Rákos Vidéke, 1905 (5. évfolyam, 1-53. szám)
1905-01-01 / 1. szám
1. szám. RÁKOS VIDÉKE 3 A templom is kapott karácsonyi ajándékot: elkészült a Zornné által felajánlt utolsószines ablak; s Lcndvay Hermina gyönyörű, munkás és költséges hímzett oltárteritőt készített. A sok jóért mintegy 50 ártatlan szegény gyermek imája esdi le a mindenható Isten áldását, mi pedig megindult szívvel hálát mondva, továbbra is ajánljuk a szegényeket jószivü embertársaik munkás szeretetébe. Gyönyörű ajándék érkezett a templom számára Bauer Ottónétól is, ki remek oltárteritőt készített. Gaál Pál zenetanár tavaszi vizsgálati előadásának jövedelméből 10 koronát adott át. Ennek egy részén Wayand igazgató még az iskolai év elején szegény gyermekek számára iskolakönyveket vásárolt, a maradék összeget pedig a karácsonyi felruházás czéljára használták fel. Hírek. Szives olvasóinknak s barátainknak boldog újévet kívánunk. — E helyütt felkérjük t. előfizetőinket. ^kiknek elölizetésük az év végén lejárt, hogy annak megújítása iránt mielőbb intézkedni szíveskedjenek. Adakozás. Hausvatter Sebestyén szentmihályi vendéglősnél a következő jótékonyczélu adományok folytak be: Hausvatter Sebestyén 2, Hornyok István 2, Gardovszky Róbert 1, Weinwurm János 1, Schmied József 1, Szabados András 1, Berger Mátyás 1, Merczik Mihály —.40 kor. Összesen 9 kor. 40 fillér. Az összeget Hauser Gyula községi bírónak adták, ki a község amúgy is sovány szegény alapjának gyarapítására fordította. Igen, bűnös vagyok, nagyon bűnös. Rosszabb, ezerszer rosszabb, mert én saját boldogságomat gyilkoltam meg. Halálra Ítéltem magam, ez nem volt elég büntetés, sem bünhödés. Vájjon mily büntetést, mily boszut tart fenn számomra az, ki az emberek gondolatát és lelkeit számon kéri. — Az Isten csak irgalmas lehet és nem bosszúálló, mondja egy hang bensőmben, s ez a hang végtelen megnyugvással tölti el szivemet . . . Igen, az Isten csak jutalmaz, de nem büntet . . . * Éjfél van. A templom nagy harangja szelíd bugással hívja a híveket az Isten házába. A szelíd bugás mindinkább fokozódik, hangja erősebb, hatalmasabb, zengzetesebb lesz, hiszen csak egyszer egy évben zenghet ilyenkor is dicséneket az ég-, föld- s mindenség Urának . . . Glória . . . glória . . . Oh, Uram! én nagy Istenem, lesz-e az én vétkemnek is megváltása!? Csendes minden, csendes, csak a lágyan zsongó harangok szelíd harmóniája hallatszik a távolból . . . Elgondolkodom, milyen ........... — Orvos ur! orvos ur! zavar fel álmodozásomból egy ismerős, de előttem mégis ismeretlen hang, — jöjjön, siessen; szegény mindjárt meghal. Tanítványok hangversenye. Gaál Pál zenetanár 1905. évi január hó 6-án (pénteken) d. u. 3 órakor tartja meg a szokásos évközi bemutató hangversenyét zenetanitványaival a Bürgermeister-féle nagyteremben. Az érdekesnek Ígérkező hangverseny műsora a következő: 1. Gaál Pál-. A faluból (6 kézre). Dely Sarolta —Képessy Lenke—Ballon Margit. 2. Rieszner: Zenebimbók. Bacskay Ilona. 3. Rieding: 19. sz. Janovszky Laczi. 4. Diabelli-. Rondo. Écsy Ilona. 5. Handrock-. Scherzino. Ballon Margit. 6. a) Löschhorn -. Etude (4); b) Moret-. Idyll. Melczer Irén. 7. Alard: Részlet a „Norma“ operából. Otte Karolina. 8. Gaál F. -. Czi- gánytáncz. Képessy Lenke. 9. Bartalus: Kis művész. Otte Margit. 10. Tornay: Valse Nuptiale. Mihályffy Ilona. 11. a) Dancla: Opera egyveleg; b) Greizinger-. Magyar táncz. Bárány Irma. 12. a) Mendelssohn: Fantasie; b) Löw: Valse, Mihályffy Olga. 13. Gaál F.: Impromtu. Dely Sarolta. 14. Dancla-. Duett. Bárány Irma—Otte Karolin. 15. Tsaikowszky: Chant sans paroles. Ballon Borbála. 16. a) Raff: Valse Impromtu; b) Gaál Pál: Idyll. Otte Miczi. 17. Mozart: Simfonia (1 tétel). Windisch Ilona—Gaál. A hangversenyen belépő dij nincs s bárkit szívesen látnak. János napja. Rákosszentmihályon minden évben hangos a János-napja, lévén községünk több érdemes lakosa János. Az idén is nagyszámban gyülekezett a helybeli intelligenczia Pálfy János üdvözlésére, másnap pedig Fehér János szeretett lelkészünket ünnepelték. A vendégek érzelmeit Pálfy János tolmácsolta méltó szavakban. Ipartársulat. A rákoszentmihályi ipartársulat január 8-án este 7 órakor az Engelbrecht-vendéglő Nincs időm a kérdezősködésre, sietve kapom magamra téli kabátomat, kezembe táskámat, melyet ha kell, ha nem, mindig magammal hordok, s a türelmetlenkedő nő után sietek. A hold éppen most jött fel, halvány sugarai, mint milliónyi ezüst csikók csillognak a fagyos havon. — Messze megyünk? Kihez megyünk? — fordulok vezetőmhöz, — de ez mintha űznék, úgy rohan előre, válasz nélkül hagyva kérdésemet. Már-már erélyesebb hangon akarom kérdésemet ismételni, midőn egy kis ház kapuját előttem felnyitva, igy szól: — Itt vagyunk! Magányos kis ház, bizonyára csak egy ember lakja. Belépünk a szobába. Egyszerű, de Ízléses hálószoba ez. Alig teszem le kabátom, midőn gyermek- sirás üti meg füleimet. Most már tudom mi lehet a baj okozója. Odalépek az ágyhoz. Az édes anya, a ki még e szenvedéseit is örömmel, boldogan szenvedi, fekszik előttem. Rátekintek arczára . . . — Isten, hatalmas Isten, segíts! ... a feleségem! Vagy talán most akarsz boszuddal sújtani? . .. De nem! Te nem vagy boszuálló, csak irgalmas! Lázasan vizsgálom meg őt, s lassanként nyu-
