Rákos Vidéke, 1904 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1904-07-03 / 27. szám

nmwo vii^-EjtV-E/ 27. szára.-± nében a vámnál, nem tételezem fel, hogy ezt az illető pénzügvőrök nem mondották volna. De ha nem tet­ték. úgy ezt csak annak a megfoghatatlan, indo­kolatlan ellenszenvnek, megvetésnek tudom be, mely- lyel a társadalomnak bizonyos rétege a pénzügyőrség iránt viseltetik, amit természetesen aztán egyik másik pénzügyőr — elég helytelenül — megto­rolni kíván alkalomadtán, szabályaink ellenére is.— Elvül vallja, hogy „A milyen az adj Isten, olyan a fogadj Isten.“ Arra vonatkozólag pedig, hogy a „fináncot be kell csapni, ahol lehet,“ csak az a megjegyzésem, hogy a pénzügyőr a kincstár érdekei fölött őr­ködik, ergo ha valaki a vámvonalon becsempészni igyekszik fogy. adó alá eső tárgyat a törvény kiját­szásával, úgy nem a pénzügyőrt, hanem a kincstárt és önön magát csalta, illetve károsította meg, lévén minden polgárnak érdeke, hogy az állampénztárba minél több jövedelem folylyék be, hogy ez által az állam a reá háruló sok, mindenkire hasznos és nagy anyagi áldozatokkal járó feladatokat megoldani ké­pes legyen. — Valamivel több előzékenységet stb. kérünk a társadalom ezen rétegétől, közös célunk lévén a haza nagyságát előmozdítani, mi pedig ezen az utón véljük ezt megcselekedni, lévén Kölcsey szerint „Minden pálya dicső, melyből a hazára fény derül.“ Maradok a tekintetes Szerkesztő Urnák hálás kö zönetet mondva hazafias üdvözlettel, Egy pénzügyőr. litkos jóltevő. A jótékonycélu adakozás törté- ténetében ritka esetről adunk hirt. Egy nemesszivü férfiú, ki talán szinte túlhajtott szerénységből az N. N. jel mögé rejtőzik, a szentmihályi templom nagyharang alapja javára 200 koronát adomá­nyozott, azzal a kijelentéssel, hogy ha a még ezenkívül is fedezetlen összeg nem lesz túlságosan — Egy kis semmiházi! — Igen, egy kis semmiházi, — hagyta iá a barátom. — A gyereknek ugyanis volt egy száz éves apja (vájjon mikor nősülhetett az öreg — gondoltam magamban, — hogy száz éves korában még kis gyermeke volt), s erre volt rábízva az egész szere­lem. Tudod, az egész szerelem a földön. — Igen, igen. Hisz’ ösmerem az ügyet. A főhadnagy arczán elégült mosoly ömlött el, a mint ide-oda szedegette a porban a kavicsokat: — Látszik, hogy ért a dologhoz . . . — Tehát — folytatta az orvos — az öregnél voltak az összes szivek, tudod, és neki nem volt más kötelessége, mint, hogy párosával elrakva, rend­ben tartsa őket; tudniillik úgy, hogy minden férfi- szivhez csak olyan női szivet tegyen oda párnak, — igy sorban, a hogy a főhadnagy ur is rakja őket — a melyik egészen hozzávaló. Vagyis, hogy minden egyes pár szív közül a férfi is, meg a nő is sze­resse egymást és igy mindenki boldog lehessen. Ha valamelyik szív esetleg nem lett volna a párjához való, azt az öregnek olyannal kellett kicserélnie, a melyik odavaló. És viszont emehez is olyan szivet kellett keresni párul, a melyikkel teljesen összeillik. nagy, a teljes szükségletet kezségesen fedezi. A jóté­konyság angyala különös ihlettel szállotta meg Szent- mihályt, hogy ilyen virágjai is teremnek. Áldja meg a jóságos Isten mind a két kezével. Pófsorozás. A vármegyeházán e héten tartot­ták az utóállitásokat. Rákosszentmihály ról csak egy legény került ezúttal sor alá s alkalmatlan­nak bizonyult. Templomi hangverseny. Z z o 1 n a y Károly nagy­szabású templomi hangversenyét július 28-án tartják meg. Zsolnay főrendező, N its c h e és 0r is­to f a n i tagokból álló küldöttség tegnap tisztelgett W. Kra m e r Teréz úrnőnél Cső mörön, hogy a kiváló művésznőnek a műsor megállapítására vo­natkozó rendelkezéseit átvegye. A megszokott szi­ves fogadtatás után Kramer Teréz kijelentette, hogy három éneket fog előadni, még pedig a leg­szebb és legnehezebb egyházi müveket énekeli. A részletes műsort legközelebb adjuk hírül, azonban már egyelőre is megjegyezhetjük, hogy e hangver­seny nem csak környékünkön és a fővárosban fog feltűnést kelteni, hanem az előadandó müvek egye­nesen világhírűvé fogják tenni, s a legritkább művészi eseménynyé avatják fel. Érdekes, hogy az érdeklődés már most olyan mértéket öltött, hogy bár még a meghívókat sem bocsájtották ki — már is'75 ülőhelyre történt előjegyzés. A ki tehát magá­nak ülőhelyet óhajt biztosítani, tanácsos lesz ha jó előre gondoskodik róla, nehogy a mérsékelt számú jegyek idő előtt elfogyjanak. Szent Hubertus kápolnája. A Csobánka melletti M a r g i t 1 i g e t környékének nyaralói és üdülő betegei a Pásztor heg yen díszes ká­polnát építtettek közadakozásból. A csinos kápolna céljára a területet T e 1 e k y Tibor gróf adományozta, az épités körül pedig Martin Sándor dr. G mel­lin Ottó, Exler Sándor dr. a Rehák testvérek A főhadnagy ur tudja legjobban, hogy milyen nehéz munkájába került a száz éves öregnek, a mig min­den szívhez hozzá tudta választani a párját. — Képzelem, — suttogtam sóhajtva, mert ezt magam is nagy munkának vélném. Az ember magá­nak sem talál magához illő párt, hát még vala­mennyinek ! — Nos tehát — vágott közbe a 75-ös, akinek észrevehetőig nem volt türelme rá, hogy végighall­gasson, nos tehát, mikor aztán az öregnek végre mégis sikerült az egészet sorba raknia, akkor, kérem, borzasztó dolog történt. Az öregnek egyszer el kellett valahová mennie, s hogy a sziveket addig se hagyja magukra, a vén bolond fejével rábízta a kis fiára. És, képzelje, mit csinált a semmiházi kölyök ? — Mit? — Hát nem tudja ? Alig, bogy apja Intette a lábát hazulról, odament a szivekhez és fogta az egyiket s oda tette a másik helyére; aztán fogta a másikat és odatette a harmadik helyére, a melyiket ismét egy másik szív helyére tolt oda. Szóval, mire az öreg hazajött, egyetlen egy szívet sem talált már az igazi párja mellett : mindegyiknek olyan párja volt, a kit vagy ő nem szeretett, vagy az nem sze-

Next

/
Thumbnails
Contents