Rákos Vidéke, 1904 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1904-01-31 / 5. szám
5. szám. 3 RÁKOS meket és terheket, az egylet, egyházmegye-főhatósági, püspöki hozzájárulással megváltotta ugyan, ámde a kegyúri bemutatási jog sérelme és erről való lemondás nélkül, sőt ez utóbbinak egyenes és világos fentartásá- val; tekintettel arra, hogy időközben Rákosszentmihályon a római katholikus hitközség immár megalakult és amaz egyházjognak gyakorlására az így alakult hitközség a leghivatottabb: az egyletet megillető kegyúri bemutatási jogot az egyesület közgyűlése a rákosszentmihályi róni. kath. hitközségnek átengedni és erre átruházni határozza. — Egyben, tekintettel arra, hogy eme közgyűlési határozatok több rendbeli felsőbb hatósági tudomásul vételt és helybenhagyást igényelnek, a felvett közgyűlési jegyzőkönyv egy-egy eredeti példányát a járási hatóságnak, a vármegyei törvényhatóságnak, a m. kir. belügyminiszter úrnak, a váci róm. kath. megyés püspök úrnak és Rákosszentmihály község elöljáróságának megküldeni rendeli és ennek foganatosítására az elnököt utasítja. Végül Bugyi Ferencz József indítványára a közgyűlés dr. Bentsik József elnöknek sikeres és pártatlan működéséért jegyzőkönyvi köszönetét fejez ki. Elnök erre néhány búcsúszót intézett a közgyűléshez : Az az áldozatkészség, melyet az egyesületért meghozott, önálló, a köteles közterheken kívül levő. Eztjnem szabad jövőre sem kiaknázatlanul hagyni, hanem értékesíteni kell társas egyesületek alakítása révén. A község erre maga is rászorul — vagyontalan; nincs szegényalapja, nincs kellő gondoskodás a tűzbiztonsági felszerelés dolgában, kórházat kellene alapittani s egyéb közhasznú, jótékony intézményt vagy célt támogatni." Alakítsanak tehát uj egyesületeket e célokra s buzgalmuk ne lankadjon. Isten éltesse s tartsa meg áldozatkészségében — zárta szavait az elnök — a közgyűlés és egyesület minden egyes tagját. Végső szó a Leckéről. — Levél a szerkesztőhöz. — Nem alkalmatlankodtam volna erről az ügyről többé a tekintetes Szerkesztő úrnak, ha feleletében csak elvi különbségek merültek volna fel közöttünk. Mivel azonban b. válaszából az tűnik ki, mintha felszólalásomnak indító oka nem elégséges figyelem, a kellő higgadtság hiánya, sőt — szinte röstelem bevallani — értelmetlenség volna, kénytelen vagyok Szerkesztő úrtól ebben az ügyben még egyszer és utoljára személyes kérdés címén szót kérni. Én úgy értelmeztem a dolgot, hogy az elfogadott szentmihályi költségvetést a vármegyén kívül a „Rákos Vidéke“ hivatkozott cikkelye is irreálisnak találta volna, de a válasz szerint nem a Rákos Vidékét „kell támadni azért, hogy a költségvetést irreálisnak bélyegezték“ mert a cikkely egyszerűen a vármegyei leiratot „szószerint kivonatozta“. Igazolásomul hát kénytelen vagyok a „Rákos Vidéke“ leckéjéből én is a következőket „szószerint kivonatozni“ . . . „bizonyos kis elégtételül szolgál, hogy az a mi állításunk, hogy a leszorított költségvetés nem reális ime ilyen előkelő és megbízható módon erösittetett meg.“ Tehát mégis a VIDÉKÉ „Rákos Vidéke“ állítása, a mit a vármegye csak megerősített ! ? Az erőszakos jelzőt meg az érvelésre vonatkoztatja a Rákos Vidékének utolsó száma. Engedelmet kérek, erre nem gondoltam, a mint hogy nem is gondolhattam. Igazolásomul ideírom a cikkely „inkriminált“ részét. „Komoly intő példa ez a leirat; komoly intelem, hogy meg kell szüntetnünk a torzsalkodást és az erőszakos politikát minden oldalról s egyesített figyelemmel össze kell tartanunk, vagy különben lejáratjuk magunkat, mielőtt még valamit produkálhattunk volna.“ Ez után a körülírás után azt kellett hinnem, hogy a képviselő- testület tagjai egymást becsületében sértve akadályozzák a komoly munkát, vagy hogy köztük régóta dúl a technikai obstrukció legerősebb neme, vagy legalább is képviselőházi obstrukció folyik, a miért nem produkálhatnak semmit és ime kiderül, hogy egyesek érvelése volt erőszakos — mások szerint. Hát talán hagyjuk abba az érvelést egészen ? Mert a leszavazottak a többség érvelését többnyire erőszakosnak tartják. És hogy a halasztó kérdéseket nem a „Rákos Vidéke“ veti föl. De közli őket bíráló megjegyzés nélkül és ez éppen elég akkor, a mikor a sürgető cikkelyeket sem találom ugyanazokon a hasábokon. Hogy pedig „nem muszáj nekünk épen okvetlenül veszekednünk, azt éppen én prédikáltam a szentmihályiak- nak másfél esztendőn keresztül, a mikor pedig megvolt a szentinihályiaknak a hozzávaló nagy hajlandóságuk. Most is azt prédikáltam, írván, hogy az ügy elintézését sürgetni kell, mikor Szentmihály anyagi dolgairól van szó. „Hiszen Csömör is majd megvédi a maga érdekeit annak idején bizonyára — ellenségeskedés nélkül.“ Ez azt hiszem elég világos beszéd, a miből nem igen lehet azt kimagyarázni, (vagy talán inkább abba belemagyarázni) hogy én az „okvetlenül veszekedést“, az „előre támadást, az idegenkedést“ ajánlottam volna, vagy bárkinek is azt ajánlottam volna, vagy bárkinek is azt tanácsolnám, hogy „ugorjék hirtelen fejjel a falnak.“ A képviselőtestülettel való összekiilönbözést pedig éppen nem ajánlottam, de ellenkezőleg keveseltem egy hatáskörét messze túllépő testülettel szemben az érdemes képviselőtestület olyatén védelmét, a mely a fentebb már idézett „komoly intelmen“ kivül olyan kifejezésekben nyilatkozik meg, mint „mintha bizony ennek a községnek a képviselőtestülete könnyelmű, vagy rosszakaratú egyénekből állana, a kik nem tudják mit cselekszenek.“ „A nemes vármegye talán messze kalandozott.“ A képviselőtestület „igaz hogy ezúttal erőszakolt és nem jogos téren (ohó kérem, ez nagy vád !) kereskedett, a mi következményeiben kétségtelenül messzeható veszedelmeket rejt magában és ezért ostorozandó, de talán (megint az a talán) még sem adott puszta jó igyekezetével elég okot arra, hogy mindjárt a legnagyobb ütővel lépjenek ki ellene.“ Ez a „Rákos Vidéke“ langyos védelme, a miben talán még több a vád, mint a vármegyei leiratban, s a minek az enyhítését egynéhány jóakaratu jelzővel nem tartottam az érdemes képviselő- testület részére elegendőnek. Ez az én védekezésem. Azt hiszem bebizonyítottam, hogy a cikkelyt én elég figyelmesen olvastam el, mielőtt rá levelemben kitértem volna. Most pedig nagyon örülök rajta, hogy a cikkely
