Rákos Vidéke, 1905 (5. évfolyam, 1-53. szám)
1905-05-14 / 20. szám
20. szám. KÁKOS VIDÉKE 3 Két hét tanulságai. — A huszperczes közlekedés lebonyolítása. — A mai nappal telik be két hete annak, hogy a Budapest-kerepesi helyiérdekű vasút vonalán a huszperczes közlekedést biztositó uj menetrend — közönségünk általános örömére — életbe lépett El- mulaszthatatlan kötelességünk, hogy e két hét kétségtelen tanulságait feljegyezzük s úgy közönségünk, mint az érdekelt vasúttársaságok hasznára értékesíteni igyekezzünk. Az első, önkéntelenül kínálkozó és el nem fojtható érzés: az öröm és megelégedettség, mely általánosságban minden oldalról kifejezést talált. A két érdekelt társaság, a viczinális és a szentmihályi ló- vasut, egyaránt becsületes igyekezettel és dicséretes lelkiismerettel látott feladatához s azt igen kevés, a kezdet nehézségei közepette mindenesetre elnézhető kivétellel, sikerrel is oldotta meg. Általános feltűnést keltett e tekintetben a ló- yasut, mely kezdetleges eszközeivel is a legnagyobb pontosságot tudta elérni s valóban kifogástalanul látta el a dolgát. így történt ez az aggodalommal várt vasárnapi napon is, melynek forgalma pedig már a szokott tavaszi aránynak is fokozatát mutatta. Nagy érdeme ez a lelkiismeretes két igazgatónak, Pálfi Jánosnak és Schwarczl Józsefnek, kik naphosszat ott dolgoztak, fáradtak, csakhogy az uj rend életbeléptét elősegítsék. Rendkívül fontos, hogy a két vállalat a legnagyobb pontossággal együttműködjék. Ez irányban a gyakorlat kitűnő mesternek bizonyult most is s a két hét során is már javulásról szerezhettünk tapasztalatokat. A helyiérdekű vasútnak sok nehézséget kellett leküzdenie, hogy menetrendjét hajszálpontossággal tarthassa be, e nélkül azonban minden előny, a mit az uj rend szerzett, megsemmisülne s csak kellemetlenséggé válna. Olykor néha bizony megesett, hogy a lóvasut nem várhatta meg a vicziná- Iist, ez azonban mind ritkábban fordul elő s a jövőben hihetőleg végleg megszűnik. A viczinális üzeme pontosság tekintetében egyre javul, a mely irányban sokat köszönhetünk a jeles forgalmi igazgató, God- diner lelkiismeretes ellenőrzésének, melyet a pályán e két hét alatt csaknem állandóan végzett, sok kezdetlegességet megszüntetve hasznos gyakorlati érzéke és szakértelme segítségével. A czeglédi vasútvonal keresztezése, mint örök koczkázat akadályként meredezik azonban folytonosan a vasút üzemének pontossága elé, bár a szerencsés véletlen következtében a viczinális tetemesen kevesebbet szenved a jelenlegi időbeosztás mellett, mint ezelőtt. Ámde ennek a természetellenes állapotnak előbb-utóbb gyökeresen véget kell vetni, mert örökösen el nem tűrhető. Alkalmas pillanatban hangosan fogjuk ezt a kérdést szóvá tenni, csak most megbénít s a fáradozást megfosztja a siker reményétől az országos helyzet, mely a kereskedelmi kormány működő fejének hiánya miatt minden mélyebben járó ügyet veszteglésre kárhoztat. A helyiérdekű vasúttal szemben egyébként figyelmet igénylő óhajtásunk az is, hogy miként gondosan őrizkedik az esetleges megkéséstől, ugyanúgy ter- jeszsze ki gondoskodását arra is, hogy vonatai előbb ne érkezzenek a szentmihályi állomásra a menetrend szerinti pontos időnél, mert az eltérés igy is ugyanolyan hátránynyal jár a közlekedés összhangjára s ugyanazt eredményezi, hogy a lóvasut a saját menetrendjének betartása érdekében nem képes a közönséget pontosan beszállítani a községbe. Dicséretes különben, hogy a lóvasut igazgatósága teljes mértékben érzi e helyzet súlyát s azért kérelmére a viczinális minden délben közölni fogja a pontos időt s a lóvasut szigorúan ehhez fog alkalmazkodni. A lóvasut egyébként a nagy munkán kívül meglehetős anyagi terhet vett magára: lóanyagát szaporítani kellett s a forgalmi személyzete is kiegészítésre szorul. Emellett jogos kívánsága a közönségnek, hogy a társaság kellő számú kocsiról gondoskodjék s az esetleges zsúfoltságnak elejét vegye. A nyitott kocsik felhágódeszkáin az álldogálást — mely papiroson eddig is tilos volt — semmi szin alatt sem szabad megtűrni, a mit csak a kellő számú kocsi indítása tehet lehetővé. Kívánatos újításnak ajánlkozik, hogy a midőn csak két kocsit indítanak a vasútállomásról, ezentúl ne, mint eddig, az első kocsi menjen a végállomásig s a másik az első szakaszhatárig (József főherczeg- telep), hanem megfordítva. így az esetleges átszállás időnyereséggel is megkönnyitődik s a járatlanabb idegen közönség is nagyobb megnyugvással tájékozódik. Nem helyeselhetjük a csengetés végleges megszüntetését. A csengetés legalább az utolsó lóvonat elindításakor nehézségbe nem ütközhetnék és sok tekintetben előnyös lenne. Sőt még abban sem látunk elháríthatatlan nehézséget, hogy minden kocsi elindulásakor egyet ne lehessen csengetni, mikor ez a közönségnek nagy kényelmére, a személyzetnek pedig kis terhére lenne, a nélkül, hogy a közlekedést egy perczczel is hátráltatná. A csengettyűt azonban eltávolították a végső állomásról s igy nem igen remélhetjük, hogy óhajtásunk teljesüljön. A viczinális vasút ellen szintén van egy nagy panaszunk. A nem dohányzó kocsik rendszerének tultengése ez. Gyakran megesik, hogy a vonat mostanság csak egy másodosztályú kocsival indul el s Jyénkor abban eltitják a dohányzást. Hát hiszen nem lehet elzárkózni a nem dohányzó kocsik rendszeresítésének komoly értelme elől, de a dohányzó közönséget, mely kétségtelenül a többséget alkotja, nem lehet a füstös perronokra száműzni. Ez nem méltáalapot 24.41 koronával, a Rákóczy-alapot 1.06 kor. kamattal, a Tóth József-alapot 1.25 korona kamattal gyarapitottak. Egyesületi alaptőkénk pedig 20 koronával gyarapodott és igy a vagyonleltárkimutatás szerint egyesületünk vagyona bele nem számítva a muzeum értékét, mely becslés alatt áll, 10,895.16 koronát tesz ki. Az egyesület zárószámadása 6732 kor. 32 fill, egyenleget tüntet fel. A költségelőirányzata 1905-re 6570 kor. 64 fillérrel számol.
