvasut egyébként a nagy munkán kívül meg­lehetős anyagi terhet vett magára: lóanyagát szapo­rítani kellett s a forgalmi személyzete is kiegészí­tésre szorul. Emellett jogos kívánsága a közönségnek, hogy a társaság kellő számú kocsiról gondoskodjék s az esetleges zsúfoltságnak elejét vegye. A nyitott kocsik felhágódeszkáin az álldogálást — mely papi­roson eddig is tilos volt — semmi szin alatt sem szabad megtűrni, a mit csak a kellő számú kocsi indítása tehet lehetővé. Kívánatos újításnak ajánlkozik, hogy a midőn csak két kocsit indítanak a vasútállomásról, ezentúl ne, mint eddig, az első kocsi menjen a végállomásig s a másik az első szakaszhatárig (József főherczeg- telep), hanem megfordítva. így az esetleges átszállás időnyereséggel is megkönnyitődik s a járatlanabb ide­gen közönség is nagyobb megnyugvással tájékozódik. Nem helyeselhetjük a csengetés végleges meg­szüntetését. A csengetés legalább az utolsó lóvonat elindításakor nehézségbe nem ütközhetnék és sok tekintetben előnyös lenne. Sőt még abban sem látunk elháríthatatlan nehézséget, hogy minden kocsi elindu­lásakor egyet ne lehessen csengetni, mikor ez a kö­zönségnek nagy kényelmére, a személyzetnek pedig kis terhére lenne, a nélkül, hogy a közlekedést egy perczczel is hátráltatná. A csengettyűt azonban el­távolították a végső állomásról s igy nem igen remél­hetjük, hogy óhajtásunk teljesüljön. A viczinális vasút ellen szintén van egy nagy panaszunk. A nem dohányzó kocsik rendszerének tultengése ez. Gyakran megesik, hogy a vonat mos­tanság csak egy másodosztályú kocsival indul el s Jyénkor abban eltitják a dohányzást. Hát hiszen nem lehet elzárkózni a nem dohányzó kocsik rendszere­sítésének komoly értelme elől, de a dohányzó közön­séget, mely kétségtelenül a többséget alkotja, nem lehet a füstös perronokra száműzni. Ez nem méltá­alapot 24.41 koronával, a Rákóczy-alapot 1.06 kor. kamattal, a Tóth József-alapot 1.25 korona kamattal gyarapitottak. Egyesületi alaptőkénk pedig 20 koro­nával gyarapodott és igy a vagyonleltárkimutatás szerint egyesületünk vagyona bele nem számítva a muzeum értékét, mely becslés alatt áll, 10,895.16 koronát tesz ki. Az egyesület zárószámadása 6732 kor. 32 fill, egyenleget tüntet fel. A költségelőirányzata 1905-re 6570 kor. 64 fillérrel számol.

Next

/
Thumbnails
Contents