Rákos Vidéke, 1904 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1904-05-29 / 22. szám
RÁKOS VIDÉKK szám. 9 nélkül, hogy a ki nem akarja egy cseppet is lenne kénytelen benne élni. Isten kegyelméből mindenünk megvan, ami csak e tekintetben kívánatos. A levegőnk egyszerűen páratlan. A magas fekvés segít itt, büszkén hivatkozhatunk nem egy betegre, ki orvosilag előirt klimatikus helyen s kezelés alatt egyre gyengült és fogyott, — mig idehaza uj erőre tett szert s tért a javulás, gyógyulás viruló útjára. Csak egy kellékünket nem aknáztuk ki eddig eléggé. Azt a ritka szerencsét, hogy a sors nekünk a természetes nyaraló-telep áldásán kívül még egy ritka ajándékot juttatott: a fürdőinket. Talán meg sem becsültük eléggé, hogy itt is, ott is kitűnő orvosi vezetés alatt olyan gyógyító intézetekkel kapcsolatos fürdővállalatok várják a közönséget, melyek a legtöbb fürdővel szemben versenyképessé teszik a mi vidékünket. Nincs ember, akinek szervezetét a mai kor élete meg ne viselné, meg ne rongálná. És nincs ember, akinek idegei e nyári pihenő alatt javításra, ápolásra ne szorulnának. Kell-e annál nagyobb áldás, mint hogy megbízható helyen és eszközökkel végezhet, a legnagyobb kényelemben, nyári kúrát s állíthatja helyre egészségét, a nélkül, hogy ezért külön fürdőhelyre, vagy szanatóriumba kellene vonulnia ? A mi fürdőinket eddig nem részesítettük a kellő figyelemben még magunk sem, annál kevésbbé ismertettük egyebütt és legke- vésbbé aknáztuk ki azt a rengeteg és hasonlitliatat- lan előnyt, a melyet a hozzánk menekülő fővárosi közönség javára nyújtanak. Mindezeket a gondolatokat annak a sétának az emléke váltja ki belőlünk, a melyet legutóbb Ál á- tyásföldön volt alkalmunk tenni. Szinte elbá- multunk azon, hogy micsoda kincsünk van nekünk, a melyet gyümölcsöztetni most már elsőrendű kötelességünk. A gyönyörű park, a bársonyos pázsit OS) kedves, sürü lombu erdő, mélyén egy csinos külsejű kőépülettel, melyről azonban -alig sejtenénk, hogy az orvosi tudomány legújabb vívmányainak mintaszerű berendezését őrzi magában. Hatalmas torony ötlik szemünkbe, melyről megtudakoljuk, hogy dús vizű rezervoárt tart, honnan a viz hatalmas eséssel zuhog a különféle fürdőkbe. A víztartóba ritka mély artézi kút vizét szállítja a legújabb rendszerű W or- thington szivattyú, mely hihetetlen gyorsasággal szívja fel a föld méhéből az üde viz hatalmas tömegét. Barátságos kabinok egész sora fogad az épület belsejében, szemben a csinosan berendezett orvosi rendelő szobával. Emitt külön helyiség a langyos kádfürdők számára, tovább pedig a vizgyógy- ! intézet pólyázó és masszázs-terme, hol a legraffinál- tabb készülékek egész tömege áll az orvosok rendelkezésére a különböző gyógyító eljárásokhoz. Az egész intézet legnevezetesebb helyisége, a tágas vizgyógy- intézeti fürdőterem nyílik ide. Ott egész sereg kád és a vízöntők mindenféle fajtája sorakozik. Lapos, kerek, vékony szemű, sürü, ritka, vastag, lágy és erős nyomású, sugárszóró zuhanyok, gőztussok, öblL tők csapata, mety ördöngős masinákat a legmodernebb szerkezetű központi állványról a kezelő orvos igazgat néhány elmés csavar, csap és kilincs segélyevei, melyek vizet, gőzt, hőt, gyorsaságot és zuhanynemet szabályoznak egy-egy csavarintással. A modern hygienia valóságos diadala ez a terem. Végre rövid folyosón át az uszóház hófehér betonnal bevont hatalmas medencéjéhez jutunk, melyet az öltözőkabinok koszorúja övez. Az úszómedence alapsikja ferde, tehát alkalmas úszóknak és i nem úszóknak egyaránt. Két hatalmas cső vezet látható benne. Az egyik forró gőzt szállít a viz melegítésére, a másik kellemes hullámverést idéz elő a vízkészletben. TÁRCZA. A kérvény. — Irta: Tuba Károly. — (A Rákos Vidéke eredeti tárcája.) Sitt mindenki, aki csak látta, midőn a kenyérkereső édes apa koporsója után nagy sírással ballagott az özvegy asszony öt kis árvával. A legkisebbik az édes anyja karján ült és úgy sirt, olyan keservesen sirdogált, mintha tudta volna szegényke — kit sirat. A sírt felhantolták, aztán eloszlottak. Az asszony mar jó messze ment, mégis vissza-vissza nézett a temető felé. Hogyisne, hisz’ ott fekszik minden reménysége, boldogsága, vigasza; attól a szomorú perctől lógva legnagyobb szenvedésnek, a legkinzóbb megpróbáltatásnak néz elébe. Milyen szeszélyes is ez a sors ! A meglehetős jó életmódot mily hamar felváltja a nélkülözés, — a nyomor. Mert csak nyomorogniok lehetett ezután. Ami kévésük maradt, az mind elfogyott, fölemésztették. Nem csoda, sokan voltak. Fizetni való is sok volt: orvos’ &} ógyszer meg más mindenféle. Pedig úgy dolgozott éjjel-nappal, csak szükséget ne lássanak gyermekei — a kenyérben. Olyan nagy szeretettel, olyan féltő gonddal csüngött rajtuk. Nekik élt, értük dolgozott, fáradt. Szegény, mikor este mind lefektette, elaltatta, mikor az egész világ elcsendesedett s ki-ki a megelégedés édes álmát aludta : ő leült és varrt fáradhatatlanul, bizalommal, reménységgel. Akárhányszor kis varróasztalánál érte az ablak függönyein beszűrődő hajnali napsugár. Szeretett úgy egyedül, mert sirhatott bátran, nem látta senki — csak a jó Isten . . . Sirt is, annyit zokogott, úgy éjjelenként csendesen, halkan. Akkor tört ki leikéből minden fájdalom, minden keserűség. A sok bánat között az volt neki legfájóbb, midőn eszébe jutott, hogy évekkel ezelőtt milyen megelégedett, milyen boldog volt ez a kis fészek . . . És hova lett, hova tűnt! ? Sokszor kétségbe esett; ilyenkor a halálra is gondolt s el is pusztította volna magát, ha az öt szép gyermeknek mosolya, vidám kacagása nem önt beléje kitartást, akaratot. De meg kire is maradnának, nincs a világon senkijök ! — Csak éltek, éldegéltek, egyszerűségben, becsületesen, szerényen meghúzódva a szegényes kis szobában.
