Rákos Vidéke, 1905 (5. évfolyam, 1-53. szám)

1905-03-19 / 12. szám

6 RÁKOS VIDÉKE 12. szám. negyed évre 3 korona 50 fillér. Mutatványszámot 60 fillérnek beküldése esetén készséggel küld a kiadóhivatal, ha ez iránt hozzá (VII., Király-utcza 89. szám alá) fordulnak az érdeklődők. Nehéz kérdés. Nehéz kérdés, egészen komoly gondja az embernek, ha jó, megbízható és ügyes órásmestert kell keresnie, mert az órások tudvalevő­leg rendkívül kényes mesterek, kik mint akár néme­lyik doktor, sokszor nagy terhet rónak a rájuk szo­ruló felekre s gyakran még meg is bosszantják, ha ügyetlenkednek. Nagy megnyugvás tehát, ha valaki olyan órással dolgoztathat, a ki a maga dolgát pom­pásan érti s méltányos is a feleivel szemben. Ilyen hire van fővárosszerte az Egyetem-utcza 11. szám alatt levő derék Márkutz Sándornak, a ki csakhamar magához hódította ritka ügyességével és különleges tudományával a Belváros java közönségét. Csinos és jól felszeielt üzletét érdemes megtekinteni, a mun­kája pedig igazán páratlan s magyar ember létére sok elismert külföldi nagyságon messze túltesz. Fontos Amerikába utazóknak! A magyar kormány az Amerikába való utazást most már Brémán át is meg­engedte. Fiúmén át Amerikába szóló útlevelek most már Brémán át is érvényesek, ha az illető utas egy Bremen- nek szóló hajójegy birtokában van. A ki Brémán át akar utazni, annak okvetlenül kell otthonról 20 koronát előre Bremenbe előlegnek beküldeni, mire rögtön megküldetik a hajójegy. Jóegészségü és munkaképes munkások, a kik az amerikai rendeltetési helyig szóló vasúti jegyet kifizették és azonkívül még 50 koronát készpénzben felmutatni tud­nak, Amerikába bebocsátást nyernek. A kinek barátjai vannak Amerikában, hozza magával azok czimeit. Szembetegek vagy egyéb testi fogyatkozásban szen­vedők, 50 évnél idősebb személyek vagy olyanok, a kik valamely amerikában levő gyárral szerződést kötöttek, mely szerint ott bizonyos meghatározntt bérért dolgoznak, Amerikából visszautasittatnak. Ratiborban, Valamint Bremenben minden kivándorló megvizsgáltatik, mindenki tehát, a ki Bremenben hajóra felszáll, előreláthatólag Amerikában bebocsátást nyer. Szenzácziós zsurnalisztikái jubileum. Az „Egyet­értés“, mely a hazai zsurnalisztikában a legelső helyek egyikét foglalja el és a mely mint politikai tényező is igen nevezetes, a közel jövőben nagy ünnepet ül. Ez év tavaszán lesz ugyanis negyven éve annak, hogy az Egyetértés fennáll. Az évfordulót a legna­gyobb magyar lap igen érdekes módon fogja meg­ünnepelni, a mennyiben olyan jubiláns számot ád ki, a minőre még aligha volt eset valahol. Jubileuma alkalmából ugyanis az Egyetértés 230—250 oldal ter­jedelmű disz-számot ád ki. Ez egy 500—600 oldalas kisebb alakú lapnak felel meg. A jubiláris szám igen fényes kiállítású és rendkívül gazdag tartalmú lesz. A mesteri illusztráczióknak egész tömege fogja dí­szíteni, azonkívül a magyar irodalom legjelesebbjei­től lesznek benne dolgozatok, tudományos és szép- irodalmi közlemények, sőt egy teljes regény is. Egy- egy ilyen óriási lappéldánynak a nyers előállítása költsége mintegy 6 koronára rúg. Ilyen módon akarja az Egyetértés leróni háláját a magyar olvasóközön­ség iránt, mely négy hosszú évtizeden át a legmele­gebb rokonszenvvel támogatta. Hogy a lap előfizetői