Rákos Vidéke, 1905 (5. évfolyam, 1-53. szám)

1905-01-08 / 2. szám

V. évfolyam. Rákosszentmihály, 1905. vasárnap január 8. 2. szám. RÁKOS VIDÉKE TÁRSADALMI és KÖZGAZDASÁGI HETILAP RÁKOSSZENTMIHÁLY NAGYKÖZSÉG HIVATALOS LAPJA. A MÁTYÁSFÖLDI NYARALÓTULAJDONOSOK EGYESÜLETE, A BUDAPEST X. KERÜLETI RÁKOSI KÖZMŰVELŐDÉSI ÉS JÓTÉKONYSÁGI EGYESÜLET, A RÁKOSSZENTMIHÁLYI SPORTTELEP, A POL­GÁRI DALKÖR ÉS AZ ANNA-TELEP EGYESÜLET HIVATALOS LAPJA. Szerkesztőség és kiadóhivatal: MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Előfizetési ár: Egész évre . . . 8 korona Fél évre . .... 4 „ Rákosszentmihály, Sashalom-utcza 3. szám.-------*------­Ne gyed évre..................2 „ . — Felelős szerkesztő: Egyes szám ára 20 fillér. Fiók kiadóhivatal és budapesti szerkesztőségi iroda: Budapest, Vili., Losonczi-utcza 22. szám. BALÁZSOV1CH ZOLTÁN. Hirdetéseket felvesz a kiadóhivatal. Egy egyhasábos petitsor ára 10 fillér. Elment.. . Wolfner Tivadar, a gödöllői kerület ország­gyűlési képviselője, a kerület választóihoz nyilt levelet intézett, a melyben kijelenti, hogy „magántermészetű indokok arra kényszerítik, hogy az országgyűlés következő cziklusára képvi­selői megbízást ne vállaljon és éppen ezért ne is kérje a választókat, hogy őt nagyrabecsült politikai bizalmukkal újból megajándékozzák.“ A Rákos Vidéke uj korszakában kevés szó esett Wolfner képviselő működéséről. Meg van és kezdettől fogva meg volt a magunk véleménye róla, melylyel elég kevés okot adott arra, hogy foglalkozzunk vele. De az igazságérzet, a higgadt, méltányos elbírálás türelme is kény- szeritett reá, hogy megvárjuk a — végét, mielőtt leszámoltunk volna vele és tanulságait értékesíteni igyekeztünk volna. Wolfner Tivadar ur felégette maga megett a hidat, hátat fordított s önérzetes nyugalom­mal indul magántermészetű viszonyainak ápo­lásába. Mondják, ... a báróságot tanulja — mondják . . . ej, de hiszen olyan sok minden­félét mondanak, a mai világban. Mit érdekel az mi bennünket! Egyszerű, üzleti zárószámadást vetünk. A mikor az üzlet feloszlik, lezárják a főkönyve­ket és elkészítik a mérleget. Csak száraz, üzleti mérleget, a mint hogy két nap óta or­szág-világ előtt bizonyos, hogy itt egyszerű üzletről volt szó. — Tartozik. Követel. 0 kért és kapott mandátumot. Olyan sza­badjegyet, a mely szabad utazást biztosit a magyar közélet legnagyobb és legelőkelőbb területére, a magyar intelligenczia boldogulá­sának végső czélpontja felé. Kért, követelt bizalmat és lelkes támogatást Magyarország egyik legnagyobb és legintelligensebb választó- kerületétől, ennek is a szine-javától. Tartozott . . . tartozott volna hálával, meg­becsüléssel, buzgó, lelkiismeretes és odaadó, áldozatra kész munkálkodással a közjó érde­kében. Tartozott volna ... de ő nem tett, csak Ígért. ígéretekkel adós nem maradt. ígért eget, földet, mennyei boldogságot, izraelita létére (— minő fenkölt önzetlenség és bőke­zűség ! —) katholikus templomot, itt is, ott is, nem egyet és nem kettőt. ígért község­házát, vasutat, villamost és gőzöst, jó utakat, közigazgatási előnyöket, ipari érdekek támo­gatását, a vidék, a járás, a kerület, az egyes községek hallatlan felvirágoztatását, arany­hegyeket és gyémántbányákat. Hogy mit tett ? Az országházában ? nem kérdezzük, mert nem politizálunk. Hogy a vidékünkért, mi érettünk mit tett ? Ennek megjelölésére a semmi rendkívül tág és dús fogalom. A semmi már olyan valami, a mit az ő tevékenységére alkalmazni őrületes pa­zarlás lenne. — Mert a nemtevésben olyan rekordokat ért el, a minőket példátlannak kell tartanunk még a hiú, üres Ígéreteknek ebben a keserves országában is. Ránk se nézett, fe­lénk se fittyentett, ügyeink nem érdekelték, munkásságunk, fáradozásunk, törekvésünk ide­gen és ismeretlen volt előtte hosszú évek sora óta. Mindazóta, a mióta porhintő kortesbeszé­dének elmondásához be kellett szereznie a szük­séges adatokat, a melyek fitogtatásával elva- kitsa a bizó választók felültetett tömegét. Azt mondják, nem illik halál után a vádló kritika. Ha méltó feleletül megbukott volna, a gyöngédség talán meglágyítana. De nem bukott meg, hanem megszaladt. — Még a múlt héten vérmes reményekkel, nagy szer­vezettel készült a küzdelemre. Csak a mikor észrevette, hogy itf is, ott is számon akarják kérni üres Ígéreteit, — akkor ébredt fel. Ak­kor látta meg, hogy a puszta szóbeszédnek harmadszor már nem ül fel senki. Egy kis számvetés és rögtön beláthat mindenki a magánviszonyokból eredő indokok mélyére. Tanultunk. Maga kárán tanul a magyar. Örömmel látjuk, hogy remélhetőleg csakugyan tanult. Ez a visszalépés fényesen bizonyítja. Közönségünk lábára áll és tisztán lát, tisztán Mai számunk 12 oldal.

Next

/
Thumbnails
Contents