Rákos Vidéke, 1904 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1904-12-25 / 52. szám
4 RÁKOS VIDÉKE 52. szám. Az élőképet Kuff Ferencz rendezi, a kinek már tavaly is nagy sikere volt e téren. A táncz pontban 12 órakor kezdődik. Az ex-lex idejéből származó adóhátralékok törlesztése. A pénzügyminiszter egyik legújabb rendeletével — a rossz viszonyokat tekintve — megengedte, hogy a legutóbbi törvényenkivüli állapot idejéből származó és 100 koronát meg nem haladó adóhátralékok letörlesztésére a folyamodó felek 1905. évi szeptember végéig időhaladékot nyerhessenek. A folyamodásokat a kir. pénzügyigazgatóságnál kell benyújtani legkésőbb e hónap végéig. Népkönyvtárak gyarapodása. Berzeviczy Albert, vallás- és közoktatásügyi miniszter legutóbb kétezernél több népiskolai könyvtár szervezését rendelte el, a mivel 216.000 könyv kerül a magyar gyerekek kezébe. A bölcs és bőkezű intézkedés országszerte méltó örömet kelt. Az országos magyar iskolaegyesület 334 kötet könyvet ajándékozott az Újpesten létesítendő népkönyvtár javára. A könyvtárt az elöljáróság szervezi. Újév után úgy hiszszük, hallunk majd a szentmihályi népkönyvtár felől is egyet-mást. Rákosszentmihályi hitelszövetkezet. A rá- | kosszentmihályi hitelszövetkezet első üzletévének befejezéséhez közeleg. Gondos és lelkiismeretes vezetésének bizonysága az elért szép eredmény, melyet e rövid idő alatt is felmutathatott. Lesz alkalmunk ezekkel a dolgokkal a zárószámadások és forgalmi kimutatás közlésekor behatóan foglalkozni, ezúttal csak fel akarjuk hívni közönségünk figyelmét a szövetkezet csendes, de eredményes működésére. Részletesebb felvilágosítást nyújt mai hirdetésünk. Göbel doktor vőlegény. Rózsaszínbe borul ez az egyszerű szürke papiros; az iromba betűk gyöngyszemekké válnak s mint* a folyondár húzódik keresztül a legbóditóbb illatu liliomfüzér az egyhangú toliszántáson. Szeretnék poéta lenni s valami szép, zengő románczban Írni meg a leghétköznapibb riportot. Mi az, egy hymen-hir ? A legsablonosabb mindennaposság, a melyre uj köntöst szabni talán alig lehetséges. Irtózom a sablontól s a szivem szorul össze, a mikor a Göbel doktor boldogságát egy nyomorult riport szürkeségébe kell belegyömöszölnöm. A leg- j szeretreméltóbb, igaz pajtás, a legkészségesebb lélek, a legegyszerűbb, legegyenesebb férfi, eh mit — hiszen ez is csak sablon lesz — egyszerűen férfi Göbel Jóska, minden társaságnak, a hol csak valaha megfordult, a vidám lelke. Soká járkált a világban, jó ideje, hogy közöttünk is él s nélküle üres volt minden este, a mikor véletlenül el-elmaradt. Keresett valamit . . . Kereste a boldogságot, a mit a legpompásabb vig kompánia sem adhatott meg. Keresett valakit ... a kit a legjobbkedvü czimborák között se lelhetett fel. Nos hát, megtalálta. Ennyi az egész. Megérdemelte; s ha busán tekint a távozó után a vig társaság, meghatottsággal vegyes az öröm, mely elfogja a sziveket. Karácsony estéjén cserélt gyűrűt Göbel József dr. a X. kerület orvosa, Fodor Margitkával, Fodor Kálmán budapesti gyáros leányával, azzal a bájos kis I tündérrel, a ki megbabonázta a legvértezettebb szivet, mely eddig asszonyok csábjának ellenállhatott. A hölgyek kedvencze elszegődött egy kicsike leányka hűséges lovagjává. — Borítsa be frigyüket az el nem múló boldogság aranyos fátyola s nyíljanak meg utuk- ban a tavasz virágai, hogy bókolva köszöntsék minden léptüket. Ipartársulat. A