Rákos Vidéke, 1904 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1904-07-03 / 27. szám
gyász tort reánk. Súlyos veszteség az, melyről kötelességem e helyen is megemlékeznem. Szeretett nőmet, kivel élte alkonyáig, 27 éven át, ezeretetben, egyetértésben, boldogságban éltem, az isteni rendelkezés kiszólitotta az élők sorából. — Jótékonyságáról ösmert nemes lelke legyen áldott s nyugodjék békével az édes magyar föld ölén. Engedjék meg tisztelt hölgyeim és barátaim, hogy igaz részvétükért és a nagyszámú koszorúért, melylyel sirhalmát elárasztották, hálás és őszinte köszönetemet nyilvánítsam. Másik halottunk Heberger János, asztal- társaságunk egyik köztiszteletben állott, ismert tagja. E derék férfiú megérdemli, hogy sirhalmára könnycsepp hulljon s utána küldjük részvétünk szomorú sóhajtását. Nemkülönben megilleti ez 0 lay Bélát, társaságunknak szintén általánosan tisztelt tagját, kit ugyancsak elvesztettünk. Igen tisztelt közgyűlés! E szomorú megemlékezés után legyen szabad indítványoznom, hogy bízza meg a társaság az elnököt és helyettesét, hogy kiválóbb, vagy jótékonyságukról ösmert tagjaink elhalálozása esetén#a ravatalra az asztaltársaság nevében koszorút helyezzen s a családnak részvétünket kifejezze. A. közgyűlés az indítványt egyhangúlag elfogadta. Az elnök ezután általános tetszés közepette igy folytatta beszédét: Igen tisztelt közgyűlés ! Négy éve, hogy fennáll az Anna és árpádtelepi asztaltársaság. Ilyen hosszú idő óta fennáll és virágzik ; bizonyítéka ez annak, hogy egyrészt az asztal- társaságrá' szükség van, másrészt — azt hiszem, — hogy kötelességét tisztességgel és becsülettel teljesítette. Ez a mérlegelés nem az én érdemem, hanem a jó barátok bizalma, lelkesedése és ragaszkodásáé. Megköszönöm ez irántam nyilvánított bizalmat s kéTÁRCZA. A 75-ös. — Beszéd az összezavart szerelemről. — Irta: Zsoldos László. (Folytatás és vége.) A kisasszonynak könnybe lábbadt a szeme. — Nem tehetem, — zokogta — nem tehetem ! Negyvenöt forint egynek is kevés, hát még kettőnek ! Tudom magunkról mennyi pénz kell egy háztartásra ; lássa, szegény papának délutáni foglalkozása is kell, hogy legyen, hogy megélhessünk! — Hát nem'? — kérdezte a tiszt. — A szivem hasad meg, Ödön, — rebegte a lány, — de annyiból csakugyan nem lehet megélni ! Szólt és férjhez ment a pénzügyi titkárhoz. A főhadnagy főbe akarta magát lőni; de mégis mást cselekedett. Az esküvő napján ugyanis az elárusítótól, a kitől hónapok előtt egyszer egy el is feledett negyed osztály sorsjegyet vásárolt, lelkendezve jött egy segéd, hogy a sorsjegy a tegnapi húzáson megnyerte a főnyereményt. A tegnapi húzáson ! Vagyis akkor, mikor, ha rögrem az igen tisztelt közgyűlést, hogy az eddig tanúsított elismerésre méltó összetartás szép jelszavát jó indulattal kövesse továbbra is. Éljen és virágozzék az Anna és árpádtelepi asztaltársaság! A beszédet nagy és általános éljenzéssel fogadták. Az évi jelentés felolvasása és a mérleg megállapítása után, a közgyűlés a vezetőségnek a felmentvényt megadta. Ezek után a választásokat tartották meg. Elnök lett: K á v a y Sándor. Alelnök : Lipnyiczky Károly. Pénztáros : Szabó Gergely. Jegyző : Tóth Gyula. Választmányi tagok : Aulitzky Ignácz, Benkert Károly, Dobos József, Andrejka Károly, Füzér János, Frank Richárd, Grósz Bernát, Horváth Pál, Fehér József, Farkas György, Fischer Miksa, Nagy József, Jurasits Mátyás, Lefkovits Adolf, Münczer Ferencz, Mascsuk Kálmán, Moldován János, Pálinkás Ignácz, Rótli Lajos, Spieler József, Schichtanz Ármin, Medovich József Ungerleisder Mihály, Vaskovich Szilárd, Wenczkó János. Az indítványok során Tóth Gyula jegyző, az iskola ügy fontos kérdését fejtegetve indítványozza, hogy az „Asztaltársaság“ alaptőkéjéből, mint kezdeményezést, a létesítendő iskola külön alapja javára 100 koronát szavazzanak meg, mely összeg annak idején átadandó lesz. Róth Lajos, Fehér József, K á v a y Sándor és Frank Richárd pártoló hozzászólása után, az indítvány egyhangúlag elfogadtatik. Ugyancsak Tóth Gyula jegyző, több tag kívánságára P á 1 f i János számtanácsost, ki községünk felvirágzása érdekében eddig is elévülhetlen érdemeket szerzett az Anna és Árpád telepi Asztaltársaság tiszteletbeli elnökének óhajtja megválasztatni. Fischer Miksa, Róth Lajos, Fehér József pártoló hozzászólása után az indítvány zajos éljenzéssel tön megtudja, még megakadályozhatta volna a házasságot ! Érthető, ha megbolondult ettől a gondolattól Persze, nem egyszerre, tüstént, hanem, lassan de annál biztosabban. Egy év múlva már a Lipót- mezőn toporzékolt, ha valahol, akár hol, szoknya libbent meg a szeme előtt. Mivelhogy a szerelem bolondja volt. — Látod, — mutatta az orvos, mialatt a szeptemberi napon sütkéreztünk az intézet hatalmas kertudvarán, — látod, ott van a 75-ös. Mindjárt be mutatlak. A pad előtt, a hova most léptünk, nyúlánk s bizonyos látható megtörtsége mellett is még mindig daliás termetű fiatal férfi guggolt, ujjaival a kavicsos porban babrálva. A mint meghallotta léptünk ropogását, fölpillantott. Arca, melyet a régebbi sürü beret válástól benőtt a tüskés, szőke szakáll, igen sápadt volt é 3 beesett: szemében azonban tűz villogott. Nem is tűz, csak mind a két félszemében egy szikra, mely a hogy a tekintete folyton ide-oda járt, mint a villám cikázott a szemgolyó egyik részéről a másikra: a téboly szikrája ez.
