Rákos Vidéke, 1904 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1904-05-15 / 20. szám
20. szám. RÁKOS VIDÉKE 5 szaperodott. Megint meglátszott egy csendes ember, a kinek a csaknem titkos munkásságát bevilágítja az eredmény fénye. A ki nem hivalkodott vele, még csak észre sem vettük, csak úgy suttyomban számolt be munkálkodásáról, kerülve a hangos szót, lármás elismerést. A Szentmihályon tervezett református templom alapja javára ugyanis megindult az adománygyűjtés s mint csaknem állandó közléseinkből látható, közönségünk ismét felekezeti különbség nélkül siet áldozatait az istenes célért leróni. Mára egy ezerkoronás gyüjtőiv érkezett vissza. Ezer koronás, de a dicsősége elsősorban nem az összeg nagysága, hanem az a bóditó lelkesedés, melylyel gazdája összeszedte. Tessék csak végig olvasni azoknak a névsorát, a kik ehhez az 1COO koronához hozzájárultak : idegenek, külföldiek, közömbös cégek és emberek, Szent- m i h á 1 y t ó 1 és a református egyháztól teljesen távol állók. Mekkora munka lehetett ezt az ivet megtölteni és mekkora akaraterő és lélek ezt a nagy munkát, ennyi idő alatt s ekkora eredménynyel végrehajtani. Ráhintjük a magunk szerényke virágját az önzetlen érdem és igaz szív ritka sikerére; rászolgált és megérdemli, hogy tanuljunk tőle. A mai nap dicsérete Karácsony Lajosé. HÍREK. Jótékony gyűjtés. Ritka sikerrel fáradozott Karácsony Lajos, rák osszentmihályi birtokos az^ építendő szentmi hályi ev. ref. templom alapja javára indított gyűjtés körül. Két gyűjtő- ivén összesen 1000 korona adományt szállított be az egyházgondnoksághoz. — A derék eredményt lapunk vezető helyén méltányoljuk érdeme szerint, — az itt következőkben i-mertetjük az egyes adományokat. 26. számú gyiijtőiven adakoztak : The Crown Cork Company London 5 f. st. 120.27 Grazi üveggyár..................................100.— Károly István főherceg saybuschi sörfőz. 60.— Dreher Antal sörfőződéje Kőbányán . 100.— Első magyar részvény sörfőződe Kőbányán 150.— Pecher R. Wien .......................................30.— Ah rens és Társa Liebenau......................20.— Ringer Ede szalmatok gyára Pásztó . 40.— Nagy és Watzke Pingau ...................20.— Dr . Csillag Szilárd R.-Szt.-Mihály . . 25.— Lechner-féle rákosi téglagyár 5000 fali tégla —.— A Vendéglősök Lapja szerk...............44.— Halász Kálmán...................................10.— Lantay Zsuzsánna.......................... 2.— If j. Karácsony Lajos..................... 5.— Karácsony Lajosné ..................................15.— Kar ácsony Lajos......................................140.73 28-ik számú gyiijtőiven. Kanzler Béla ur.......................................60.— kor. 19-ik számú gyiijtőiven. Mamuzich A. Teller Ant., Walz József, Gaál János, Gumbinger, Breitner József, Boda Lajos, Agonás AL, Harrer Alajos, N. N. egy-egy kor. Popper Ant. 2 kor. Schätz Heinr. Ján., Schatz Lipót, I Mihályffi Ede 3—3 kor. Blumenau Alfréd 10 kor. Összesen: 31.— „ 21-ik számú gyiijtőiven. Ritter Lajos, Dörner Béla, Zalán Károly, Wlossak Imre, Burger Bern., Varga, Chnalla Imre, Beyer Marcel, B. T. egy-egy kor. Sziklay Sándor, Maurer János, P. B., Meszlényi Zoltán 2—2 korona, Egyesült magyarhoni üveggyárak 10 kor- Összesen : 27.— „ _ Végösszeg: 1000.— kor. és 5000 darab fali tégla. volt: bácskai fi a javából. Cseresznyés Pistának előnye volt a szép Milevánál, mert úgyszólván együtt nőttek fel, együtt gyerekeskedtek — s a bátor, erős Cseresznyés Pista nem egyszer oltalmazta meg Mile- vát kicsiny csitri leányka korában garázda szerb kölykök bántalmazásai elől. — Iskolába is együvé jártak a községi katholikus kántorhoz, mert Mileva anyja is katholikus bunyevácleány volt. Az ébenhaju barna-piros orcáju, bogár szemű szerb lányka, úgy nőtt fel, a szőke, kékszemű Cseresznyés gyerek oltalma alatt mint a sötétzöld levelű folyondár, a mely az ezüstszin lombozatu nyárfát öleli körül hízelgőén borulván annak nyúlánk, karcsú, világos háncsu derekára. A két gyereket nem is igen lehetett egymás nélkül elképzelni. Gyermekjátékaikban egymás nélkül boldogtalanok voltak. — Az öregek nem is igen vetettek ügyet a két gyerek vonzalmára; gondolták gyerekek még majd megváltoznak, ha kinőnek a gyereksorból s elszakadnak egymástól. Mert az bizonyos dolog, hogy a Bácskában sem a szerbek, sem a magyarok nem barátjai annak, hogy magyar legény szerb leánynyal, vagy pedig viszont szerb legény magyar leánynyal barátkozzék, annál kevésbbé szeretkezzék — vagy pláné összeházasodjanak egymással : ez a legritkább kivételes esetek közé tartozik. A mikor azonban idővel a gyerekek serdülni kezdtek, a fiú 17, a leány meg 14 éves lett; kezdte a dolog az öreg Stipicset érdekelni. Mileva elszaggatta a kisleányos topánkákat, — nagyleány sorba kezdett tartozni, — már a vasárnapi táncokra is hívogatni kezdték a nagyobb leánypajtások. A Pista gyerek is kezdte a darutollat tüzködni a kal- pag mellé, ráncos szárú csizmát szabatott magának, hétszél bő ráncos gatyát varratott az anyóval; egy szóval a gyerekbe is kezdett ágaskodni a virtus, hogy imhol az orra alatt is pelyhedzett már valamelyes féle szőke savó színű szőrpamacs: legény akart lenni. Jásó gazda nyugtalankodni kezdett a suhancár legényke mián; a magyar fattyú, még valamikép elcsavarja a szerb virágszál fejét. Hejh, ha tudta volna Jásó gazda, hogy: „el van az már réges régen“ ! Ott a kis kert alatt, a nagy pást szélben, örök hűséget esküdött egymásnak a két gyerek már két évvel ezelőtt. Egy vasárnap reggel templomból jövet, — már ki-ki a magáéból, épen szemközt találkozott egymással a két öreg, — már mint: Cseresznyés biró uram, meg osztán Stipics gazda, s ilyen forma beszélgetés eredt meg köztük: — Dobar dán! Gábor komsulje!