rákosszentmihályi ipartársulat januári ülését január 8-án, vasárnap, este 7 órakor tartja az Engelbrecht vendéglő külön helyiségében. írónak is és pirulniok kell még azoknak az érzéketlen papiros-lapoknak is, a melyeknek e szégyenfoltos történeteket viselniük kell. Még a csendes, jámbor felvidéki tótokat is magyar testvérvérben gázol- tatta a Kamarilla, mig a magyar hadsereg Murbán jól bepálinkázott fenegyerekeit szét nem ugratta s vissza a sutba nem kergette. így törette meg a Kamarilla a királyi esküt, igy tépette meg a királyi hitlevelet, a melyekben Isten jutalmazó és büntető kezére appellálva fogadta meg a magyar király, hogy a magyar korona országainak területi épségét halálig harczolva megvédi. Persze az agg-gyermek- király mit sem tudott tanácsosainak pokoli gonoszságairól. S a Kamarilla, hogy tultegyen az ördögök ravasz fején és gonosz lelkén, rendet csinálni, igazában azonhan a szabadságharcz Isten-adta hőseit s velők a nemzet szine-javát kiirtani, az ország nyakára küldötte a földkerekség legvadabb hóhérját, a bresciai hiénát, Ftaynaut s ez az emberi torz, ez az emberi szörny, a kit az Úristen bizonyára elfeledett a maga képére és hasonlatosságára teremteni, mélységes pokoli munkát végzett megdicsőült nemzeti szenteinken : Batthyány Lajos grófon, a tizenhárom aradi vértanún s a többi áldott emlékezetű nemzeti mártíron ! . . . III. Lelkem a szabadságharcz magasztos szinjátéká- ban, a csodás viadalok dicső diadalaiban gyönyörködik. Végigszáll a vérittas csatasikokon s áhítattal borul egy-egy mártir-honvéd teteme fölé, a ki boldog nyugalommal mosolyog a halálában is, mert istenadta természetes jogainknak, a szabadságnak, egyenlőségnek védelmében legszebb kötelességét teljesítette: vérét osztotta hazájáért, nemzetéért! Bizonyos mértékben messiási hivatás ez s talán ennek érzetében harczoltak Damjanics piros-sapkásai olyan égretörő bátorsággal, hogy osztráknak és muszkának egyaránt rémeivé váltak. E hivatásérzet, tüzelhette Bem apó honvédgóbéit is s annak erejével verték le és ki Erdélyből a magyarnak minden ellenségét, mindaddig, a mig az északeurópai medvese- reglet, az orosz csorda számtalan ezrekre rugó talpával á kimerülésig gyötört kis országra nem nehezedett. S dehogy zúzza össze a magyar szabadságot az egyesült orosz és osztrák hadsereg, ha a magyaron nem fog a régi átok, ha vezéreinek egyenetlensége, egymás szándékainak a meggyanusitása s a főhatalomért való vetélkedés pártokra nem bontja a vezérgárdát s ádáz hatalmi tusára nem ösztönzi azokat, a kiknek gondolatban és érzelemben össze kellett volna forrniok; ha Görgey a magyar szabadságnak az az alkut nem ismerő őre marad, a ki Zichy Eugén grófot árulásáért Lórén habozás nélkül felakasztatta s nem készül hurkot vetni Kossuth Lajos nyakára abban a gyanúban, hogy a kormányzónak koronás álmai vannak, e mellett azonban maga nem ambicionálta volna magának a korlátlan diktátori hatalmat, a melyet azután mindenféle káros katonai fogással a nemzet mérhetetlen szerencsétlenségére sikerült is magához ragadni, megmentve a maga kétszínű bőrét, de a bresciai hiénának, Haynaunak, martalékul dobva minden nagy lelket, a ki nemzete függetlenségéért nagyot, érdemeset cselekedett. Az aradi 13 apotheozisa a kurucz tárogatónál is hangosabban inti a magyart arra, hogy elvégre értse meg egymást jól s kezet fogva egy érzelemben a végső szakadásig küzdjön és dolgozzék Magyaror-
