Rákos Vidéke, 1904 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1904-02-07 / 6. szám
6. szám. RÁKOS VIDÉKE 5 sárolt, azonban csakhamar ismét ágyba dőlt s hosszú szenvedéstől váltotta meg a könyörülő halál. Özvegye szül. zborói Zboray Margit és három kis leánya és öreg édes anyja gyászolja. Gyermekek nyilvános mulatozása. Pestvármegye egyik szabályrendelete eltiltja a tizenhat éven alóli gyermekeknek, hogy nyilvános helyeken rendezett mulatságokon résztvehessenek. A vármegye e szabály szigorú végrehajtását követeli s Hauser Gyula Rákosszentmihály község bírája teljes lelkiismeretességgel jár el a szabályzat végrehajtásában. Legutóbb egyik Szent- mihályi vendéglőben éjfélután három serdületlen ifjú vett részt a nyilvános táncmulatságban s a biró a szülőket az elöljáróság elé idéztette s megintette, kijelentvén, hogy ismétlődés esetén a kihágást kénytelen lenne följelenteni. Az elöljáróság figyelmezteti a közönséget, hogy a szabály szigorú rendelkezését a jövőben is kötelessége pontosan végrehajtani s azért a szülők annak megszegésétől tartózkodjanak. A lóvasúti igazgatóság ülése. A pusztaszent- mihályi közúti vasút r.-t igazgatósága 1904. évi jan. hó 30-ikán a rákosszentmihályi Bürgermeister-féle vendéglő külön helyiségében ülést tartott, melyen Bugyi Ferenc József, Bürgermeister Ferenc és Schwarczl József igazgatók és Keller Gyula felügyelő-bizottsági tag volt jelen. Farkas Ignác elnök betegsége miatt történt távolmaradása következtében és megbízása értelmében az ülésen Bugyi Ferenc József elnökölt. Németh Zsigmond igazgatósági tagságáról gyógyithatlan betegsége miatt lemondott. Az igazgatóság* e lemondást sajnálattal vette tudomásul és Németh Zsigmondnak a részvény-társaság érdekében tanúsított jóakaratu közreműködéséért jegyzőkönyvi köszönetét szavazott és elhatározta, hogy helyébe Pálfi Jánost, esetleg ha nem fogadná el, akkor Müller Antal felügyelő-bizottsági tagot, esetleg pedig Spanitz Antalt kéri fel az igazgatósági tagság elfogadására. — Az igazgatóság évi jelentésének szövegét és az 1903. évi vagyon-mérleget és zárszámadásokat az igazgatóság elfogadta. — A felügyelő-bizottság jelentésének szövegét megállapították. (Mindezeket — szokás szerint — legközelebb egész terjedelmében közölni fogjuk.) — Az évi rendes közgyűlést 1904. évi március hó 25-én délután 3 órakor a rákosszentmihályi Bürgermeister féle vendéglő nagy termében tartják meg. Az ide vonatkozó meghívások kinyomatását, szétküldését valamint a „Rákos Vidéké“- ben és a hivatalos lapban való közzétételét elrendeli az igazgatóság. A bérletjegyek árának leszállítása. A vicinális bérletjegyek árának ismeretes ügyében újabb nyilvános gyűlés lesz, melyre a következő meghívót bocsátották ki: Folyó évi 1904. február hó 7-én (vasárnap) d. u. 3 órakor X. kér., Rákosfalván (Külső Kerepesi-uton) a „Zöldikédhez címzett vendéglőben nyilvános gyűlés tartatik, a következő napirenddel: 1. Állásfoglalás a budapesti helyiérdekű vasúttal szemben. 2. Esetleges indítványok. — Tisztelt polgártársak! Saját jól felfogott érdekükben számos és pontos megjelenést kérünk. Az egy be hívók. Mulatság. Cinkotán, február hó 2-án (kedden), Sopronyi Lajos vendéglőjének összes termeiben az Ehmann-telepi iskola javára disznótoros vacsorával egybekötött táncvigalmat tartottak, melyre a meghívót a rendezőség megbízottja Tolnay Károly bocsátotta ki. Jó cigányzenéről, valamint kitűnő nagykőrösi kadarka borról gondoskodtak, a mely Gömöri János termelése. A mulatság kezdete este 8 órakor volt s a belépődíj sze- mélyenkint csak 50 fillér. A mulatság az Ehmann-telepi iskola javára 19 korona 50 fillért jövedelmezett — Felülfizettek: Huszka Gyula jegyző, Szlaukó Pál, Mezey József, Tolnay Károly 2—2 koronát, Ecsenszky Márta, Pintér Antal, Király Lajos, Róza László, Pitlik — Ezerháromszáz, összesen, — ismételte gépiesen az asszony. A konyhából pokoli trillázás hallatszott. Megjött a cseléd a péktől. Linka — úgy látszott — már észre sem vette; mereven nézett maga elé, mialatt formás karjait lankadtan lógatta a kék kötényes ölében. Egy légy ijedten keringett az alburnos asztal fölött. Kacka úgy vélte, hogy ráismert: ugyanaz volt, a melyik az imént; összeszoritotta a fogát . . . Újra szivére tódult minden keserűsége, a férj és az egész elveszett paradicsom. — E szerint hát teljes négyszázötven forinttal van többje, mint az én férjemnek . . . Tükrös, kék szeméből könycsepp perdült alá a hamvas arcon; egy eljátszott élétnek a kései bánatkönnye . . . A főmérnök rémülten hajolt hozzá: — Linka, az istenért, mi történt, miért sir! ? A szegény asszony, ki szintén az elveszett paradicsomra gondolt, bágyadtan intett. — Oh, semmi, Ferenc, semmi. — Aztán félénken és halkan, mint a beteg, kérdezte: — És a napidija is elég sok ugy-e ? Finom, fehér ujjai tétován babráltak egy aranybetüs album csatijával, az őskori csecsebecsékkel telirakott asztalon. — Elég sok, — felelte Kacka és igen boldognak érezte magát. Linka asszony sóhajtott. A sóhajtás megkönnyíti a sziveket és a szivek fájdalmait. És ebben a sóhajban benne volt a töviskoszoruzta női szívnek egész kálváriája, nemessége, szerelme, utolérhetetleniil magasztos pie- desztálja A főmérnök, a kinek volt érzéke az összetört szivek gyötrelmei iránt, utána sóhajtott, miközben elképedt arccal meredt a légyre, ki most mégis visszaröpült az asszonyra. Linka pedig fölvette az asztalról a fényképalbumot, melynek aranybetüs bekötési táblájáról a föntnevezett barátságos háziállat imént — úgy látszott — a Budapest és Környéke címet olvasta le, és mereven, mint egy automata, kinyitotta valahol a közepe táján. — Ah! milyen az élet! — suttogta elhaló hangon. Megtört, könnyes szeme az album kinyitott lapjára tévedt, melynek tökéletes kivitelű fényképe a lánchidat ábrázolta.