megkapják a jubiláris disz-számot, mely egymagában egy egész kis könyvtárral fog fölérni, az természe­tes. Az Egyetértés azonban úgy intézkedik, hogy az óriási lapszámot emlékképen azok is megszerezhes­sék, a kik nem tartoznak az előfizetők sorába. E czélra elegendő, ha az érdeklődők levélben fordul­nak a kiadóhivatalhoz (Budapest, IV. Vármegyeház- utcza 11.), a mely levélhez az expediczió költségei­nek fedezésére 50 fillér melléklendő levélbélyegek­ben. Tekintettel arra, hogy az óriási disz-példány csak bizonyos korlátolt számban jelenik meg, ajánla­tos, hogy azok, a kik a legalább 230—250 oldalas, jubiláris Egyetértést meg akarják kapni, mielőbb for­duljanak eziránt a kiadóhivatalhoz. Ritka alkalom kutyakedvelöknek. Valódi spitz faj­kutya, him, hófehér, kéthónapos, három darab eladó. Közgazdaság-. Magyar közgazdasági munkák román nyelvon. Kor­mos Alfrédnak, a „Magyar Pénzügy“ és a „Magyar Kereskedők Lapja“ szerkesztőjének „Igazgatósági ta­gok jogai és kötelességei“ és „Felügyelő bizottsági tagok jogai és kötelességei és felelőssége“ czimü munkái, melyekről annak idején a sajtó osztatlan elismeréssel nyilatkozott s melyet a szakkörök rend­kívüli készséggel fogadtak, most román fordításban is megjelentek. A fordítás munkáját a magyarországi román pénzintézetek kötelékének megbízásából Popp Constantin végezte. A fordítás maga világos nyelve­zetével és hűségével tűnik föl. A könyveket a nagy­szebeni egyházmegyei könyvnyomda állította ki Ízlé­ses, csinos formában s kaphatók az Albina takarék- és hitelintézetnél Nagyszebenben. Az eredeti ma­gyar nyelvű munkák, az Ápoló irodalmi és nyomdai részvénytársaságnál, Budapesten, VII. Almásy-tér 2., jelentek meg. Hányszor jelenjék meg egy hirdetés? Erre a kér­désre egyik előadásában a következőképpen felelt dr. Wiedemann, az erfurti kereskedelmi kamara titkára. „Legalább hétszer. Mert, először csak elsiklik az olvasó szeme fölötte, másodszor már megjegyzi ma­gának, harmadszor már el is olvassa, de még nem gondolt rája, negyedszer már gondolkodik felette, ötödszöri megjelenésnél beszél az asszonynyal, a hatodiknál meg akarja próbálni és végül a hetedik­nél vásárol.“ Ez a felelet bár tréfás hangú, de mégis igaz. Nálunk Magyarországon, ha valamely hirdetés egyszeri közzététele nem jár eredménynyel, ez már kedvét veszi a hirdetőnek. Hirdetés pedig csak akkor hozza meg a gyümölcsét, ha az állan­dóan az olvasó szeme előtt van és fel sem kelti annak figyelmét, érdeklődését előbb, mig úgyszólván jó ismerőse nem lesz. Szerkesztői üzenetek. Pletykássy Gézáné, Mátyásföld. Levelén jól mulat­tunk, azonban sajnos, az érzékenységek e világában ön­zőknek kell lennünk s a mulatságtól másokat meg kell fosztanunk, annyival is inkább, mert a móka bizony egy kissé vastagocska. B. A., Kőbánya. Köszönettel megkaptuk. Minden közlés egy korona. Aranyos szivecske! Lám, egy piczike czélzás és ilyen hamar! Ne tagadja, ne titkolja, mindent tudunk. Köszön­jük az előzékenységét. Pompás kis dolog és csakhamar jönni fog. Csakis egy apróságot szeretnénk megjegyezni, ha — mondjuk az inkognito fentartásával — megengedné. Legközelebb szóvá tesszük ezt; de aztán ne tessék ta­gadni és kícsufolni. Kézcsók ! A. L, Hatvan. Köszönettel megkaptuk. Üdv és hála.

Next

/
Thumbnails
Contents