Rákos Vidéke, 1904 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1904-07-24 / 30. szám
IV. évfolyam. Rákosszentmihály, 1904. vasárnap julius 24. 30. szám. RÁKOS VIDÉKE TÁRSADALMI és KÖZGAZDASÁGI HETILAP RÁKOSSZENTttIHÁLY NAGYKÖZSÉG HIVATALOS LAPJA. A MÁTYÁSFÖLDI NYARALÓTULAJDONOSOK EGYESÜLETE, A BUDAPEST X. KERÜLETI RÁKOSI KÖZMŰVELŐDÉSI ÉS JÓTÉKONYSÁGI EGYESÜLET, A RÁKOSSZENTMIHÁLYI SPORTTELEP, A POLGÁRI DALKÖR ÉS AZ ANNA-TELEP EGYESÜLET HIVATALOS LAPJA. Szerkesztőség és kiadóhivatal: MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Előfizetési ár: Egész évre .... 8 korona Rákosszentmihály, Sashalom-ntcza 3. szám.-------♦------Ne gyed évre..................2 „ — Fe lelős szerkesztő: Egyes szám ára 20 fillér. Fiók-kiadóhivatal és budapesti szerkesztőségi iroda: Budapest, VIII., Losonczi-utcza 22. szám. BALÁZSOVICH ZOLTÁN. Hirdetéseket felvesz a kiadóhivatal. Egy egyhasábos petitsor ára 10 fillér. Locsolás. „Ég a napmelegtől a kopár szik sarja, — Tikkadt szöcskenyájak legelésznek rajta!“ Mondá valaha a nagy Arany János. . . . Úgy van, a legpompásabb nyarat éljük, már mint tudniillik nyári értelemben. Hiszen a csigabiga szemében legkedvesebb, legszebb teremtménye az Urnák a karcsú, tarkaházu, szépséges ifjú csigabiga s nincs az a békafiók, a melyiknek ne a maga fajtája lenne a legdelibb a világon. A mi széles képpel mosolygó, barátságos nyarunk bizonyára megelégedetten rázza meg az önmaga kezét, derekasan megtette a kötelességét. Mi pedig gyarló emberek, napjában gyakorta vétkezünk, midőn a téli fagyban százszor is leimádkozott meleget szidjuk és gyalázzuk, panaszkodván, hogy minek is nem esik most már sohasem az eső. Ebből a gyöngéd bevezetésből nem fog valami szomorú nemzetgazdasági elmélkedésekre lyukadni a nyájas és bizonyára olva- dozó olvasó, sem pedig nem fogunk stílusgyakorlatokat rendezni az időjárásról, mint olyanról s az esőről, mint olyanról — a mi nincs. Hanem igenis, hogy időszerüleg in medias res rögtön a főtételhez vezessük el figyelő embertársainkat, kijelentjük, hogy az emberi lét egyik sarkalatos igazsága e költői lendületű mondás: „Segíts magadon, az Isten is megsegít.“ Vagy a másik oldaláról fordítva a bölcsel- kedők vékonyra koptatta érmét: ,,Nem repül a szádba a sült galamb.“ Kiszárad a kertünk? Locsoltatjuk. Drága pénzen fogadunk embert, hogy hordozza az öntöző kannákat naphosszat. Éhesek vagyunk ? Eszünk, Levágjuk a legszebb ifjú csirkéket, eladjuk az utolsó gúnyánkat, de eszünk. Szomjasak vagyunk? Megfúrjuk az édes anyaföldet, becsapjuk a bérmaapánk aranygyűrűjét, de iszunk. Fulladozunk a portengerben,, melyet egymásnak orra alá verünk — és — és nyeljük a port tovább, tovább ... a mig egy csepp tüdő liheg bennünk és türünk békességgel, mosolyogva jelentvén ki a főváros sűrűn locsolt utczáin lézengő ismerőseinknek — hogy nyaralunk és üdülünk. A világegyetem legnagyobb következetlensége az a mi mifelénk a megszokás révén természetes és tűrt dolog lett — hogy nem védekezünk a lisztnél finomabb porszemek Szaharája ellen. Pedig ha minden másra jut, erre is kellene telni valamelyes áldozatnak. Nem is akad talán köztünk verejtékező halandó, a ki valami áldozattól visszariadna, ha arról lenne szó, hogy a mi szép községünket legalább a főbb, forgalmasabb vonalakon naponként egyszer-kétszer felöntöztessük. A községnek nem telik, jó. Hát csináljuk meg magánúton, mint Mátyásföld teszi, a hol pedig nincs is község. íme odajutunk, a hova alig egy-két hónapja, a közvilágítás kérdésében: tessék megalakítani azt a bizonyos szépitő- egyesületet, de hamar, — járuljunk egyelőre ott hozzá az önkéntes terhekhez és egyesült erővel szerezzük meg magunknak a legszükségesebb kényelmet, mely egyúttal fontos közegészségügyi kérdés is. Sőt tovább megyünk. Ebből a szempontból, meg azért, hogy Rákosszentmihály nak, mint nyaralótelepnek fontos közérdeke és a jövőre nézve életfeltétele, hogy lakosai és vendégei itt valóban üdülésre találjanak s az ilyenféle testi szenvedésektől megkiméltesse- nek, — magának a községnek is kötelessége, hogy a legelső alkalmat megragadja s a társadalom és a forgalmi szempontból szintén érdekelt lóvasuttársaság belevonásával módot keressen a locsolás rendszeresítésére, mert ezt tovább nem nélkülözhetjük. Maga a lóvasut, melynek vonala elsősorMai számunk 10 oldal.
