Rákos Vidéke, 1905 (5. évfolyam, 1-53. szám)
1905-03-19 / 12. szám
2 RÁKOS VIDÉKE 12. szám. Pestvármegje magyarosodása. Nem igen akadhat ember, a ki tiszta lelkiismerettel azt merészelhetné mondani, hogy Pestvármegye vezető férfiai, kik közpályájuk kiváló pontjain az ügyek intézésére hivatottak, magyar érzésük, hazafias törekvéseik, kötelességtudó buzgóságuk tekintetében nem érdemelnének teljes elismerést. Mégis szégyenünkre, az ország kellő közepén, a fővárost környező, legelső vármegyénk idegen eredetű lakosságának magyarosodása csigaléptekkel halad előre, sőt nem egy helyen a teljes veszteglés állapota keseríthet el. Rendkívül érdekes világot vet ez állapotokra a vármegye közigazgatási bizottságának szokásos félévi jelentése, melyet az 1904. év második feléről most terjesztett be a miniszterelnökhöz. A jelentés idevágó része szószerint a következő: Miniszterelnök Ur! Mindenek előtt általánosságban a fővárost környező községek idegen ajkuságára hívjuk fel Nagyméltóságod figyelmét. Ezen lakosság annyira ragaszkodik nyelvéhez, hogy önként nem látja be helyességét és szükségét annak, hogy az állam nyelvét megtanulja s gyermekeivel megtanittassa, nemcsak, de a magyar, német és tót vegyes nyelvű lakosság egymással elegyedni nem akar és így a magyarosodás nemhogy haladna előre, de évről-évre ke- vesbedik azon egyéneknek a száma, kik a magyar nyelvet vallják anyanyelvűknek. Mint a példa mutatja, a czél itt csakis állami iskolák létesítésével volna elérhető, mert abban a pár községben, hol már állami népiskola van, a magyarosodás pár év óta örvendetes mértékben halad, s az iskolába járó gyermekek ma már magyarul tökéletesen beszélnek. Tehát ezen községekben az iskolák államosítása volna az az eszköz, amivel a nemes czél elérése tekintetében alaposan közrehatni lehetne. A lakosság nagy részében erre a hajlandóság meg is volna, annyival is inkább, mert az egyházi terhek elviselhetetlen mértékben nyomják őket, de sajnosán kellett tapasztalni, hogy ha a község állami iskola létesítését kéri, a minisztérium részéről nagy nehézségek támasztatnak — ami vagy végkép elveszi a kedvüket, vagy csak évek hosszú sora után, sok lótás-futás, fáradtság után jut dűlőre. Feltétlenül meg kellene hozni tehát iskola- épületeknek építésével s a feltételek megkönnyítésével az államnak az áldozatokat, hogy igy erre rendelkezésre álló egyedüli eszközzel a magyarosodás ügye előbbre vihető legyen. íme, mennyire igaz e fejtegetés. És mennyire remek példája a miniszter zárkózottságának, a mit csak, mondjuk, Rákosszentmihálylyal szemben tanúsított, midőn kimondotta, hogy az osztályok szaporítását nem tartja ez idő szerint szükségesnek, mert szerinte nyolczvan tanuló is megférhet egy osztályban ! Különösen a mi viszonyaink közepette, a hol piczi termek, melyek nem iskola czéljára épültek, fogadják be a zsenge ifjúságot. Jellemzi ez a miniszter túlzón takarékoskodó eljárását, melyre méltó felelet a közigazgatási bizottság jelentése, a melynek visszhangra kell találnia fent és lent egyaránt. Igen, állami iskolákat kérünk mindenfelől és a fáradhatatlan buzgóság teljes mértékét minden téren, hogy vármegyénk szégyenletesen lassú magyarosodásról ne kelljen többé pirulva és boszan- kodva beszélnünk. Viszontlátás. Lelkemben már sokszor átéltem, Átéreztem a perczeket, Midőn a sors majd egyszer újra Összehoz velem Tégedet. Hogy is fog esni ? . . . Hogy fogsz nevetni, Beszélni vígan, pajkosan, — Mint akkor . . . régen . . . mikor elváltunk Szerelmes szívvel, boldogan . . . Elképzeltem, milyen leszel majd ? Kissé nagyobb ? . . . kövér ? . . . sovány ? ... Olyan leszel-é, milyen voltál, Az a kis pajkos, barna lány ? . . . Fogsz-e szeretni ? . . . Fogsz-e rám nézni Olyan varázslón, bájosan, — Mint akkor . . . régen . . . mikor elváltunk Szerelmes szívvel, boldogan . . . S most újra itt vagy, újra látlak; — A szivem úgy fél, úgy remeg . . . Hol az a régi szerelmes kis lány ? . . . Rád nézni is alig merek . . . Nagy leány lettél, Gyönyörű lettél; Szebb vagy te most százszorosán, Mint akkor . . . régen . . . mikor elváltunk Szerelmes szívvel, boldogan . . . Rózsabokornak szép virága Bársonyos, üde, harmatos . . . Hasadó hajnal, gyöngyvirágszál Napsugaras, varázslatos ... Kell-e a lelkem ? . . . Szeretsz-e engem ? . . . Meghallgatod-e még szavam ? Mint akkor . . . régen . . . mikor elváltunk Szerelmes szívvel, boldogan . . . Kaczagó gerle, barna lányka, Megváltozott nagyon szived; — Nem veszed észre, meg se látod, Elfeledted régi hived . . . Könyes az arczom . . . Sírva panaszlom: Mért nem vagy te most is olyan, Mint akkor . . . régen . . . mikor elváltunk Szerelmes szívvel, boldogan . . . Randi**
