Rákos Vidéke, 1904 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1904-06-26 / 26. szám
4 RÁKOS VIDÉKE 26. szám. A hangverseny kezdetétől fogva a végéig, pedig eltartott 8 óráig, — egész láncolata volt a sikernek. — Jellemző tulajdonsága volt, hogy minden egyes szereplő, bármily apró ökölnyi nagyságú gyerek lett légyen is, oda összpontosította a törekvését, hogy derekasan kitegyen magáért; mindenkép azon igyekezett, hogy semmi se zavarja meg a kitűzött nehéz feladatokat. Úgy is pergett az előadás mint a karikacsapás. Innen van az, hogy az aránylag hosszú programul nem vált unalmassá és nehézkessé, sőt igen sok élvezetet nyújtott a minek bizonyítékai voltak a lelkes tapsok s az általános türelem és figyelem, mely a hallgatóságot lekötötte. Összesen 22 szám szerepelt a műsoron, mely még öt szépen sikerült szavalattal bővült. E tarki- tás még élvezetesebbé tette a hangversenyt. A zeneszámokat Gaál tanár nagy változatossággal állította össze úgy a szerzők különféle zsánerű darabjainak szempontjából, mint a két kezes, négy kezes, zongora és hegedű párhuzamos zenedarabok és ének zongora kísérettel való változatos bemutatásával. Semmi egyhangúság : csupa szili és változatosság, — kedves báj vonta körül az egész kicsi nő — sokad álmát, mely a lengő világos színben tartott toilettek még különösen kiemelték a különféle kis barna és szőke fejecskéket; mint meg annyi nemes követ a pompás ékszerben. Nagy tetszést aratott a hármas hegedű játék, mind a hárman ici-picikék a gyerekek, két leányka és egy fiú. Milyen szorongva lestük, hogy én jó Istenem, mi lesz ezekkel a kicsikékkel, melyik fogja először a falskottát kezdeni, s hogy fognak majd a többiek utána a dissonanciába indulni. — Ámde semmi ilyesmi nem történt. — Oly szépen, egyenletesen játszottak mind a hárman, hogy könnyes szemmel tekintettünk rájuk, hiszen nem is ők „drukkoltak“ hanem mi, hallgatók és nézők. — Szerettük volna mind a hármat magunkhoz ölelni és össze-vissza csókolni oly igazán ennivalóan kedvesek voltak. Hogy voltak talentumosabbak is a növendékek között, kétségtelen, de legyenek meggyőződve va- lamenyien, ha esetleg fülükhöz ütődik, vagy ha szüleik olvassák e sorokat s nem találják gyermekeiket névszerint felemlítve, csak jó szolgálatot tettünk nekik is és’gyermekeinek, is; igy tanulják meg, hogy jutalmat találnak a maguk jól végzett munkáján érzett megelégedésben,yigy szereznek helyes önérzetet s nem ront rajtuk a ferde és elbizakodottságra csábitó eldicsérés. Ebből a fajtából úgy is van már elég a világon, különösen mi nálunk magyaroknál. Két haladottabb készültségü Gaál növendék is bemutatta magát ezúttal, bravurus és precíz játékával kiváló elismerést szerezve. Az est „piece de resistence-a“ a „Madarak Dalversenye“ cimü daljáték volt. A szinpad, mely zöld lombbal és ággal, csoportosított lombos fákkal, girlandos színes lampionokkal volt díszítve és kivilágítva nagyon emelte az ensemble kedves összhangját is kellő illúzióba ringatott. Csodáltuk, hogy oly nagystílű, mérhetetlen sok fáradságot igénylő zenedarab bemutatására Gaál tanár vállalkozni mert, de igazságot sozlgáltatott neki a nagy siker, melyben része volt s a szűnni nem akaró taps, mely honorálta ezt a nagy fáradtsággal és türelemmel betanított müvet. Akik ott voltunk, nem fogjuk egyhamar elfelejteni. Meg kell még említenem, hogy a kedves kis csapat összetartásában és dirigálásában Gaál tanár Posch Aranka k. a. személyében minden dicséretre méltó kollégára talált. Mikor már el akartuk a termet hagyni, igen kedves meglepetésben részesültek mindnyájan, kik ott voltak, de különösen Gaál tanár maga. — Az est erdei tündére lépett előre, a kis színpadra, melynek függönyét a sok tapsvihar többször kényszeritette a felgördülésre ; félkörbe helyezkedett a kedves szereplők hada s Gaál tanárnak mindnyájuk köszönetét és háláját lendületes szavakban tolmácsolva, neki a nap emlékére, az összes tanítvány nevében igen szép, ezüstből vert cigaretta tárcát nyújtott át. A figyelem annyira kedves és meglepetésszerü volt a tanárra, hogy köszönő szavaiban úgy eldicsérte tanítványait, hogy szerénységében önmagáról egészen megfeledkezett. Mi azonban nem. Ő. hírek. Uj fővárosi tanárok. Budapest székesfőváros a napokban töltött be választás utján több üresedésben levő tanári állást. A választások eredménye azért érdekel bennünket közelebbről, nmrt a szerencsés győztesek sorrában a s z e n t ra i h á 1 y i közönség több ösmert tagja is szerepel. így a kiváló tudásu és végtelenül kedves modorú dr. Képe s s y Imre, Szentmi hály egyik legrégibb lakosa, a felső kereskedelmi iskolában nyert termé- szettani tanszéket. A tanács választása ezúttal igazi érdemet jutalmazott, s a felső-kereskedelmi iskola jóhirü tanári testületének Képessy dr. minden tekintetben díszére fog válni. — C s e r j é s y Károly szintén igen agilis tagja Szentmi hály közönségének. Bár aránylag rövid ideje él közöttünk, sok mindenféle eleven mozgalomnak aktiv és hasznos tagja. Tornatanárrá választották meg a belvárosi reál iskolába. Itt említjük meg, hogy Csorba Alajos tanítót a most következendő választások alkalmával első helyen jelölték fővárosi tanítói állásra, és szerencsésen meg is választották. — Örömmel használjuk fel az alkalmat, hogy őszinte szerencse- kivánatainkat fejezzük ki mindannyioknak. Y. Kramer Teréz Szentmihályon. V. K ra m e r Teréz, a m. kir. Opera ház kitűnő drámai primadonnája júliusban Szentmihályon énekel ! — Ez a hir a mai nap szenzációja, mely közönségünk minden tagját, a kinek csak a művészet iránt a legcsekélyebb érzéke van, lázba hozza. Hogy kicsoda Kramer Teréz, azt nem kell magyarázni, legke- vésbbé a Rákos vidéke közönségének, mely bálványozza s bizonyos patriotizmus révén kétszeresen beczézgeti. Kramer Teréz a budapesti m. kir.
